Miért támadnak ránk a madarak?
– Lakott területen elsősorban a varjúfélék, különösen a dolmányos varjak április végétől induló, és akár június közepéig tartó fiókareptetésekor számíthatunk egyesek számára félelmet keltő madártámadásokra – hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. – A szülők ilyenkor a fészket elhagyó, de még ügyetlen és gyakran nem teljesen röpképes fiókáikat védelmezik. Hiperérzékeny párnál a viselkedést már az is kiválthatja, ha az ember néhány tíz méterre megközelíti az egyébként nem is látható fióka rejtekhelyét.
Fotó: Freepik
Védekezz és hátrálj!
Európában alig él olyan madár, mely támadásával közvetlen sérülést okozhat. Gondot inkább a járulékos balesetveszély jelent, amikor a megijedő ember leesik a fáról, elbotlik, esetleg kiszalad az úttestre.
Támadó madarak esetében is hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál: ne fussunk el, forduljunk szembe az állattal, karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek, és kiabáljunk rá az állatra. Rámenősebb madarak esetén nyugodtan használjuk védekezésre a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt, kalapot, és így hátráljunk el.
Ha elég bátrak vagyunk, sokat segíthetünk a kevésbé hősies embertársainkon azzal, ha a rossz helyre tévedt, középület bejáratánál vagy a járda mellett a földön üldögélő varjúfiókát a látótávolságon belül lévő bokros, fás területre visszük. Ilyenkor az izgatott szülők minket követnek, erre legyünk felkészülve, de az addig megközelíthetetlen épület és járda pedig ismét használhatóvá válik.
Hattyútámadás
Magyarországon leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyúpártól kell tartanunk, mert ha csónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelítjük a családot, az öregek a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasan ütve támadhatnak.
Olvasói fotó: Léder Anita
Ez a fürdőző gyerekek és a gyengébb fizikumú felnőttek számára komoly kockázatot jelenthet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat vagy a fészküket kerüljük el.
