B–18 Ez az azonosítója annak a kútnak nevezett vascsőnek, amely Balatonfenyves határában gyógyhatású ásványvizet hoz a felszínre. A különleges víz aztán ahelyett, hogy tömegek gyógyulhatnának tőle, az úgynevezett Jancsi árokba távozik. Napi 86 ezer liter folyik el gyakorlatilag a semmibe. Történik ez 1964-óta, amikor is olajat kerestek ezen a területen. A fúrásból azonban olaj helyett ásványvíz került a felszínre. A 600 méter mélyre fúrt kutat 400 méteren betondugóval látták el, és mivel úgynevezett „pozitív kút”, vagyis a kitermeléshez nem kell szivattyú, hagyták, hadd „működjön”. A csövön azóta változatlan szintmagassággal és minőségben megállás nélkül folyik a 29 fokos „külső-belső” használatra alkalmasnak minősített ásványvíz.
– A 159-es kilométernél álljunk meg! – navigált a balatonfenyvesi Szigeti Sándor, a hely ismerője. Évekkel ezelőtt szívén viselte a kút sorsát, a terület egykori tulajdonosát is jól ismerte. Miután leálltunk a „hetes” főút szélén, egy mélyfekvésű, füves, nádas felszínű, homokos, üledékes kőzettel bíró környezetben találtuk magunkat. Méteres növényzet szegélyezte utunkat a B-18-as kútig, amely nem más, mint egy gödör közepéből kiálló vascső.
Nagy nyomással bugyog belőle a langyos víz. Már messziről érezni kénes illatát. Szigeti Sándor azonnal a gödör szélére ült, hogy lábait belelógassa a gyógyvízbe,
majd mesélni kezdett az egykori tulajdonosról, aki milliókat nyert egy televíziós szerencsejátékban. Módja lett volna fényűző életet élni. Mégis eladta modern és drága házát, hogy a területet, amelyről a jótékony hatású víz bugyog, megvásárolhassa.
– Egy baleset következtében majdnem elveszítette egyik lábát, amelyet az orvosoknak sikerült megmenteni, ám utána folyamatosan bicegett. Úgy döntött, hogy nem kunyerál az orvosoknál beutalókat különböző gyógyfürdőkbe, inkább szerényebb körülmények közé költözött, és megvette ezt a területet, hogy bármikor merülhessen a saját kis medencéjébe. Úgy tapasztalta, hogy nincs szüksége botra, miután a vízbe merül, sőt, itta is – mondta Szigeti Sándor, aki szintén kortyolt is egyet a vízből. – Nagyon kénes, nem szabad azonnal fogyasztani. Néhány napig szellőztetni kell, és ha elmegy a szaga, akkor lehet hűtve inni, de akkor olyan érzés ám, mintha jóllaknánk tőle – magyarázta tapasztalatait.
A környékbeliek ugyanis úgy tartják, hogy nemcsak mozgásszervi, hanem emésztőrendszeri problémákat is orvosol a csodavíz. A víz, amelyet a területtel együtt az egykori tulajdonos szeretett volna jó pénzért értékesíteni.
kétezres évek elején jöttek is külföldről a befektetők, ám hősünk az utolsó pillanatban meghátrált.
– Már csak a szerződést kellett volna aláírnia, ám mégsem tette meg, mondván: neki bőröndben hozzák ide a készpénzt, ne részletekben utaljanak – emlékezett vissza Szigeti Sándor, aki úgy véli,
hatalmas lehetőségtől esett el a kétezres évek elején Balatonfenyves,
mert ha itt palackozóüzem, vagy gyógyfürdő létesült volna az akkori tulajdonos jóvoltából, biztosan hozzájárult volna a település gazdagságához. A helyiek munkalehetőségének palettáját is színesítette volna az ásványvíz. A terület egykori tulajdonosa viszont 2005-ben elhunyt, azóta sem történt semmi a víz hasznosításával kapcsolatosan. Nem hivatalos forrásból megtudtuk, hogy a magánterület része a Berek Natura 2000 hálózatnak, amely nem engedélyezi semmilyen épület létesítését a Nagy-Berekben. Szerettük volna elérni a forrás örökösét, ám korábbi elérhetősége már nem él.
Eladni sem könnyű a területet
Balatonfenyves polgármestere is értetlenül áll évtizedek óta a téma fölött, és ő sem érti, miért nem lép valaki.
– Bár a kút magánterületen van, a föld mélyén rejlő kincs a Magyar Állam tulajdona. A kút ebben a formában nem használható, talán újat is kellene fúrni, hogy itt bármit is kezdeni lehessen ezzel a kinccsel – mondta Lombár Gábor, Balatonfenyves polgármestere, aki úgy emlékszik, bár a föld magántulajdonban van, sorban állnak az egykori tulajdonos hitelezői is, akiktől kölcsönt vett fel.
Nyitókép: Turbéki Bernadett