Fogorvosi rendelő a hotelszobában
A XX. század elején Keszthely igazi fürdővárossá kezdett válni. Az idelátogató turisták és az átutazó vendégek számára egyre több szolgáltatást és kényelmet kínáltak. Akkor épültek a szállodák, nagyon sok vendéglő működött, a mai sétáló utca korzó részén sok üzlet nyílt. Ekkor már megfelelő egészségügyi szolgáltatás is rendelkezésre állt a városban, 1910-től a mostani helyén működött a városi kórház, a Festetics család hévízi fürdője is kedvelt volt, és még a Balatont is használták, mint hidegfürdőt, gyógyászati célokra.
Fontos volt, hogy a turisták számának megnövekedése miatt minél több orvos legyen a városban. Egy részük azonban nem költözött ide, főleg
a fogorvosok esetében volt gyakori, hogy szállodai szobákat béreltek, egyet, ahol aludtak, egyben pedig berendezték a rendelőjüket, fogműtermüket.
A korabeli újsághirdetésekből látjuk, hogy nemcsak a nyári szezonban, hanem karácsony környékén is gyakran rendeltek elismert fővárosi fogdoktorok is Keszthelyen. Iski Szilvia, a Helikon Kastélymúzeum történésze vezet bennünket végig a néha meghökkentő korabeli fogászati kezeléseken.
Fogorvosháború
1876-ban törvény mondta ki, hogy gyógyítást csak arra hivatott egyének, orvosi diplomával végezhetnek. A fogorvosok orvostudori diplomával (med.univ) gyógyítottak, a fogtechnikusok orvosi végzettség nélkül fogspecialistaként is elvállaltak fogászati beavatkozásokat, pedig foghúzást és tömést csak diplomával végezhettek volna.
Fogtöméshez cementet, amalgámot, aranyat, porcelánt használtak.
1909 őszére Keszthely is az úgynevezett fogorvosháború színtere lett. Egyre több fogtechnikus jelent meg a városban, akik áron alul vállaltak beavatkozásokat, ezért ellenük a fogorvosok pereket indítottak.
Érdekes, hogy tanúként a betegeket nyilvános tárgyalásokra idézték be.
Ez a kezelt páciensek számára kellemetlen volt, hiszen kiderülhetett, hogy a természetesnek vélt mosolyuk nem is eredeti.
Főleg az úriasszonyok ódzkodtak ezektől a perektől, hiszen egy szépen csillogó porcelán fogsor vagy tömött fog már nem maradt orvosi titok. Mivel a tanúskodási jog kötelezte őket, ezért a vallomásuk után elindult a városi pletyka, ami vagy irigységet vagy megvetést szült.
Ma sem szívesen vallja be mindenki, hogy szép mosolya fogászati kezelésnek köszönhető….
Kalapáccsal verték egymást
Dr. Blumm Róbert sokáig rendelt nyaranta a Hungária Szállóban, decemberben is vissza-visszajárt, és a kivett szobában fogadta a vendégeket, hogy azok teljes fogsorral lakomázhassanak az ünnepi asztalnál.
Az elismert fővárosi doktornak a pesti VII. kerületben, az Erzsébet körút 36. szám alatt volt az állandó fogműterme.
1887-ben egy orvos kollégája kérte meg, hogy menjen el vele egy fogtechnikushoz, hogy tisztázzák vele a fogorvos és a fogtechnikus közötti párbaj részleteit. Ezek a perek a becsületsértési ügyekhez tartoztak, gyakran párbaj kihívásig fajultak az ügyek.
A Keszthelyen is kedvelt Blumm párbajsegédként jelent meg ezen az egyeztetésen, de annyira elmérgesedett a helyzet, hogy összeverekedtek,
kalapáccsal és egyéb eszközökkel püfölték egymást.
Békés együttműködés
Fogorvos és fogtechnikus összefogásra is van példa, ahogy a korabeli hirdetésből látszik, a páros még házhoz is megy, de közös rendelőjükben is várják az előre bejelentkezett vendégeket a Bronner Szállóban.
Fájdalomcsillapítás kokainnal
A fogorvosi működés a XIX-XX. század fordulóján egész másképp nézett ki, mint ma, biztosan sokan elszörnyednénk az egyszerűségén. Ha valakinek a fogát kellett kihúzni, akkor valóban elővették a különböző harapó és csípőfogókat.
A fájdalomcsillapításra és nyugtatásra nagy szükség volt, nagyon gyakran használták az étert, amivel elaltatták a beteget, és úgy végezték el a beavatkozást. A másik fájdalomcsillapító a kokain injekció volt, amit előszeretettel használtak.
Keszthelyen 1905 nyarán Wertheimer nevű orvos volt az Amazon szálló fogorvosa, róla is tudjuk, hogy éterrel vagy kokainnal kezelte a betegeket. Nem is gondolnád, de az éter volt a drágább.
Egy zalaegerszegi orvos reklámja szerint
az éteres bódítás 3 koronába került, aki kokain injekciót kért, az két koronát fizetett.
A reklámok nem írnak részletesen az árakról, azt tudjuk, méltányos árakkal dolgoztak, de a 3-4 koronás tételekből a kezelés végére könnyen összejött egy 20-25 koronás végösszeg.
Ehhez tudni kell, hogy egy tanító havi bére 100-200 korona volt, egy csendőr 80-100 koronát keresett. Volt ugyan, aki a szegényeket ingyen kezelte, de mivel a fogorvosi kezelés hosszadalmas, több beavatkozásból álló sorozat volt, így azt inkább a tehetősebb családok vették igénybe. A fogtechnikusok már ekkor képesek voltak teljes fogsorokat készíteni, akár porcelánból is, de ezt csak kevesen engedhették meg maguknak.
Fogkrémet karácsonyra
A fogápolási technika akkor még nagyon gyerekcipőben járt, nem tartozott a mindennapi higiéniai tevékenységek közé. A drogériákban már lehetett ugyan fogporokat kapni, néhány fogkrémmárka is megjelent már, de nem került mindenkinek a kosarába ilyen termék.
Sokan karácsonyi ajándékként vásárolták ezeket a különlegességük, újszerűségük miatt.
Nyitókép: illusztráció/ pixabay