A tomboló nyár közepén, a legforróbb strandszezonban érdemes felidézni a Balaton kevéssé ismert hősnője, Bölcsházai Belházy Margit alakját. Rögtön meg kell jegyeznünk, Margitként kortársai közül is kevesen ismerték az 1904-ben született sportladyt, akinek emlékét három éve márványtábla őrzi Balatonfüreden, az Anna Grand Hotel előtti Panteon kerengőjében. A felirat már a hajdani sportéletben használt becenevén, Bimbiként is feltünteti a hölgyet, aki – idézzük az aranybetűs tájékoztatót – „női versenyzőként elsőként úszta át a Balatont Balatonfüred–Siófok között 1925. augusztus 20-án”.

Öt hölgy vállalta a próbát, a képen jobbról a második Belházy Bimbi, aki nem görcsölt rá az úszásra
Fotó: Színházi Élet

Nagy szó volt ez akkoriban, az meg különösképpen, hogy aznap a rajtnál reggel kilenckor felsorakozó hat nő közül mind a hat teljesítette a bő tizenhárom kilométeres távot. Ráadásul a Sporthírlap beszámolója szerint a tizenkét tagú teljes versenyzői mezőnyből a hölgyek jobb erőben érkeztek a célba, mint a férfiak.
Azt is a sportújságból tudjuk, hogy a „gyönyörű idő kedvezett a versenynek, nagy meleg volt, s a Balaton vizének simaságát egyetlen hullám sem zavarta meg”.

A húszéves sztár egész éjjel mulatott

A következőket viszont már Az Est helyszíni riportjának „Intimitások a hölgyversenyzőkről” felvezetéssel közölt hasábján olvashatjuk: „Belházy Bimbi kicsattanó egészségű, kerek bronzpiros arcú fiatal leány, húszéves és mindössze három hete fogott versenyzésbe. Arra a kérdésre, hogy eddig hol startolt, pirulva mondja:

– Beszélni se érdemes róla, Kaposvárott meg a Császárfürdőben 66 méteres úszóversenyben. Csak most kezdem… De azt hittem, el se érem Siófokot, hisz egész éjjel mulattunk.
– Hol?
– A Tibor-fürdőben… Kényszerből. Balatonfüreden oly szívesen fogadtak, de szoba nem volt, és valamennyi leány a fürdőben kapott helyet. Szép modern fürdő, de ott a pihenőben kicsit kemény volt a priccs, na és olyan meleg volt, hogy nem tudtunk jóformán percig se aludni. Hát mulattunk legalább egymás közt.”

Amikor ötvenegy év távlatából, 1976-ban újraolvasta a korabeli riportot, némi korrekcióval élt az egykori úszónő. Akkoriban már özvegy Merza Marcellnéként élte nyugdíjas éveit gellérthegyi lakásában, ahol a Népsport újságírójának, Serényi Péternek mesélt a nagy tóátúszás körülményeiről. De hogy is volt az a háromhetes felkészülés?

Sztárfotó az Ipar utcai tanítónőről

Legyűrte a 14 km-t

„Szó sem volt ilyesmiről! – cáfolta a húszas évekbeli cikket a gellérthegyi interjúalany. – Úsztunk hét kilométert a Dunán, ez volt a próba. Végigúsztam, indulhattam a Balatonon! Ott aztán éppen a tizennégy kilométeres táv felénél jött rám a fáradtság, de engedtem a kísérő csónakos rábeszélésének és tovább úsztam. Amikor megláttam a siófoki víztornyot, már semmi baj sem volt. Micsoda tömeg fogadott…!”

Ha a fentiek alapján érdemes is állításait fenntartásokkal kezelni, a nyári balatoni világ nagy attrakciójának előzményeiről és különleges részleteiről sokat megtudunk Az Est beszámolójából. A tudósítás kiemelt figyelmet fordított a rajt előtti éjszakán fekvőhely híján mulatozó lányoknak, nevesítve az egyetlen kivételezettet is.

„Csak Irsay Kató, akinek édesapja környékbeli birtokos, aludt rendes ágyban. Ő már tavaly megúszta a féltávot 3 óra 2 perc alatt, s idén favorit volt a nők sorában, de nem bírt a pestiekkel, akik közül Ulbing Gizi tavaly második lett a folyambajnokságban, Albekker Nelly pedig folyambajnoknő volt és már Siófokon jó második, míg Filics Kató 1923-ban a Balaton 2000 méteres bajnoknője lett. A Balaton átúszóit persze vezető és ellenőrző csónakosok és motorosok kísérték. Kedves részleteket mondtak el Ulbing Giziről, aki majdnem az egész úton kabarézott. Szakadatlan jókedvvel énekelt, viccelődött az egész társasággal s már ott a vízben stoppolta le a táncos partnereket estére.”

Allround-sportwoman

A következő bekezdésben a félreúszó férfiakról esik szó, ám érdemes tisztázni, hogy a házas urak félreúszásának nincsen köze Ulbing Gizi kacérkodásához, némi tájékozódási zavar a legjobb úszótársaságban előfordulhat – a Sebeszta Erhart motoros hajójával kísért Almássy Béla például egy idő után öntudatlanul is Zamárdi felé tempózott. A férfiak közül végül Mattyasovszky János mászott ki elsőként a vízből Siófoknál, az ideje 4 óra 15 perc volt (országos csúcs), az abszolút mezőnyben ötödikként Belházy Bimbi, 4 óra 51 perccel.

Az időeredmény értékét növeli, hogy a 21 éves hölgy két perccel gyorsabban úszta le a távot, mint Mattyasovszky János egy évvel korábban. Úszónőnek nevezni mégsem teljesen pontos, hiszen Belházy Bimbi a kor modern felfogásával összhangban afféle allround-sportwoman volt, aki gyerekkorától kezdve űzött különféle sportágakat.

„Anyám alaposan megelőzte a korát, mert alig múltam négyéves, amikor hatesztendős nővéremmel együtt megtaníttatott úszni – emlékezett vissza a kezdetekre a hetvenes években. – A víz, a sportolás szeretete nálunk családi vonás volt. Alig múlt el nap gyermekkorunkban úszás, tenisz vagy korcsolyázás nélkül! Jókat játszottunk az uszodában is. Emlékszem, kedvenc szórakozásunk a fogócskázás volt. Így teltek az évek, közben a vakációkat rendre a Balaton mellett töltötte a család, érthető, hogy az úszás állt hozzám a legközelebb. Gyakran akkorákat úsztunk hármasban anyámmal, nővéremmel, hogy a partról már izgatottan kémlelték, milyen messzire
merészkedünk.”

Sikert sikerre halmozott

Idővel egyre többen „kémlelték” Bimbi útját a partról: ahogy születtek újabb és újabb sikerei, úgy növekedett az országos hírű Balaton-átúszó népszerűsége. Jellemző az Esti Kurír alábbi cikkrészlete egy 1927-es dunai folyami úszóversenyről.

„Nagy loccsanás. A víz magasan felcsapódik. A korlátra ráhajoló kíváncsiak prüszkölnek a víztől. A nők elindultak. Nyugodt tempókkal, mintha ölelgetnék a vizet, egy-két hölgy háton úszik. Azonnal Stieber Lotti kék-sárga sapkája tűnik fel az élen. A hajóról kórusban kiabálnak: – Bimbi, menj utána, ne hagyd! Egy szemüveges fiatalember percekig torkaszakadtából kiáltoz: – Bimbi! Bimbi Bimbi! A balatoni bajnoknő eleinte kemény ellenfele Stieber Lottinak. Láthatóan hajlik a biztatásra, nem akarja cserben hagyni híveit. Két perc múlva férfiak startolnak. (…) Észre sem vette a nagy izgalomban senki, hogy Belházy Bimbi, miután Stieber Lotti húsz-harminc méterrel rávert és a »vízben hagyta«, szépen felült egy csónakra, és mosolyogva feladta a versenyt.”

Nem állítható, hogy az ifjú hölgy mai szóval élve „rágörcsölt” volna az úszókarrierjére: amilyen könnyedén szelte át a Balatont 1925-ben, majd címét megvédve 1926-ban, amilyen lazán ugrott fel a kísérő hajóra verseny közben az újpesti Dunán, olyan magától értetődő fordulattal döntött úgy, édesanyja kérésére felhagy az élsporttal. Azért 1927 augusztusában még egyszer átúszta a Balatont Füredtől Siófokig, a nők közül ismét a legjobb idővel, mégpedig a legkeményebb körülmények között. A Budapesti Hírlap így írta le a történteket: „A Balaton közepén voltak a versenyzők, amikor hirtelen fekete felhők tornyosultak az égen, hatalmas szélvihar támadt, és sűrű cseppekben zuhogni kezdett az eső. A kísérő hajóról alig lehetett látni egy-két versenyzőt, akik elkeseredetten küzdöttek a nagy hullámokkal. A hullámverés jó néhány úszót a verseny feladására kényszerített. Csaknem egy óra hosszat tombolt a vihar, s amikorra Siófok közelébe érkeztek, már csak két férfi és öt hölgyúszó volt versenyben.”

Férfiként küzdött a vízben

Bimbi még a vízben, két karcsapás között tett egy csípős megjegyzést a versenyből kiszálló, mellette csónakkal elhaladó Labori doktorra, majd – 5 óra és 52 perc úszás után – a nők közül ismét elsőként partot ért. A tudósítás szerint, ha még egy kilométert tart a verseny, a maradék két férfi is kibukik a nők mellől, így is utolsó erejükből jutottak ki a szárazföldre. Olvassuk a Pesti Napló jelentetését!

„Hogyan érkeztek a célba: Geőcze teljesen elcsigázva ért partot. Az öltözőbe vezették, itt konyakkal és különféle italokkal öntöttek lelket belé. Almássy a célban elájult. Konyakkal és mesterséges lélegzéssel hozták életre, de újra és újra elájult. Belházy Bimbi beúszott a célba, kimászott a partra, szétnézett: – Éhes vagyok. Enni adjanak! – szólt, egy fürdőköpenyt kerített a nyakába, és katonás léptekkel elindult az öltözőbe.”

Az Ujság így foglalta össze a tapasztalatokat: „A hölgyek kondíciója is sokkal jobb volt, mint a férfiaké. Meg sem látszott rajtuk, hogy 13 és fél kilométert úsztak. És este már vígan járták a charlestont.”