Madarunkat, amelyet zalai madarászok leltek, a napokban néztem meg. Amíg nagy tavunk nem fagy be, minden bizonnyal itt fog időzni. Hazánkban ritkán figyelhető meg, legtöbbször a Dunán és a Balatonnál látható, mégpedig ott, ahol sok a vándorkagyló, ugyanis idehaza ez jelenti fő táplálékát.
A pehelyréce a tengeri récék közé sorolandó, Európa, Ázsia és Észak-Amerika sarkvidéki területein, a tengerek mentén jelöli ki költési területeit. Általában nagyobb fészkelőtelepekben költ. Grönlandon és a Spitzbergákon több ezer párból álló telepe ismeretes. Kontinensünkön Izlandon, a Spitzbergákon, Ferenc József-földön, Novaja Zemlján, valamint a Kulgujeven fészkel. Továbbá a Skandináv-félsziget parti zónájában, végig a Fehér-tengertől a Finn-öbölig. A szárazföld belsejében nem telepedik meg.
Költési ideje április közepére és júniusra datálható. A fészket a tojó építi. Egy sekély talajmélyedést keres sziklák takarásában vagy magasabb parti növényzetben. Magát a fészket mohával, fűvel, kaviccsal alapozza, ezt követve pehelytollaival vastag koszorúbélést épít bele. Három és hét tojást rak, évente csak egyszer költ. Tojásainak pusztulása esetén lehet pótköltése. Egy hónapon át kizárólag a tojó kotlik, a fészket csak annyi időre hagyja el, míg iszik és táplálkozik. A hím egyedek a kotlás megindulása után csapatosan a vedlőhelyekre indulnak, ahol vedlésükig meghúzódnak. A fiatal madarak hetvenöt nap után érik el teljes röpképességüket.
A pehelyréce táplálékát a tengerfenékről, akár hatméteres mélységből nyeri. Kagylókat, tengeri sünöket, tengeri csillagokat, alsóbb rendű rákokat, fenékjáró halakat, csigákat, ritkán moszatot is fogyaszt.
Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Az Európai vörös listán veszélyeztetett fajként szerepel.
Forrás: sonline.hu
Nyitókép: ifj. Vasuta gábor
