– Hogyan kezdődött az írói pályafutása? Publikált korábban?
– Szakmai, jogi cikkeket igen, de az alkotó irodalmi írást tekintve A füredi lány az első. Kamaszkoromban írtam verseket, de az egyetemi évek alatt a tudományos munkák miatt ez háttérbe szorult, és végül 2020-ban ragadtam tollat ismét, akkor pedig megszületett rögtön egy regény.
– Mikor költözött vissza Füredre? A váltás inspirálta a regények írására? Miért a 18. századot választotta témául? A kort hihetetlen empátiával jeleníti meg. Mennyi időt töltött kutatómunkával?
– Úgy érzem, igazán sosem költöztem el Balatonfüredről. Az egyetem és a munkahely ugyan Budapestre kötött, de hétvégén azonnal elindultam haza, a Balatonhoz. Én itt működöm a legoptimálisabban, nekem a vidéki levegő tesz a legjobbat. A regény témáját is az adta, ami az életemben is adva volt. A sors kegyeltjének érzem magamat, hogy Balatonfüredre születtem, és talán ez a szeretet az, ami érződik a lapokon is. A 18. század azért vonzott, mert én is menekültem a rengeteg inger elől, úgy érzem, hogy a lelkivilágom az egyszerűbb életben képes csak növekedni. Amikor nagyobb a csend és a nyugalom, akkor tisztább az észlelésem és nem kapkodok. A nagyvárosi zsivaj rám sürgetőleg hat, és hajlamos vagyok túl sokat foglalkozni jelentéktelen dolgokkal. És magammal is. A kutatómunka mennyisége nehezen összegezhető, hiszen a városról és a vidékről egy olyan implicit tudással rendelkezem, ami nem mérhető, mert az évek alatt egyszerűen csak magamba szívtam. Természetesen az egyes részletek kidolgozásához kellett az internetes adatbázisokban, levéltárakban is kutatnom, de mind közül a leghasznosabb a balatonfüredi helytörténeti gyűjtemény kutatószolgálata volt, ahol Tóth-Bencze Tamás szaktudását emelném ki – mindig tudott olyan forrást vagy konkrét választ adni, aminek a segítségével hitelesebben építhettem meg a kor díszleteit.
– Hőse, Almássy Anna, a 21. századi jogászlány időutazást tesz. Ez olyan, mint egy sci-fi. Anna, a füredi lány mennyire azonos Karády Annával?
– Hiszem, hogy adni, csak abból tudunk, amink van, így Almássy Anna és Karády Anna között lehetséges némi hasonlóság, de ilyenkor mindig felhívom arra a figyelmet, hogy az összes többi szereplőt is én szólaltatom meg, tehát az író nem csak a főhős, hanem a mellékszereplő postás is a művében. Az időutazó főhősnek valamennyire ismernie kellett a 18. századot (más esetben igen rövid lett volna a történet), de azt nem akartam, hogy régész vagy történész legyen, mert azt túl direktnek éreztem. Ezért arra jutottam, hogy amilyen alapon engem is érdekel a történelem, úgy pontosan azon az alapon Almássy Anna jogászlányt is fogja. Ráadásul akkor még álnéven terveztem a könyvet megjelentetni, így fel sem merült, hogy esetleg velem azonosítják majd a hőst. Ami pedig az Anna nevet illeti, a történet későbbi alakulásában jelentőséggel bírt, így az szintén kötött dolog volt.
– Anna szerelme, házassága Oroszy Mihály földesúrral különböző okok miatt nem éppen felhőtlen. A trilógiát – A füredi lány, A füredi földesúr, A füredi gyermek – a buktatók ellenére belengi a romantika. Hitelesnek tekinthetjük az ábrázolt kort és eseményeket?
– A romantika belengi az egész világot és a történelmet, a nagy háborúk, járványok és katasztrófák idején is születtek szerelmek, és mindegy, hogy melyik évben járunk. A léleknek nincs ipari forradalma, pont úgy érezzük a fájdalmat, szerelmet, mint ahogy háromszáz évvel ezelőtt az elődeink. A díszletek ugyan változnak, de az emberi motivációk nem. Egy kor aromáját madártávlatból könnyebb vizsgálni, de éppen ez a távolság – és a 18. század kapcsán a források hiányossága – sok tévedést is magában rejthet. Vegyük például az 1600-as éveket, és birtokviszonyokat ismertető forrásokat – mert azokból az évekből leginkább ezek állnak rendelkezésre. Vajon 2453-ban – a jövőben –, ha valaki a 2023-as évi adóügyi nyilvántartásokból szeretne messzemenő következtetéseket levonni rólunk, akkor mit éreznénk? Ebben a zsánerben az író célja, hogy hihető legyen, amit ír, de a históriai pontosság nem lehet cél, mert nem történelemkönyvet írunk. Ennek ellenére én igyekeztem, és reményeim szerint sikerült is felkelteni az érdeklődést a kor és a helyszín iránt is.
   |
– Cigányélet grófi módra címmel novelláskötete is megjelent, melynek darabjai a sorozathoz kötődnek. Egy író-olvasó találkozón azt mondta, hogy nem kedveli ezt a műfajt.
– Igen, eddig ez az egyetlen novellám jelent meg, amit szeretek is, de a közeljövőben nem tervezek többet. A könyveladás és a könyvírás egészen más attitűdöt kíván. Egy negyvenoldalas novella és egy majdnem félezer oldalas könyv között érezhető a mennyiségi különbség, de a gyártási árak alakulásában ez nem egyenesen arányos. Mivel én is szeretek olvasni és olvasó is vagyok, és a könyvek növekvő árát is látom, igyekszem több szempontot is figyelembe venni. Talán a távoli jövőben a novelláskötetben is érdemes gondolkodnom.
– Legutóbbi kötete, a Zserbó az Osztrák–Magyar Monarchiába kalauzolja az olvasókat. Az 1910-es években szerelem, magány, remény hatja át az abbáziai cukrászlány és egy gróf életét. A császári és királyi haditengerészet életébe is bepillanthatunk. Trilógiává bővül a sztori?
– Ez a történet nem trilógia, csak duológia. Tudom, hogy most egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a sorozatok, és az olvasók is nagyon szeretnék, ha a kedvenc történeteik folytatódnának, de én tartom magamat ahhoz, hogy csak akkor fogok folytatásokat írni, ha ugyanúgy összeáll bennem egy történet, ahogy a kezdetek kezdetén, amikor az első részek első sorait leírom.
– Ugyancsak a 18. században mondta egy francia természettudós, hogy „a stílus maga az ember”. Az említett találkozón ön a válaszaival elbűvölte a közönséget. Regényei ugyanilyen élvezetesek, olvasmányosak. Hogyan fogadta a népszerűséget?
– Bíztam a pozitív fogadtatásban, de álmomban sem számítottam ekkora sikerre. Boldoggá tesz, hogy másoknak örömet okoznak a könyveim, és végtelenül hálás vagyok, hogy rátaláltam az írásra. A jog stabil alapokat adott, egzisztáltam belőle, de mindig hiányzott valami. A racionalitás csak egy darabig képes az embert eljuttatni, de a nagy dolgok talán ezen túl vannak. Gondoljunk a találmányokra vagy a nagy technikai ugrásokra. A tudományos és a kulturális fejlődések akkor történnek, ha nem addig megyünk el, amíg a tudásunk enged. A képzelet a kulcs. Az írásban sokkal nagyobb szabadságot élek meg, mint bármikor. És az alkotói folyamat számomra is egy utazás – ezért tudom ekkora lánggal és lelkesedéssel végezni. Talán ezt érzik az olvasók is.
Forrás: veol.hu
Nyitókép: Szabó Miklós
