Nem egyszerű felsorolni Mónus József eredményeit, hiszen az elmúlt évtizedben szinte minden távlövő világversenyen ő bizonyult a legjobb íjásznak. Huszonnyolcszor állított fel világrekordot, vagyis nemcsak a versenyt nyerte meg, hanem a korábbi rekordot is újra és újra megdöntötte.
– Bevallom, kicsit fáradt vagyok, mert az elmúlt hónapban nagyon intenzíven készültem a World Archery Világrekord-lövő versenyre, amelyet Amerikában rendeznek szeptember első hétvégéjén. A sors fintora, hogy a világjárvány miatt nem egyszerű a beutazás, így idén, mivel előzőleg 14 nap karanténra köteleztek volna, ezért letettem róla – mondta a világrekorder, aki egy évig készült a megmérettetésre.
A felkészülés elfárasztotta, de van miért küzdenie
Fotó: Turbéki Bernadett
– Minden nap nyolc órát lövök. Ez napi ezer lövést jelent. Közben nagy távolságokat gyalogolok erdőn–mezőn:
reggel akkor indulok, amikor a juhászok kiterelik a nyájat és szinte velük együtt érkezem haza este – mesélte a világrekorder mindennapjait, amelyek egykor teljesen másképpen festettek. – Húsz évvel ezelőtt a mezőgazdaságban dolgoztam, rengeteg pénzt kerestem naponta és a beosztottjaimat is jól megfizettem. Ám, a gyermekem úgy nőtt fel, hogy tizenkét éves koráig alig találkozott velem. A “még, még, még!” világán változtatni szerettem volna –mondta Mónus József, akinek az élethez való hozzáállását egy egri családi kirándulás változtatta meg.
Mónus József szerint, aki az íjászatban második lesz, meghalna a csatatéren
— A „hogyan tovább?” időszakát éltem, amikor negyven évesen az egri várban egy csatajelenet bemutatóján vettünk részt. Olyan érzésem volt, mintha én már harcoltam volna a falak között. Ráébredtem, hogy nekem ez a világ kell! Hamarosan vásároltam is egy visszacsapó reflexíjat, majd egy év múlva ötvenhárom hétvégén ötvenhétszer álltam a dobogón, az íjászversenyeken – mesélte a huszonnyolcszoros világrekorder. Akkor önző voltam, magamért versenyeztem. Számomra a sport egy önző világ volt. Sokan örülnek, ha egy versenyen már dobogóra állhatnak, ám nekem a második helyezés magát a halált jelenti. A harctéren, aki második lett, meghalt. Emiatt kell a napi ezer lövés, hogy mindig kész legyek a legjobbak között is a győzelemre. „Legyen a kilőtt nyílvessző az életed része, mint a levegő vétel. Ösztönös és tökéletes. Életed pedig szóljon az egyetemes értékekről és büszkeségről…” Ez a felfogásom egyes gazdasági, és politikai szereplőknek fricska is lehet, de szeretném megmutatni, hogy ugyan bárkit el lehet pusztítani, de a nemzeti hitünket, a büszkeségünket senki nem veheti el annak harcosaitól.
Az emberi értékeket kell előtérbe helyezni, a nemzeti hovatartozásunk, és a családjaink érdekében
– mondta Mónus József.
Az életben maradáshoz az első hely megszerzése kell! Fotó: Turbéki Bernadett
– Bármire egyszerű igent mondani, amire a többiek is így voksolnak. Akkor leszünk többek, ha meggyőződésből merünk nemet mondani egyedüliként. Nem szabad „könnyűnek” lenni, a saját erkölcsi normánk szerint kell kimondanunk a saját véleményünket, ami lehet, hogy mindenki máséval szembe megy. Gyerekként az első karórámat a jobb kezemre csatoltam fel. Az órásmester hiába mondta, hogy így is lehet, de másképpen szokás. Minden másra igaz ugyanez. Mindenkinek meg kellene teremtenie a saját világát, amiben jól érzi magát, mint ahogy egykor a nagy harcosok tették. Magunkra kellene figyelnünk, nem az anyagi javak halmozására. Soha nem engedtem, hogy a versenyzésembe egy másik ember, vagy egy edző beleszóljon – mondta a világ legjobb távlövő íjásza, aki 2006 óta versenyez, 2008-tól pedig a magyar zászlóért harcol.
A zászlóért harcol a világrekorder Fotó: Turbéki Bernadett
– Szeretném minden egyes verseny után a győztes jogán megmutatni a világnak a magyar zászlót! Vele pedig az ősi magyar kultúrát. Ha nem tudunk a magyarságról mondani valamit, a múltban ne keressük a kritizálni valót. 2006-ot leszámítva 1956 óta nem lőttek ránk ebben a hazában, és még sokan nem becsülik kellően a földünk boldogságát, vagy a körülöttünk lévő világot. Minden magyarban szeretném tudatosítani, hogy kitartással bármilyen célunkat elérhetjük. Most is erre készülök: augusztus utolsó szombatján kitűnő török harcosokkal fogok versenyezni.
Nyolcan vannak, de le fogom győzni őket, akik kiállnak ellenem, és fel fogom emelni a győztes jogán a magyar zászlót – mondta Mónus József, aki 2011 óta csakis saját készítésű íjjal versenyez.
Mónus József a mélybe is letekintett a háztetőről a lövés előtt Fotó: Turbéki Bernadett
– Kétszer nem lövök ugyanazzal az íjjal. Ha egy íj győzött, harcolt a nemzetemért életre-halálra, akkor felteszem a legyőzhetetlenség falára, ahol már több mint háromszáz van. Egy–egy világversenyemre 25–30 íjat készítek és általában a legjobb hármat viszem magammal. Két úgynevezett „belövő” íjat, amelyeket később jótékonysági célra szoktam felajánlani, és magát a versenyíjat.
Nemcsak a lövő versenyzőkkel, hanem a világ legnagyobb íj- és nyílkészítőivel is ugyanúgy meg kell küzdenem! Ezért nem bízom másra, saját magam készítem az eszközeimet is.
A legjobbnak kell lenniük a világon. A nyílvesszőket Alaszkából hozott 500-600 éves, bontott faajtókból gyalulom egyesével, akár több ezret is évente, mert azoknak szintén a legkiválóbbnak kell lenniük. Ennek a faanyagnak a legjobb a nyilakban a rezgése – mondta, majd elővette műalkotásnak is beillő, képekkel festett íjait, amelyekből tízet–húszat is tart egyszerre autójában. Ő maga célbalövésnél nyolcvan font erősséggel, vagy afölött lő. Az íját minden gond nélkül kihúzza és célba is talál vele. Egy mongóliai világversenyen farkasvadászok adtak neki megkülönböztető nevet.
Azt mondták: amikor a verseny során lőtt, a fehér farkas nézése csillogott a szemében, így ragadt rá a “Farkas” elnevezés.
Harcként éli meg a versenyt, ezért viseletet ölt magára kánikulában is Fotó: Turbéki Bernadett
A Farkas a balatoni közönségnek is megmutatta
A Farkas Hajdú–Bihar megyéből, Hajdúnánásról származik, tizennégy éves volt, amikor először látta a Balatont.
– A Balaton mindig egy vágyálom volt nekem. Tetszik a vidék, mindig rácsodálkozom – mondta Mónus József, aki saját bevallása alapján úgy járta be a világot, hogy nem is nézett szét benne. – Még a Kínai Nagyfal sem érdekelt. Itt, Balatonszemesen is inkább én szeretnék mutatni valamit az én világomból: az utolsó nyílvesszőt is úgy kilőni, mint senki a világon – mondta a világrekorder távlövő íjász.
Mónus József ezúttal a Vígadó Strandon mutatta be, hogy kitartással és harcos szemléletmóddal akár egy magas épület tetejéről több mint 120 méter távolságból is eltalálható egy apró 8 centiméter magas cél, ami a távolból szinte láthatatlan tárgy, amelyet ezúttal a strand közepén helyeztek el.
A világrekorder fütyülő nyílvesszőkkel fokozta az izgalmat. Előbb közvetlen közelében a célt körbe lőtte, majd beletrafált a célba.
– Birtokolni kell a tudást. Mielőtt kilövöm a nyílvesszőt, megszűnik körülöttem minden. Egy másik világba kerülök, ahol csak a cél és én létezünk. A hétköznapi életben nem ebben a dimenzióban vagyok jelen: bármennyit lőttem is eddig, mégis a tanulás világában élek minden nap. Mindenre figyelek, információkat gyűjtök, majd felhasználom azokat. Ám a versenyen, már minden külső körülményből jövő információt az agyam önkéntelenül is feldolgoz, oszt-szoroz, viszont a belső világomban ebben a pillanatban mélységes csönd van – árulta el a tanulási folyamat lényegét Mónus József.
