A Balaton közelében élni, gazdálkodni nem csak ajándék, de felelősség is egyben. Folyamatosan arra törekszünk, hogy ehhez a csodálatos adottságokkal rendelkező környékhez mindennapi munkánkkal mi is a tőlünk telhetőt hozzátegyünk, így vélekedik életükről, a családi pincészetükről Baloghné Király Mónika szőlész, a Balatonfüred-Szőlősi Hegyközség elnöke.
A szőlőültetvény a Balaton koronája
Munkája szenvedélye egyben, és azonnal gumicsizmát húz, ha az ültetvényeken erre szükség van.
– Még a levegő is más itt, nem igaz? A Balaton egész évben ezerféle színben pompázik, szinte érezni lehet a tó illatát, a szőlőültetvények pedig megkoronázzák ezt a különleges látványt – kínál hellyel a pécselyi pincészeténél Baloghné Király Mónika, akiről, kivételes lendülete és aktivitása mellett most is sugárzik a jókedv, az optimizmus. – A férjemmel együtt máshogyan nem is tudnánk élni! A pozitív gondolkodás ad erőt a legnehezebb pillanatokban, amelyekből volt és ma is adódik bőven, de mindig arra törekszünk a családommal együtt, hogyan lehet megtalálni a megoldást, mert számunkra lehetetlen nem létezik – sorolja határozottan, mosolyogva.
A pincészet az Év Balatoni háza győztese
Úgy mondja, lendületet ad nekik az, amikor elégedettség, elismerés kíséri munkájukat, nagyon büszkék rá, hogy az Év balatoni háza díjkiosztón a gazdasági épület kategóriából győztesként került ki a pincészetük. Főként a helyi elismeréseknek örülnek, köztük a balatonfüredi borversenyen elért első helyezéseknek, mert úgy tartják, ezzel ők is hozzátesznek valamit a balatoni táj különleges értékéhez. Mónika így mesél tovább, sokan kérdezik tőle, van-e recept a sikerekre, a harmonikus, összetartó családra?
A válasz egyszerű, azt végzik, ami a szenvedélyük, a hivatásuk, náluk mindenki teszi a dolgát, semmi titok nincs. Amit végeznek, azt teljes odaadással, maximális elkötelezettséggel teszik. A borásznő a kezdetekről felidézi, férje családja már az 1980-as évek óta termesztett szőlőt, ami a Balatonfüreden élő szülők számára hobbit, kikapcsolódást jelentett. Biztos nem gondolták, hogy ez a kis terület lesz majd a későbbi pincészet szőlőültetvényeinek alapja.
Fotó: Nagy Lajos / Napló
A Balaton szerelem első látásra
Mónika, aki Baján született, mindig imádta a természetet, érdekelte a föld, a mezőgazdaság, lenyűgözte a szőlőültetvény, az ottani munka, így szőlészetet tanult a gimnáziumban, majd a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Karán tanult tovább, ahol megismerkedett Róberttel, aki később a férje lett. Az egyetemen növényvédelmi szakirányító, agrárkémikus-agrármérnök és általános agrármérnök képesítést szereztek, párja szülei továbbra is dolgoztak a pécselyi ültetvényen.
– Az első látogatáson azonnal beleszerettem a környékbe, a Balaton, az ültetvények lenyűgöztek, már akkor eldöntöttem, itt szeretnék élni, ezt a munkát szeretném végezni – érvel szenvedélye, hivatása mellett a borász. A fiatal pár számára nem volt kérdés, Balatonfüreden telepedtek le, ott alapítottak családot, ma már két lányukkal, Zsófival és Júliával együtt Pécselyen élnek, ahol a pincészetük is van.
Minden a két kezük munkája
Mónika hosszan sorolja, mi mindent végeztek el eddig, így 2001-ben kezdték meg az ültetvények létrehozását, máig emlékezetes, amikor több hektáron kézi erővel dolgoztak egész télen.
– Ma már gépek segítik a munkát, és amikor a korábbi időkre gondolunk a férjemmel, mondjuk, együtt azt is megcsináltuk! Kőkemény munka volt, de a cél, az ültetvények látványa, a szemünk előtt fejlődő gyönyörű fürtök óriási motiváló erőt jelentettek – fogalmaz Mónika.
Úgy mondja, elszántan, boldogan dolgoztak együtt reggeltől estig, és hétvégén is, soha nem érezték fárasztónak a munkát. A szó szoros értelmében a földeken, kétkezi munkával kezdték meg a pincészetük létrehozását, és embert próbáló, kitartó munkával, lépésről lépésre gyarapították, gazdagították a pincészetet, hogy az elnyerje jelenlegi arculatát, amelyben a legnagyobb értéket a kitűnő balatoni borok jelentik. Ez nagyon fontos az egész család számára, mert meggyőződésük, hogy a szülőültetvények, melyek évszázadok óta hozzátartoznak a Balatonhoz, adják a tó egyedülálló értékét, és nagyon sok embert vonzanak a környékre.
Kezdettől arra törekednek, hogy minél kisebb ökológiai lábnyommal tudjanak előállítani egy palack bort, ennek érdekében választották ki a technológiát, az energiát napelemmel állítják elő, környezetkímélő a növényvédelem, az esővizet összegyűjtik, azzal locsolják az ültetvényt, a füvet.
Két lábbal a földön járnak
Fontosnak tartják szüretkor az erjesztés hőmérsékletét a túlmelegedés és túlhűtés elkerülése miatt, mert így is jelentős energiát takarítanak meg. Kiemelten kezelik a társadalmi szerepvállalást, kirándulókat, általános iskolásokat, gimnáziumi osztályokat fogadnak, hogy bemutassák nekik a pincészetet, a munkafolyamatokat.
Céljuk, hogy minél több fiatalt megnyerjenek ennek a területnek, mely sajnos nem igazán vonzó a fiatalok körében. Mónika saját gazdálkodásukon tapasztalva, testközelből látva az ágazat helyzetét elkötelezett abban is, hogy a helyi termelők érdekében próbálja feltárni a lehetőségeket, és segítse problémáikat megoldani a kollégáival együtt. Ma már 18 hektáron művelik az ültetvényeket, helyi és környékbeli emberekkel dolgoznak, a szülők boldogok, mert lányaik is szívesen dolgoznak velük együtt, segítenek nekik. Zsófi szőlészetet és borászatot tanul az egyetemen, Júlia pedig biológia szakot választott a gimnáziumban.
Fotó: Nagy Lajos / Napló
– A pincészeten kívül legbüszkébbek arra vagyunk, hogy mindannyian két lábbal a földön állunk, nagy tisztelettel tekintünk az életre, a körülöttünk lévőkre, a kétkezi munkára, a természetre. Ha kell, azonnal gumicsizmát húzunk, és megyünk dolgozni a többiekkel, avat be életükbe. Arról is beszél, hogy nekik a kikapcsolódást az jelenti, ha kezükben egy csodaszép olaszrizlinggel leülhetnek egy kis időre, a teraszra, mert egy pohár jó borban benne van a Balaton páratlan értéke, csodája, és gyönyörködnek a látványban, ami eléjük tárul. Ilyenkor arra gondolnak, mennyire boldogok lehetnek, hogy itt, ebben a környezetben élhetnek, dolgozhatnak!
Forrás: veol.hu
