A szertartás a lellei szabadstrandon kezdődött, ahol a szülők és a keresztszülők is balatoni mártózásra alkalmas rövid aljban álltak a megszentelt húsvéti gyertya köré, s Imre atya is rövidnadrágot és pólót viselt a hófehér alba alatt.
A fogadalmak és imádságok után a kis kompánia – levéve mindazt, amit szárazon akart tartani – az alig féléves Zsomborral a 20 fokos Balatonba lépett, amelynek vizével Szűcs Imre megkeresztelte a fiatal dabasi család első gyermekét. Mint megtudtuk, Imre atya adta össze Dabason Várdai Zsoltot és Megyeri Alexandrát. S amikor a trónörökös megérkezett, Szűcs Imrét kérték meg a keresztelésre is.
A teremtett világ csodálatos rendje szerint persze a különleges keresztelő nem előzmények nélkül való.
– Január 6-án, vízkeresztkor nem a templomban szenteltem a vizet, hanem a parton – elevenítette fel a szertartás után Szűcs Imre, Balatonlelle plébánosa. – Akkor megszenteltem és megáldottam a Balaton vizét, majd miután a kis Zsombi megszületett, a Szentlélek ide, az élővízhez vezetett bennünket.
Az őskeresztény egyházban természetes volt a hasonló szertartás. Keresztelő Szent János ugyan még a bűnbánat keresztségét hirdette, Krisztus apostolai (s az utánuk következők) viszont már a mai rend szerint, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatták ki ezt a szentséget tavakban és folyókban. A templomi keresztelés jóval később vált gyakorlattá.
Várdai Zsolt, a boldog apuka elmondta, Alexandrával Budapesten ismerkedtek meg, majd három éve keltek egybe, s nagyon várták már a „trónörököst”.
Zsombinak testvér(eke)t is terveznek, ám hogy lesznek-e, azt a Jóistenre bízzák – fogalmazott Zsolt a masnikkal díszített strandi lépcső előtt, elárulva: tetszett nekik Imre atya ötlete a rendhagyó keresztelővel kapcsolatban, s utólag, a szertartás után is hálásak a maradandó emlékért.
Forrás: zaol.hu