Sőt, mivel az út oda-vissza csaknem hatvan kilométer, még egy flaska akciósan vásárolt, ám nagyon trendi kék színű izotóniás itallal (örökké elégedetlen útitársam szerint guargumival és kátrányreszelékkel ízesített PVC-szörppel) is felvérteztük magunkat.

Káptalanfüred: Két tűz között
Igazából összefüggő kerékpárútról ezen a részen nem beszélhetünk, hiszen sok helyen belefonódik a közútba (nagyjából a Véghely Dezső utca nyomvonalán), de alapvetően nincs vele baj, lehet rajta közlekedni.

A Kócsag utca végén átkelünk a vasúti átjárón, itt igazi, kizárólag kerékpárosoknak készült, jó minőségű út kezdődik, még tábla is figyelmeztet a sisak viselésére. A sínek mellett tekerünk Alsóörs felé, örülünk neki, hogy a terep kellemesen sík, aztán egyszer csak az az érzésünk támad, hogy két tűz közé kerültünk: balról a vonat suhan el mellettünk, jobbról az autók száguldoznak, és még korlát sem véd minket – ijesztő érzés, de meg lehet szokni.

Alsóörs: On the road again
Alsóörs határában óriásplakát adja tudtunkra, hogy megérkeztünk a motorosok hazai fellegvárába, innentől kezdve tekerés közben csakis a Canned Heat klasszikusát mantrázhatjuk magunkban, és ez pont segít feledtetni az időközben megkóstolt PVC-szörp émelyítően édes ízét.

A településen ér minket egy kis kellemetlenség, az út menti fák néhol megpróbálnak felülkerekedni az aszfalton, így aztán gyors, de kissé figyelmetlen útitársam kis híján elsősegélyre szorul egy be nem tervezett esés után. Gyökerek – morogja sommásan, és nem tudni, tárgyakra vagy személyekre gondol-e.

Mindenképpen pozitívum, hogy több vendéglátó egységnél is bicajos szimbólumokat látunk, úgy tűnik, szeretnék becsalogatni a két keréken érkező vándorokat is.

Ismét átkelünk a védőkorlátokkal felszerelt vasúti átjárón, és innen a sínek másik, part felőli oldalán folytatjuk utunkat Csopak felé. Kerékpárút helyett itt is hosszú szakaszokon közúton tekerünk, szerencsére ilyenkor még nincs nagy forgalom. Elhaladunk a nevezetes kemping mellett, ahol az a bizonyos motoros találkozó zajlik majd, és a szomszédban magasodó földtúrások és enyhe rendezetlenség láttán valamiért az egyik sztárfellépő, a helsinki csellósok jutnak eszünkbe: ettől függetlenül a buli biztosan szuper lesz, és semmi más nem számít.

A Vörösparti soron pompás vityillókat csodálhatunk meg (rosszmájú barátom szerint valószínűleg tisztességben megőszült pedagógusok, népművelők és könyvtárosok birtokolják őket), és mintha tavaly még lett volna itt valahol egy szerviz vagy legalábbis egy pumpa, ahol levegőt tudott fújni az elfáradt gumikba a vándor, ezt most nem látjuk, aminek két oka lehet: vagy túl gyorsan hajtunk, vagy erősen hanyatlik a memóriánk.

A kellemes szakasz végén a Paloznaki Bringapont vár minket, ahol lehet egyet szusszanni, illetve a rászorulók gumihoz is hozzájuthatnak egy automatából.

Csopak: Csak semmi pánik
Innen újabb könnyed etap következik a 71-es mellett, jó minőségű kerékpárúton, több hídon is átgurulva, mígnem a távolban feltűnik egy nagyobb és egy kisebb állat, amint épp átkelnek előttünk. Barátom szerint egy kortyot sem lett volna szabad innunk a leárazott izotóniás italból, de szerencsére közelebb érve kiderül, hogy csak szabadtéri installációkról van szó, azoktól ijedtünk meg ilyen cudarul.

Beérünk Csopakra, a Kagyló hotelnél a tábla azt mutatja, hogy a Sport utcán folytatódik a bicikliút, ennek nagy előnye, hogy egy remek pihenőhelyhez visz minket, ahová akár az eső elől is beállhatunk, ha a szükség úgy hozza. A madárlest ezúttal kihagyjuk, sőt a mezítlábas ösvényt sem próbáljuk ki, majd talán ha kicsit melegebb lesz az idő.

Bicikliseknek nagyon fontos szempont, hogy találjanak iható vizet az út mellett, Csopakon ezt a küldetést egy takaros ivókút teljesíti, tényleg nem lehet panaszunk. Kicsit kacskaringózunk a faluban, éppen felújítják az utakat, de semmi probléma, remekül ki van táblázva minden, nagyon erőlködnie kell annak, aki el akar tévedni.

A Forrás utca végén újra valódi kerékpárútra lelünk, szép erdős szakaszon kanyargunk át, hogy aztán a völgybe érve felkapaszkodhassunk Füred felé. Itt is a 71-es mellett visz a bicikliút, az emelkedő nem túl megerőltető, és középtájt kellemes pihenőhely vár az utazóra szép panorámával és „remek kajákkal”.

Balatonfüred: Guruljon az élet!
Füreden a Germering utcán legurulunk a part felé, aztán viszont nem a kijelölt úton, hanem a Munkácsyn jutunk el a Tagore sétányig, utunk végállomásáig. A sétány egy részét lezárták, mivel éppen a hal- és borünnepre készülnek, mi azonban nem várjuk meg, amíg lefő a hallé, végre vasas vízzel tölthetjük meg kulacsainkat akciós izotóniás ital helyett, és indulunk hazafelé.

A Balatonalmádi-Balatonfüred közötti szakasz kimondottan kellemes, nem megerőltető, ahogy mondani szokták, „idősebbek is elkezdhetik”, a kerékpárút jó minőségű, megfelelően kitáblázott, ezért aztán bátran ajánlhatjuk mindenkinek, aki szép tájon, érdekes tereptárgyak között szeretne ennek az egészséges sportnak hódolni – és hát mi mást kívánhatnánk, mint hogy:

Forrás: veol.hu