Ahol eléd tárul a múlt – modern módon
Éld át a kor hangulatát, nézz másképp, művelődj a művészettörténetben, gazdagodj a hitéletben, forgasd, érintsd, tapintsd, élvezd az interaktív játékokat. A Sümegi Püspöki Palota nem az a múzeum, ahol nem nyúlhatsz semmihez és nem az a hely, ahol csak távolról nézheted a kiállított tárgyakat.
Itt életre kel a múlt, vagy talán te csöppensz vissza pár évszázaddal korábbra?
A barokk korban épült főpásztori kúria, a sümegi Püspöki Palota Padányi Biró Márton egyházi elöljáró életén keresztül ismerteti meg a múltat, a hitet és a művészeteket. Az interaktív kiállítás magával ragad minden korosztályt, így nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek is szórakoztató, látványos módon tanulhatnak.
Utazás évszázadokon át
A történetet kezdjük a XI. században. Akkoriban Sümeg és térsége a veszprémi püspökség birtokában volt, így intenzíven fejlődött. A török időkben Fehérvár és Veszprém elesését követően a sümegi vár lett a Dunántúl legfőbb, s bevehetetlen bástyája. Ide menekült a veszprémi püspökség, s közel két évszázadig az egyházi elöljárók kúriája volt az épület.
S elérkeztünk főszereplőnkhöz: Padányi Bíró Mártonhoz. Ő az az ellenreformáció leghevesebb szónoka volt. Legfőbb célja az volt, hogy minél többeket visszatérítsen a katolikus hitre. 1745-ben szentelték veszprémi püspökké.
Azt tervezte, hogy az egyházmegyét a sümegi várból irányítja. Ám ehhez az akkori uralkodó, Mária Terézia nem adta hozzájárulását. A püspök akkor szemelte ki azt az épületet, amelyből kialakult a palota.
Az épület legrégebbi szárnyat az 1600-as évek közepén építették, majd a XVII. században U alakúra bővítették. Egy időben borkimérés működött a házban. Annyit már most elárulunk, hogy egy különleges felfedezés kapcsán ennek még lesz jelentősége. Amikor a püspök lak-és székhelyévé választotta az épületet, a kocsmát elköltöztette, s nekiállt a ház kibővítésének.
A korszakhoz illően barokk és rokokó díszítést is kapott a palotává nemesedett épület, melyet később, a XIX. században, a klasszicista kornak megfelelően építettek át.
A XX. század nem igazán kedvezett a művészeti – és vallási értékek megőrzésének. Az épületben működött erdészeti hivatal, leányiskola, hadikórház, majd az államosítás után iskola és diákotthon. A rendszerváltás után történtek felújítások, de az igazi megújulás most valósult meg.
Novemberben ért véget az öt évig tartó, nagyszabású munkálat, mely a Nemzeti Várprogram keretében valósult meg, a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. jóvoltából, több, mint két milliárd forint ráfordításával.
Díszes barokk, pizsamacsíkos klasszicista – korok és rétegek
Ebbe a teljesen megújult, novemberben megnyílt épületbe lépünk be.
Mennyei ügyek – áll a felirat a bejáratnál, ez ugyanis annak az állandó kiállításnak a címe, mely sok más érdekesség, történelmi és művészeti tény és érték mellett bemutatja Padányi Biró Márton életét és hitéleti tevékenységét.
„Ez volt az utolsó korszak, amikor még mindenki tudta, hogy bármit tesz, annak súlyos tétje van, és a legkisebb ügy is eldöntheti, mi lesz az ítélet: mennyország vagy pokol”- fogad minket e súlyos, mérlegelni való mondat a bejáratnál. Itt várt minket Sümegi Kata tárlatvezető, aki végigkalauzolt minket korokon és termeken át.
– A kiállítás egyik kuriózuma, hogy láthatjuk az eredeti, 17. századi épület külső falait a kiállítóterekben. Így sokkal könnyebben elképzelhetjük, hogyan is történt meg az épület bővítése az idők folyamán. Az építés történetének külön szobát szenteltünk a Mennyei Ügyek kiállításon belül.
Három holopiramis segíti ennek bemutatását, hogy a vendég valóban maga előtt lássa az évszázadok során bekövetkezett változásokat – kezdte a bemutatást Sümegi Kata.
A mostani volt a legnagyobb megújulás az épület több száz éves történelmében. Az egyik legnagyobb kihívás volt, hogy megszüntessék a vizesedést a több száz éves falakban. Ezt egy speciális módszerrel sikerült megoldani. Hatalmas munka volt a falkutatás, azaz rétegről-rétegre haladva feltárták azt, hogy az egyes korszakokban milyen freskók, festések díszítették a falakat.
Ezek egyrészt látványos animációs videófilmen mutatkoznak meg a látogatók előtt, másrészt egyes termekben fel is tűnnek az egyes korszakokban keletkezett festések. Sőt, van olyan terem is, melynek egyik részén a korábbi díszes barokk, másik részén a későbbi klasszicista, „pizsamacsíkos” festés látható, de van, ahol a XX. század eleji neobarokk mennyezetfestés tűnik fel. A kiállítás tervezésekor egyébként nem kis fejtörést okozott, hogy melyik korszak díszítéseit mutassák meg.
De mit keres a bolond a palotában?
– A felújítás hatalmas meglepetésekkel is szolgált. Ugyanis a 17. századi épület külső faláról-mely idővel belső tér lett – előkerült egy olyan díszítő festés, melyről senki nem tudott. Egy csörgősipkás bolond ábrája tűnt fel a falkutatás során. Az épület vakablakában lakott a bolond, aki eddig be volt zárva, s csak most, a Kastélyprogram révén szabadult ki. Ő volt a kocsma cégére, hiszen még mielőtt egyházfők lakhelye lett volna az épület, borkimérő volt. Róla majd még mesélek, ha elérünk hozzá, de más helyen is megjelenik a kiállításon.
De például azt sem tudtuk eddig, hogy a Maulbertsch-freskók városában, Sümegen nem csak a plébániatemplomban láthatóak ennek neves barokk festőnek a művei, hanem a palotában is. Az egyik legszebb terem, a Sala Terrana , a nyári húsülőterem csodálatos Maulbertsch festést rejtett – mesélte a szakemberek számára meglepő felfedezéseket Sümegi Kata.
A palota tárlatán egyébként nagy szerepet kap a vizualitás – nem csak a régi falfestések, freskók bemutatásával, hanem interaktív elemekkel is. Mindegyik teremben elénk tárul olyan látvány, amely lenyűgöz és elvarázsol.
– A Mennyei Ügyek kiállítás három fő pilléren nyugszik. Az egyik Padányi Bíró Márton élettörténete és kora. Nagyon érdekes a munkássága a vallástörténelemben. A másik az épület története, műtárgyként bemutatva. A harmadik ág pedig a művészettörténet, tehát Maulbertsch és festőiskolájának bemutatása.
Bújj rokokó ruhába, vagy légy tiszttartó – gyerekek is kalandozhatnak a múltban
A tárlatot úgy rendezték be, hogy a család minden tagja találjon magának valami érdekességet.
Sőt, a gyerekeknek múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartanak. Az 5 és 8 év közöttiek például mesés kiállítási kalauz segítségével ismerhetik meg Márton püspök mennyei hivatását. A 9 és 13 év közöttiek barokk optikai illúziókat leplezhetnek le, vagy rokokó szerkóba bújhatnak.
A 14 -18 éves korosztály tagjait Fejvadász invitálja, hogy kitalálják, a 18. századi karrierlehetőségek közül mit választanának magunknak, milyen testhezálló munkakört töltenének be Márton püspök udvarában. Lehet bárki tiszttartó, secretarius, kulcsár, vagy akár hajdú- sok más munkakör mellett. Hogy melyik mit takar? Természetesen erre is fény derül a tárlaton.
S vannak korhatár nélküli interaktív lehetőségek is, vizuális játékok, optikai trükkök. S ne lepődjünk meg, hogy egyes festmények, személyek (szinte) megelevenednek, mintegy életre kelnek.
A hithű, harcos pap belebukott elveibe
S bár Padányi Biró Márton jelentős szereplője volt a vallástörténelemnek, s munkássága révén felbecsülhetetlen művészeti szépségek, értékek öröklődtek ránk, azért azt is tudjuk, hogy nem volt simulékony természetű ember. Éppen azért került Sümegre, mert menekült – önmaga elől.
Ahogy a tárlaton is olvashatjuk: türelmetlen, szenvedélyes alkat volt, ezért összetűzésbe került mindenkivel. Nem csak a városban többségbe került protestánsokkal, de még saját papjaival és szerzeteseivel is.”
– Több teremben mutatjuk be Padányi Biró Márton életét. Az egyik legérdekesebb életszakasza az a botrány volt, melyet egy művével keltett. A felvilágosodás korában már szinte vállalhatatlan elveket tükrözött az Enchiridion című műve, mely 1750-ben jelent meg. A protestánsokat eretneknek bélyegezte, nagyon szigorú hangon bírálta őket. Ezzel nagyon megbotránkoztatta őket. II. Frigyes porosz király ezzel a könyvvel tudta sarokba szorítani Mária Teréziát, aki egy darabig még védte kedvenc püspökét, Padányi Biró Mártont, de aztán engednie kellett a politikai nyomásnak. Így arra utasította a püspököt, hogy zúzza be a művét. Ez nagyon megalázó helyzet volt, nagy törés volt Márton atya életében. Az így elhallgattatott püspök a néma prédikációban tudta csak újra kifejezni magát. Ennek eredménye lett a plébániatemplomfreskója.
A művészet – néma prédikáció
Márton püspök ez idő tájt találkozott Franz Anton Maulbertsch bécsi festőzsenivel, aki virtuóz módon megkomponált képeivel érte el ugyanazt a hitet erősító hatást az emberekben, mint amit Padányi prédikációval. Formabontó fényfestészet, drámai kontrasztok, expresszív formák, különleges színvilág jellemezte a művész festészetét. Alakjaiban szellem és tűz uralkodik. Lehet egy barokk festő avantgárd?- áll a kérdés a kiállítótérben, s a válasz: Maulbertsch az volt.
– Amikor a püspökkel találkozott akkor még nem volt híres festő, de Padányinak jó szeme volt és felfedezte, hogy meg tudja valósítani mindazt, amit szeretett volna. Szigorú és részletes leírást adott neki arról, hogy mit szeretne látni a falon. Hogy milyen művészi eszközzel éri el, az nyilván a festőre volt bízva, de a lényegét a püspök határozta meg.
A „rokokó Sixtus- i kápolnája”-ként is emlegetett sümegi templomban láthatóak freskói. E falfestményeken az Újszövetségben lejegyzett Krisztusi életutat, a Megváltás történetét lépésről-lépésre teljesen megjelenítette – mesélte Sümegi Kata.
A Mennyei Ügyek kiállítás művészettörténeti része emutatja azt a három festőt is, akik Maulbertsch tanítványai voltak, s a mesterrel együtt alkottak Sümegen. Ez voltaképpen úgy történt, hogy a művésztanoncok . valójában a mester részletes tervei alapján dolgoztak, szoros ellenőrzés mellett.
A vallás és a hit természetesen sokszor feltűnik a Püspöki Palota kiállításán. Az egyik kiállítórész például a Szentháromság terem nevet viseli. Itt találkozhatunk az Angyali társasággal, melyben sok olyan személy feltűnik, akikkel már korábban találkozhattunk a kiállításon.
– Padányi Biró Mártonnak a legfőbb célja a rekatolizáció volt. E célja elérésére sok mindent bevetett, például fontos volt számára a Szentháromság. Ő hozta azt a rendelkezést, hogy minden plébániának rendelkeznie kell egy Szentháromság-szoborral. A szobrászműhelyek rögtön rengeteg megrendelést kaptak. Zala megyében kétszáz templomot építtetett és újított fel. De a szent terek mellett a mindennapi élet is megjelenik a kiállításon.
Mutatványosok, kukucskálódoboz, vásári forgatag
„Asszonyok, Asszonyok!
Gatyamadzag, Pöndölmadzag!
Vékony madzag, vastag madzag,
széles madzag, keskeny madzag;
fehér madzag, sárga madzag!
Nem dicsérem: jól megmérem, tessék, kérem!”- hallatszik a korabeli, élő reklámnak is beillő mondóka, zsibongó hangokon át, hiszen egy másik terembe – a sümegi vár elnevezésű szobába – belépve egy korabeli piac élete elevenedik meg.
Már nem a templomban, a szent tanok és szobrok bűvöletében vagyunk, hanem egy nyüzsgő piactéren sétálunk. Hallhatjuk az árusok kínáló beszédét, láthatjuk a vásári forgatagot, a mutatványosok trükkjeit, illuzionista előadásait, különleges élőlényeit, s bepillanthatunk a kukucskálódobozba – a hajdani 3D-s rajzba.
– Itt ismét találkozhatunk a korábban már említett bolonddal. Mi Marcinak neveztük el. Van a kezében egy cica, hiszen az eredeti, nemrég előbukkant faliképen úgy ábrázolták, hogy macska van a kezében, s kakastoll a sisakja tetején, ahogy az a 17. században dukált – mesélte Sümegi Kata.
S a bolond – lehet, mégsem eszement? – megállásra késztető kérdésekkel szembesíti a látogatót. Sorakoznak a kíváncsi mondatok. Gondold el, hogy 1759-ben élsz. Mennyit utazol? Mitől félsz legjobban? Milyen gyakran látod az arcod?
S ez még csak néhány, amelyen elgondolkodhatunk.
S ha megtaláltuk magunkban a válaszokat, tovább sétálhatunk.
A folyosón haladva az is kiderül: a graffiti nem modern műfaj, hiszen az 1800-as évekből, a napóleoni időkből származó falfirkák, falfeliratok is feltűnnek itt, melyek szintén a felújítást megelőző falkutatás során bukkantak elő.
A püspök büszkesége: a könyvtár
Aztán belépünk a könyvtárba, mely különösképpen kedves volt az egykori püspöknek. 1751-ben készült el a díszes könyvtárszoba, melybe az azelőtt és azután gyűjtött kötetek kerültek be. Egy év múlva már több, mint 600 darabos gyűjteménnyel büszkélkedhetett. Egy néhány esztendővel későbbi levelében azt írta a királynőnek, hogy asztalán takarékoskodott, hogy a püspöki könyvtár létrejöhessen.
Ő maga is írt, hiszen 29 kötetet jelentetett meg. Természetesen tőle származó idézeteket is olvashatunk a Püspöki Palota Mennyei Ügyek kiállításán.
„Csekély szorgalma gyümölcsét Biró Márton e könyvtárba szedte, ám kinek étvágya gyenge, vagy a gyomra lomha, e csemegéket ne fogyassza!”. Ezt Padányi Biró Márton latin nyelven írta, s eredetiben egy irodalmi játék. A püspök ugyanis kedvelte az olyan latin versek – a kronosztikonok – írását, amelyek szövegében a római számként is értelmezhető betűk évszámot adnak.
Így jelenítette meg a püspöki könyvtár alapításának évét: 1751.
Hit és művészet
A könyvtárból lenézhetünk a palota kápolnájába, mely az épület egyetlen épségben megmaradt terme: márványstukkók, freskók, festmények ékesítik. Úgy maradt meg jó állapotban, hogy hajdan befalazták, így azokban az időkben, mikor a vallásos élet tiltott, vagy nehezen tűrt volt, nem tudták megsemmisíteni.
A múlt mellett a kortárs művészet is helyet kap
Az épületben megcsodálhatjuk azt a gyönyörű, fehér színű, arany díszítésű hatalmas rokokó kályhát, melyet két egykori kályha darabjaiból állítottak össze a restaurátorok. Beléphetünk a terembe, amelyben hajdan megyebált rendeztek – méghozzá Zala vármegyéét, hiszen Sümeg hajdan ide tartozott. Ismerkedhetünk zalai nemesekkel egy interaktív játékban, s ha felismerjük őket, ránk mosolyognak, ha nem – grimaszolnak egy nagyot.
Kisfilmeket is nézhetünk- a verses rajzfilmek jeleneteit mi magunk választhatjuk ki.
S már majdnem a látogatói útvonal végére érünk, amikor ismét feltűnik a már említett bolond – egyes értelmezések szerint a mumus. Itt van ugyanis az a vakablak, mely a 17. századi kúria külső részén volt. Ez a bolond-lyuk, mely a nagy meglepetést okozta a felújításkor.
Vannak termek, melyeket még nem újítottak, de ezek restaurálása is szerepel a tervek között, a második ütemben. Ezekben jelenleg időszaki kiállítások vannak.
Most – s még január végéig látogatható az a tárlat, mely Nágel Kornél grafikusművész tusrajzait tárja elénk. A kiállítás Kikönyöklök a szeles csillagokra címmel Pilinszky János előtt tiszteleg.
Varas béka nyárson, egyéb finomságok, s lelki táplálékok
A kiállítás vége felé járva még mindig rengeteg érdekesség vár a látogatókra.
Közeledve a barokk konyha felé, még megállásra kényszerít a Varas békát nyárson című gyűjtemény, melyből Lippay György Calendarium című, 1662-ben megjelent kötetéből olvashatunk részleteket. Ezek segítségével kicsit bepillanthatunk a korabeli gasztronómiába és gyógyászatába is.
Innen tovább sétálva megérkezünk a barokk konyhába, ahol nem csak a korabeli főző-és sütőalkalmatosságok jelennek meg előttünk, hanem azt is megismerhetjük, hányféle különleges foglalatosságú ember tartozott a püspöki udvartartáshoz. Azt is megtudhatjuk, hogy a konyhának külön kocsisa volt, a munkát a főszakács és a majorosné irányította, aki a cselédekre felügyelő gazda felesége. A konyha mellett saját jégverme, füstölője és péksége is volt a püspöki uradalomnak.
Itt, az alsó szinten, a konyha közelében egyébként csak a ház népe evett, hiszen a püspöknek a felső szinten, a díszes ebédlőben tálalták fel az étkeket.
A gasztronómia egyébként igen fontos volt a püspök életében -de nem úgy, ahogy talán először gondoljuk. A mennyei lakoma kedvenc kifejezőeszköze, témája volt prédikációskönyvének, melyben minden beszéd a lélek eledele. S szavai szerint aki ezzel táplálkozik, az biztosan a mennyországba jut.
S ha már kellőképpen elfáradtunk, megpihenhetünk a kávézóban, ahol nem csak feketelevest kortyolgathatunk, hiszen süteményeket is kínálnak.
Még az illemhely is meglepetésekkel szolgál
S mielőtt elbúcsúznánk Mennyei Ügyek kiállítástól és a Püspöki Palotától, azért ejtsünk szót arról a helyiségről, ahova a király – s persze a püspök is gyalog jár.
Ne legyünk szemérmesek, a kiállításon ezzel kapcsolatos érdekességek vannak. Bemutatják ugyanis a művészi kidolgozottságú, több féle fából készített, intarziás, művészi megmunkálású szobai toalettet, s az is kiderül, hogy a dolgukat végzők miként fejezték ki a haláltól és a pokoltól való félelmüket. A tárlaton ugyanis bepillanthatunk a pokoli árnyékszékbe is.
„Luxus ide vagy oda, úgy tűnik, hogy aki itt üldögélt, olykor a POKOLI FÉLELEM kerülgette”-olvashatjuk az egyik táblán. Nem csoda, hiszen vaksötét volt a kis fülkében, ahol csak egy kis mécsessel lehetett világítani.
De nekünk nem kell félelemmel mennünk az illemhelyre – s persze nem is a hajdanira, sőt, javasoljuk is, hogy a tárlatlátogatás végeztével térjünk is be. Nem csak a szükség miatt, hanem mert még itt is meglepő élmény vár ránk: a női és a férfi részlegen nemhez illő hangjáték szórakoztatja az ott lévőt, aki a történet hallatán még mindig a múltban érezheti magát.
Fotók: Mészáros Annarózsa