Idén is közönségszavazással dől el, hogy melyik faj lesz a következő év hala. Az akció célja a magyarországi őshonos halak népszerűsítése. Mindhárom faj őshonos vizeinkben, van közöttük védett és fogható faj is. A Magyar Haltani Társaság felhívása 2021. december 31. déli 12 óráig tart, addig lehet szavazni.
1. Bodorka
Bodorka
Fotó: Magyar Haltani Társaság/Sallai Zoltán
A bodorka (Rutilus rutilus), a Balatonban is előfordul. Erről a fajról nevezték el a balatonfüredi Balatoni Vízivilág Látogatóközpontot.
Kis méretű halfajunk, nagyobb példányai a 15-20 centiméteres hosszt érik el. Legszembetűnőbb ismertetőjegye narancssárga-narancsvörös szemgyűrűje, továbbá idősebb példányok esetén a hasúszó és az anális úszó narancsvörös színezete. Háta mérsékelten magas, teste oldalról lapított. A közeli rokon leánykoncértól (Rutilus virgo) kicsi, csúcsba nyíló szája és színes szemgyűrűje különbözteti meg.
Fiatalon planktont fogyaszt, majd idősebb korára férgek, rákok és rovarlárvák képezik táplálékát. Szinte minden halas vizünkben megtalálható a hegyvidéki kis patakok és a túl erős sodrású folyószakaszok kivételével. Ívás során a víz alatti növényzetet részesíti előnyben, az ivadékok is kedvelik a hínárnövényzet nyújtotta biztonságot. Tömegesen előforduló halként ragadozó halaink táplálkozásában van jelentősebb szerepe. A húsa szálkás, de ízletes, a hazai horgászrekord: 1,9 kg (2000).
2. Bagolykeszeg
Bagolykeszeg
Fotó: Magyar Haltani Társaság/Sallai Zoltán
A bagolykeszeg (Ballerus sapa) különleges nevét a jellegzetesen nagy, feltűnő „bagolyszeméről” kapta, melyről már a neves polihisztor, Herman Ottó is említést tett. Népi nevei között megtalálható a bagókeszeg vagy a szápakeszeg is, hogy a halászok által társfajának nevezett laposkeszegtől (Ballerus ballerus) megkülönböztethessék. Teste magas, oldalról lapított. Kicsiny feje egy rövid, tompa, lekerekített orrban végződik, mely ráborul félig alsó állású szájára. A faj elterjedésének nyugati határa a Duna vonaláig, egészen Bajorországig húzódik, míg keleti elterjedése a Fekete-, Azovi-, Kaszpi-tengerre és az Aral-tóra is kiterjed. Csapatosan élő, nagyobb folyóvizeket kedvelő halfajunk, mely főleg a mederfenék közelében szeret tartózkodni, táplálékát szúnyoglárvák, csigák, kagylók alkotják. Horgászati jelentősége kevésbé számottevő, finomszerelékes fenekező készséggel, vékony giliszta, csontkukac vagy különböző etetőanyagok alkalmazásával fogható.
Húsa szálkás, azonban kiváló ízű, sűrűn beirdalva, paprikás lisztben forró olajban kisütve kiváló, illetve halászlevek alaplevéhez, valamint füstölésre kitűnően alkalmas.
A hazai horgászrekord: 1,90 kg (1970).
3. Széles durbincs
Széles durbincs
Fotó: Magyar Haltani Társaság/Sallai Zoltán
A széles durbincs (Gymnocephalus baloni) kis méretű, zömök testalkatú halunk, jól fejlett példányai is körülbelül 15 centiméteres hosszt érnek el. Testét halványbarna színű, apró, sötétbarna foltok tarkítják, melyek gyakran szabálytalan, elmosódott harántsávokba rendeződnek.
Kimerevített hátúszója végének az íve derékszögben éri el a testét, míg a vágódurbincsé hegyesszögben.
Viszonylag nagy feje, ugyancsak nagy szemei és lekerekített, hosszúkás orra szembetűnő, alatta helyezkedik el kicsi, csúcsba nyíló szája. Fiatalabb korban planktonszervezeteket fogyaszt, majd fokozatosan tér át a puhatestűekre, rovarlárvákra, rákokra és férgekre. Áramláskedvelő halfaj, nappal általában inaktív, inkább csak szürkületkor hagyja el búvóhelyét. A Duna vízrendszerében általánosan megtalálható, ezen belül a Tisza-tóban is él önfenntartó populációja. Védett fajunk, természetvédelmi értéke 5 ezer forint. Mivel a hozzá leghasonlóbb faj, a vágódurbincs sem fogható, így a horgásznak pontos faji azonosítás nélkül is nyomban vissza kell engednie.
A szavazatok leadására a Magyar Haltani Társaság honlapján van lehetőség.
Nyitókép: Magyar Haltani Társaság/Sallai Zoltán
