– Elolvastam néhány cikket rólad, és kiderült számomra, hogy nem művészettörténész vagy. Talán építész? Vagy „csak” egy lelkes amatőr kutató?
– Amatőr építésztörténész és egy kicsit mellé amatőr művészettörténész is vagyok. Civil szakmám kiadványtervező.
– De a Balatonról általában nem az építészet jut az emberek eszébe, vagy ha igen, akkor leginkább a Balaton-felvidék kúriái vagy éppen a présházak. Honnan jött az ötlet, hogy most ezt a régiót dolgozd fel?
– Balatoni civilek kértek fel, mert látták a korábbi könyveimet és úgy gondolták, hogy jóval több felfedeznivaló van még építészetileg a Balaton második aranykorából. Korábbi art deco könyveimhez történő kutatásaimnál (kb. 2010–2016) csak átutaztam a balatoni településeken, így nem volt nagyobb merítés több település kisebb utcáiban. Eredetileg csak modern építészetet akartam kutatni, de sokkal több art deco épületbe futottam bele, így az tervezett könyv eredeti címe, mint „Balatoni modernizmusem” a kutatás alatt megváltozott: „Balatoni modernizmus és art deco”. De ha jobban belegondolunk, (az iparosodott) megyeszékhelyek után itt volt az egész országban a legerőteljesebb az urbanizáció, és ez mindenképpen kutatást érdemelt.
– Mi volt a legemlékezetesebb a balatoni munkában?
– Jobban megismertem mind az 50 települést, sokkal határozottabb ismeretem és vélemény lett a településkarakterekről, tudom őket nevekhez kötni. Ráadásul azt is megtudtam, hogy mely féltucat településen van a legjobb kilátás és környezet, ha az ember esetleg nyaralót szeretne (tudna!) venni. Illetve az is nagyon emlékezetes volt, amikor olyan új, karakteres épületeket találtam (pl. Balatonalmádi, Bágya András zeneszerző háza), amit még senki sem publikált és senkitől sem láttam.
– Előfordult, hogy fotózás közben megdöbbentél, elszomorodtál vagy éppen örömmel töltött el egy épület?
– A siófoki Petőfi sétány állapota megdöbbentet, több lehetőség lenne a sétányban, városarculatilag is. NAgy öröm volt, hogy bár szezonon kívül kutattam, otthon volt a tulajdonos, aki tudta az építtető nevét, az építészt és a tervezési évet, ráadásul jó fényekepet kaptam. Ennek az esélye kb. 1:1000-hez lett volna. Vagy amikor a szomszédos, emelkedő telken fakivágás volt, és a segítségükkel a 4 méteres létrát helyben tudtam használni a jobb fotózási kompozícióhoz.
– Kötődsz egyébként a Balatonhoz?
– Gyerekkoromban édesanyám révén az Üvegipari Művek almádi (SzOT?) üdülőjében nyaraltunk, később nagynéném badacsonyörsi nyaralójában. Az elmúlt két évtizedben a tóparti strandolás eltünt az életemből, kevésbé kötött le, inkább a Balaton-felvidékre járok vissza 1-2 évente. Itt jó arányban van a táj és az emberi civilizáció.
De milyen a könyv?
A Balaton, Közép-Európa legnagyobb édesvízi tava, már a reformkorban is fontos kultúrtáj volt. A 19. század utolsó harmadában a vasút megjelenésével a Balatonnál is kialakult a nyugatias, hagyományos nagypolgári fürdőkultúra, és szaporodtak a nyaralást-pihenést szolgáló épületek. A 19. század végére a tó körül számos nyaraló és pihenőhely épült fel, melyek az első világháborúig főleg a nagypolgárság finanszírozásával gyarapodtak.
Az állam is kiemelt fejlesztésekbe kezdett, de az elsősorban a nagypolgárság által finanszírozott gyarapodást félbeszakította az első világháború annak hátrányos következményeivel. 1920 után korlátozott anyagi lehetőségek között kellett megoldani a középosztály és a tisztviselőréteg telekhez jutását és szerényebb nyaralóinak megépítését.
Ennek a társadalmi rétegnek gyakorlatias elvek alapján dolgoztak ki mintaterveket elismert, nagyrészt fővárosi építészek.
Főként az ő munkásságukban jelent meg a modernizmus építészeti és az art deco összművészeti mozgalma, amelyeket helybeli építészmérnökök és építőmesterek alkalmaztak régiós viszonyokra és igazítottak a megrendelők ízléséhez is. Más építészek a táj jellegzetességeit, helyi építőanyagokat vagy építészeti hagyományokat vettek figyelembe a nyaralóépület megtervezésekor.
Ugyanakkor nagyvárosi építészeti hatások és nemzetközi irányzatok is befolyásolták a térség urbanizációját
többek között a templomépítészettel vagy a lapostetős magánnyaralók és üdülők feltűnésével.
A kötet bemutatja, hogyan alakult ki a középosztály és a tisztviselőréteg nyaralóinak építészete, hogyan tükröződött ebben a modernizmus és az art deco mozgalom. Az építészek gyakorlatias elveket alkalmaztak, figyelembe véve a helyi adottságokat és az igényeket.
Külön érdekessége a könyvnek, hogy bemutatja, milyen hatással voltak a balatoni építészetre a Bauhaus iskola, a luxus óceánjárók és a népi építészet elemei.
A könyvben 32 balatoni település modernista és art deco épületeit ismerhetjük meg több mint 700 színes és fekete-fehér fényképen keresztül. Ez az első ilyen jellegű, átfogó feldolgozás a térség építészeti örökségéről, amely betekintést nyújt a nyaralási életforma és a nyaralóépítészet magyarországi kialakulásába is.
Az összeállítás a közlekedési fejlődést is bemutatja, például a hidroplán alapú személyszállítást, a vasúti fejlesztéseket és az autóforgalom megjelenését. Ezek a fejlesztések nem csak a tóhoz való hozzáférést könnyítették meg, hanem az építészeti stílusokra is hatással voltak. Például a „streamline” stílus, ami az aerodinamikai formákat és a hatékonyságot hangsúlyozza, szintén megjelenik az építészetben, köszönhetően az óceánjárók, repülők és autók formatervezésének.
Részletesen foglalkozik a korszak jellegzetes építészeti elemeivel is, mint a létraablakok, a lekerekített formák és a díszítőelemek, amelyek mind a modernista, mind az art deco épületek jellemzői.
Bolla Zoltán műve nem csak egy építészeti album, hanem egy történelmi dokumentum is, amely átöleli a Balaton építészeti fejlődését és annak szociokulturális kontextusát. Ez a könyv tökéletes olvasmány mindenki számára, aki érdeklődik a tó történelme, építészete és a környező társadalom iránt, legyenek ők helyiek vagy csak nyaralók. Az olvasók egy gazdag és színes világba léphetnek be, ahol minden épület, minden utca mesél valami újat és izgalmasat a Balatonról.
Nyitókép: illusztráció AI
