Napfényes, nyári reggelen indultunk Rozner Györggyel, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Kisbalaton-Nagyberek Tájegység vezetőjével, hogy megnézzük, a szokatlanul száraz nyárban mennyire veszélyezteti a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Nagyberek mocsárvilágát a forróság.
– A természet csodálatosan működik, nagyon tudja, hogy mit csinál. Ezek a szárazság jeleként mutatkozó óriási repedések a csapadékot majd közvetlenül a növények gyökeréhez vezetik. Oda, ahol a legnagyobb szükség van rá – tette hozzá, miután Ordacsehinél kiszálltunk az autóból.
Közvetlenül az út mellett egy zsilipet létesítettek három évvel ezelőtt, hogy megakadályozzák a vizes területek kiszáradását, amely akár végzetes is lehet az élővilágra. A folyamat azonban nem az elmúlt néhány évben indult el, sokkal távolabbra kell visszahajtanunk az idő kerekét. Egészen az 1860-as évekig, amikor hasznosítható termőföld reményében 1200 kilométeres csatornarendszer segítségével lecsapolták a területet, amely a Balaton vízszintjéhez képest másfél méterrel alacsonyabban fekszik.
– Minden vizes élőhellyel gond van, ami jelentős részben az emberi beavatkozás eredménye. A Berek esetében elhibázott lépés volt, hogy a megnövekedett népesség ellátásához itt jussanak plusz termőföldhöz. A lecsapolás maga okosan zajlott, ám a csatornarendszerhez kapcsolódó műtárgyak már elöregedtek – mondta Rozner György.
Azt is megmutatta, hogyan működik az új zsilip. Jelenleg a Berek felőli oldalon magasabban tartják a vízszintet, nem engedik, hogy elfolyjon. A műtárgy segít megmenteni olyan fajok élőhelyét, mint a lápi póc, vagy a réti csík.
Korábban jelentős mennyiségű és legendás méretű csukákat is fogtak ezen a tájon, ám ez utóbbi halfajnak már nyoma sincs. Az idei év speciális, mert tavasszal sem hullott elegendő csapadék, így a szakembereknek fokozottan figyelniük kell a vizes élőhelyek szintentartására, mely kapcsán védett és fokozottan védett állat- és növényfajok élő- és szaporodóhelyeinek megmentése zajlik. Ebben segítenek az elmúlt évek során telepített műtárgyak, vagyis zsilipek.
A Széchenyi 2020 Program keretében 460 millió forint uniós támogatással valósultak meg a vizes élőhelyek rekonstrukciójára irányuló természetvédelmi beruházások. A beavatkozások négy helyszínen zajlottak és zajlanak. Somogy megyében a somogyszentpáli, és a pogányvölgyi réteken a Somogy I és Somogy II. elnevezésű program keretében. Zala megyében pedig további helyeken. Ezen kívül elgyomosodott, idegen fajokkal benépesült réteket tettek rendbe.
A Nagyberek balatonfenyvesi bejáratához érve Rozner György körbe mutatott a területen.
– Itt a kilencvenes évektől az összes vizet levezették, amikor az állami gazdaságot privatizálták… – mondta. A területen található a Fehérvízi-ősláp, a maga érintetlen szépségével és madárvilágával. Itt is készült egy komoly zsilip, amellyel szabályozni tudják a terület vízmegtartását, vagy éppen leengedését, ha éppen arra lenne szükség.
Elkülönítik a vizeket
2003-ban, a Balaton igen alacsony vízszintje volt a figyelmeztető jel, hogy a felgyűlt csapadékot ne engedjék ki az alacsonyan fekvő területről.
– Itt korábban is volt már egy műtárgy, de fel kellett újítani, amely a Somogy II. elnevezésű programunknak köszönhetően megtörtént. Korábban gond volt, hogy árvíz esetén kiöntött a víz, amit nem lehetett leengedni. A célunk az, hogy ne engedjünk be mást, csak szabályozott vizet – mondta Rozner György. A Berek vizesen tartását és a vízszint szabályozását a belvizekből, vagyis a területre hulló csapadékból, a természethez hasonló módon kívánják megoldani. Azonban hosszúra nyúló aszály esetén a kiszáradás már veszélyt jelent, akkor a szükséges vízmennyiséget a „külvizekből” tudják pótolni, amelynek érdekében egy bemeneti zsilipet is építettek.