Bagyó Sándort gyermekkorában is víz vette körül. Édesanyja úszott, édesapját pedig a vitorlázás és a motorcsónak világa ejtette rabul.
– Apám 1956-ban disszidált. A hatvanas években a Genfi-tó ismert figurája lett, ahogy a hely leggyorsabb motorcsónakjával vízisíeltette a fiatalokat. Nyolcéves koromig ebben a közegben nőttem fel. Ráadásul a két testvére Keszthelyen dolgozott vízirendőrként, így beleláttam a hetvenes évek vízirendészetének világába is – mesélte Bagyó Sándor, aki fiatalon a Petőfi Vitorlás Klubban tanulta meg a vitorlázás fortélyait.
– Akkoriban, a 70-es, 80-as években évente negyven-ötven áldozata volt a Balatonnak. Az idén eddig tizenhárom életet követelt a tó, amely a vízimentők és a vízirendőrök preventív kommunikációjának köszönhetően jóval kevesebb az ötven évvel ezelőtti számokhoz képest. Ennek ellenére azt mondom, egy áldozat is sok! – figyelmeztetett a vízimentő, aki minden balatoni halálesetben a tanítást keresi.
– A legutóbbi eset övön aluli volt, mert egy gyermeket elveszteni is tragédia, de kettőt… Azon gondolkodtam legutóbb, hogy a két fiú mit akar nekünk üzenni a halálával. Az alsóbélatelepi történet után eltelt igen rövid idő alatt Budapest nagy sportáruházaiból elfogyott a mentőmellény. Ezek a fiatalok már így is rengeteg ember életét megmentették a halálukkal, mert sokan felkapták a fejüket a történtekre – osztotta meg tapasztalatát a vízimentő, aki szerint az élethez való hozzáállásra nevelni kell a gyerekeket.
Bagyó Sándor minden halálesetben a tanítást keresi
Fotó: Mészáros Annarózsa
– A baj ott kezdődik, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy amint megszületnek, onnantól kezdve bármikor meg is halhatnak. Egyszerűen nincs halálfélelmük. A szülők becsapják a gyerekeket, amikor nem tanítják meg nekik, hogy az élet milyen könnyen elveszíthető. Részben az iskolára hárítják a felelősséget, pedig ez a szülők dolga! Meg kell tanulnunk, hogy nem hazudhatunk magunknak! Azok esnek áldozatul, akiknek a szülei elkövették ezt a nevelési hibát – világított a lényegre Bagyó Sándor, aki már eddig is két életre való tragédiát látott ötvenhárom éves korára.
– Az én szüleim nem hazudtak, megtanultam, hogy ez egy folyamat, amellyel lehet békességben, egyensúlyban lenni. Azt is tudni kell, hogy miben vagyunk rosszak, vagy éppen mi az, amiben kiemelkedők a képességeink. Erre lehet alapozni. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember van! A gyerekeket segíthetjük kritikával, elláthatjuk segédanyagokkal, tanácsokkal, de a döntéseket előbb-utóbb nekik kell meghozni. Ezt is meg kell tanulniuk – mondta Bagyó Sándor. Szerinte nincs „baleset” a Balatonon.
– Balesetnek minősül, ha véletlenül rosszul lépek, és kibicsaklik a bokám, és tulajdonképpen nem az emberi gondolkodás okozza. A balatoni vízibalesetek többsége emberi mulasztásból fakad, az intelligencia hiányából következik, és nem szabadna megtörténniük.
– A munkánkban kezdetben az operatív mentésre helyeztük a hangsúlyt, ami fontos is, ám a prevenció lényegesebb. Az a vágyunk, hogy preventív kommunikációval mentsünk életeket. A munkánk 50–60 százalékát a kommunikáció teszi ki, a strandi jelenlét is megelőző intézkedés, ami negyven százalékot jelent. A maradék tíz százalék csupán az operatív mentés – összegzett.
– Az elején nem így indult, az operatív mentésen volt a hangsúly, ám időközben rájöttünk, hogy a helyes kommunikációval életeket menthetünk – mondta a vízimentő, aki szerint az egyesület tevékenységére vonatkozó előre elképzelt munka egyharmadát sikerült elvégezniük. Úgy érzi, még nagy munka vár rájuk.
Szeretnénk megértetni az emberekkel, hogy az életük bármikor veszélybe kerülhet a Balatonon, oda kell figyelni. Sokat segítene, ha egy drágább SUP deszkához akár egy olcsóbb mentőmellényt vásárolnának, és azt fel is vennék.
Bagyó Sándort gyermekei is követik tevékenységében
– Az a dolog, amelytől tiltanak, vonzóvá válik, ezért tudatosan távol tartottam a gyermekeimet a munkámtól. Mondván, ha szeretné kipróbálni ebben magát, akkor megtalálja az ide vezető utat. Három felnőtt gyermekem már a vízimentők között van, és a negyedik, a legkisebb is belekóstolt már ebbe az életformába. Legutóbb, a Balaton-átevezésre kénytelen voltam magammal vinni… Ügyesen megtalálta a helyét a történetben. Mindezt fáradhatatlanul tette hétévesen.
Szabadságra megy az ész…
A szabályok betartása nélkül nem lehet életben maradni – vallja Bagyó Sándor. Tapasztalatai alapján a nyaralók sokszor kikapcsolják a „józanész gombot”, és meggondolatlanul vállalnak fel helyzeteket.
– Akárhányszor összetörtem magam, mindig az én butaságomból eredt. A szabályoknak meg kell felelni akkor is, amikor nem a munkahelyünkön vagyunk. Ott mennyi szabályt betartunk, és nem is történik annyi baj. Az emberek, ahogy szabadságra mennek, mintha kikapcsolnák a gondolkodásukat. Pedig fejben ott kell lenni, mert az életet menthet.
Amikor télen, a mínusz négy fokban elindulunk otthonról, felkészül a család, megfelelő „felszereléssel” indulunk el otthonról. Nyáron ez miért nem megy? Miért „felkészületlenül” indulnak el az emberek a vízre?
– tette fel a költői kérdést Bagyó Sándor. – Fogantatásunk pillanatában már egy csatát egyedüliként megnyertünk, az életünk lett az eredménye. Aki egyszer győzött, nincs joga meggondolatlanság miatt eldobni az életet – tette hozzá a vízimentő.
Forrás: Sonline.hu
Nyitókép: Krausz Andrea
