Az 1848-as forradalom és szabadságharc, nem csak a Pilvax kávéház környékén vagy a Nemzeti Múzeum kertjében zajlott, a Balaton térsége is zajos volt időnként a katonák összecsapásaitól.
Baltavári Tamás történész már egyetemista korában is imádta a számítógépes játékokat, és ez nem változott meg akkor sem, amikor már nem tanulta, hanem tanította a történelmet.
– Volt egy számítógépes játék, a Total War, ami nagyon plasztikusan és élethűen mutatta be nagy tömegek mozgását a csatatéren, és a harcot is jól szimulálta. Akkor az egyetemen tanítottam, és az ottani hallgatókkal kezdtünk gondolkodni, hogy miként lehetne a történelemórákon szemléltetésre használni ezt a szimulációt. Elkezdtük feltörni a programot, a katonákat átöltöztettük, a tájat, a csatateret az adott csatának megfelelően alkottuk meg, majd felállítottuk a csatarendet és a harcrendszert. Utána a számítógépes program dolgozott, kiszámolta a cselekményt, a sok ezer kis karakternek a mozgását.
– Jól értem, hogy hogy tulajdonképpen egy amerikai videojátéknak a kódjára épült az egész?
– Igen, így volt. Igen a kódjára épült, mi úgy mondjuk, hogy a motorjára, az engine-jére épült rá. A gyártó cég tudtával, beleegyezésével és támogatásával csináltuk. Nagyon sok anyagot csináltunk múzeumoknak, kiállításoknak, egészen a 48-as csatákig. Aztán a játék engine-je már kevés volt, hiszen a hadtörténeti események sem csak csatáról, csak a harcokról szóltak. Ekkor már saját magunk kezdtünk nagy nehezen felépíteni egy olyan programot, ami lehetővé teszi az egyéni animációkat. Létrehozhatunk párbeszédeket vagy újfajta animációkat, cselekményeket tehetünk bele. A motort is lecseréltük, most ugyanazt az engine-t használjuk, amit például a Mandalorian című filmhez is használtak. A filmek, melyeket készítünk, régészeti pontossággal és történelmi hűséggel készülnek, azzal a részletességgel, hogy akár bármelyik utcában lehessen egy sétálni a kamerával. Az épületek helye például GPS pontossággal van meghatározva. Nyilván minden történeti rekonstrukció így készül, aztán, ha elfogynak a régészeti, történettudományi adatok, akkor persze muszáj kiegészíteni a fantáziánkkal.
– Azért ez komoly történelmi tudást és kutatást, illetve komoly informatikai tudást és kutatást igényel. Melyik áll önhöz közelebb?
– Én történész vagyok. Bár mi nem értünk el hatalmas áttörést a történelem oktatás átalakításában, de olyan rohamléptekben fejlődik az informatika, hogy szerintem egy évtizeden belül elkészül a magyar történeli séta 22 történelmi korban, 22 helyszínen. Képzelje csak el, ha 22 korban tehetne interaktív történelmi sétát, megismerve a kultúrát, a szokásokat, a gazdálkodást. Például egy középkori faluban, vagy egy majorságban és egy kolostor komplexumban. Vagy, nagyot ugorva az időben, a Széchenyi korabeli Csepeli Hajógyárban.
– Megéri ma ezzel foglalkozni, mert hogy ezen az alapon csinálhatnának valami hiperszuper, csillivilli számítógépes játékot, ami minden boltban kapható.
– Nem kell valóban valószínűleg sokkal sikeresebbek lennénk, hogyha a zombikkal meg vikingekkel, meg nem tudom kikkel foglalkoznánk, és akkor akár nemzetközi irányba is lehetne mozdulni, de tanári tapasztalattal, hogy mi mindenképpen ennél a kaptafánál akarunk maradni. Persze, én is remélem, hogy a filmjeink kapcsán valakinek eszébe fog jutni, hogy de jó lenne, ha ő irányíthatja a karaktereket és nem csak nézhetné.
– Valami hasonló kisfilm születhetne talán a Balatonról is, mint ez az 1683-as évekbeli Pest Budáról szóló összeállítás. Ha például a Balatoni Múzeum úgy döntene, hogy megrendel egy ilyen animációs anyagot, mondjuk a balatoni fürdőzés történetéről, akkor mennyi pénzt kellene összespórolnia?
– Tehát a fürdőzés fejlődése… Úgy gondolom, ennél fel kell építenünk a saját programunkban a teljes Balaton természeti közegét. Ez nem nehéz, hiszen a GPS koordináták átszámításával a lehető legpontosabban megadható mindennek a helye Egyrészt a vízrajzi környezet történeti változását lehetne megfigyelni, másrészt a kikötők, a rendszeres hajóutak kibontakozását lehetne látnunk. Ebből egy nagyon nagyon gazdag anyag születhetne. Körülbelül húszmillió forint kellene arra, hogy ebből egy szép 3D-s anyag szülessen, például amiben látható Tihanyi félsziget beépítettségének a változása is az idők során, vagy valami hasonló. Vagy akár a római kori gazdálkodási formáktól bemutatni a Sió szerepét. 10 és 20 millió forint között egy ilyen anyag 2 dimenziós, nagyon szépen elkészített térképes animációk segítségével, valódi filmes anyagok beiktatásával.
