– Sok fesztiválon fellépsz a Balaton körül. Milyen emlékeid fűződnek a magyar tengerhez?
– Gyerekkoromban kimaradtak a balatoni üdülések, mert a családom nem volt jómódú, így nem jutottunk le. Tinédzser koromban már játszottam zenekarokban, sokat jártunk ide, számomra akkor nyílt meg ez a lehetőség. Ezek szép emlékek maradtak, azóta is szeretek olyan helyeken fellépni, ami vízparton van. A Balatont rengetegen imádják, nem ok nélkül, mert csodálatos hely, főképp akkor szuper, ha belecsöppensz a vitorlázás, a hajózás világába.
– Ezek szerint te sem hagytad ki ezt a sportot.
– Sokszor vettem részt a barátokkal, az ismerősökkel balatoni vitorlázáson, és kijelenthetem, igazán klassz a feelingje. Kedves emlékem, amikor ott voltam a Kékszalag indításán a barátaimmal. Nagyon látványos volt, ahogy a rengeteg hajó elindult. Imádom a kikötőket is. Ha leülök egy part menti étterembe, nézem a hajókat, az fantasztikus érzés. Lehet, hogy ez egyfajta ősi ösztön, az emberek kíváncsiak voltak, hogy mi van a messzi távolban, hosszú hajóutakra indultak, hogy felfedezzék a világot. Talán ezek a dolgok máig belénk rögzültek.
– Mindig sportoltál, a vízi sportok valamelyikét is kipróbáltad?
– A hideget nem szeretem, úgyhogy a snowboardozás helyett a wakebordot választottam. Mivel vigyáznom kell az ízületeimre, így áttértem a gördeszka vízi megfelelőjére a wakeskatre, mert ott, ha le is esel, nem akad be a lábad a kötésbe.
– Van kedvenc éttermed vagy helyed, ahova visszajársz?
– Különösebb nincs, mert általában meghívásnak teszünk eleget, így nem mi választjuk ki a helyet. Az idejét nem tudom megmondani, hogy mikor mentem úgy le a Balatonra, hogy csak pihentem, vagy szórakoztam. Ilyen évek óta nem történt. De mindenféleképpen jól érzem magam.
– Furcsa, hogy általában retró fesztiválokon lépsz fel, holott a latin zene, amit képviselsz, manapság az egyik legnépszerűbb zenei műfaj.
– Számomra is meglepő, sokszor gondolkodom, hogy mitől is lennék retró, hiszen ezt a kifejezést inkább a 2000-es évek előtti dolgokra mondják. De nem zavar, ha ide kategorizálnak.
– Most végeztél a stúdiómunkákkal, kész az első szólóalbumod.
– Így van. 10 dal lesz rajta, Libertad a címe, latin stílusban íródott. Megpróbáltam azt az utat folytatni, amit az egykori zenekarommal képviseltünk. A latin zene nemcsak egy stílus, hanem átfogó zenei irányzat, amely nagyon sokféle hangulatú elemet tartalmaz. Ebből szedtem össze egy csokorral. Úgy érzem ez egy kulturális misszió. Bizonyára sokan lesznek, akiknek ez újdonságnak számít. A hanganyag elkészítésében külföldi vendégszereplő zenész is résztvett, de hazánk legjobb muzsikusai segédkeztek ennek az anyagnak a létrehozásában.
– Mennyiben vállaltál feladatot a zeneszerzésben, szövegírásban?
– Mindent én írtam, persze a hangszeres részeket vendégzenészek játszották fel. A dalok között lesz a most népszerű reggaeton, bachata is. A táncosaimmal egy beszélgetős estén szóba került, hogy készíthetnék egy magyar nyelvű salsát is, mert ilyen még nincs. Így lett az albumon két dal is ebben a stílusban. A salsák elkészítésében segített Révész Ricsi zongorista, amelyeket végül – a még jobb zenei hatás elérése érdekében – nagyzenekarral vettünk fel.
– Az előbb felsorolt stílusok valóban nagyon népszerűek manapság.
– Igen, mert ezekre a zenékre épülnek a zumba alapjai, visszaköszönnek a tánciskolából ismert lépések. Azt gondolom, a dalok is szuperre sikerültek, ha nem magyar nyelven szólnának, senki meg nem mondaná, hogy ez egy itthon készült zenei anyag. Nagyon büszke vagyok a végeredményre, és természetesen a zenésztársak munkájára is.
– Lesznek lírai dalok is, vagy inkább a temperamentumos zene a jellemző?
– Inkább bulizós zene, mintsem gondolkodós, így a végére került csak egyetlen lassú dal, hogy legyen íve az albumnak.
– A koncertjeiden is mindig érződik ez a vérbeli latin hangulat.
– A közönség is kedveli ezt a stílust, hiszen ha színpadra lépek, mindig felpörög a buli, és ez mindig jó érzés.
– A zenekaraiddal csapatban léptél fel, a Fiestával is duóba álltatok a színpadon. Ez egy új szerepkör számodra is, hogy vendégzenészekkel, de szólóban kell az fellépéseket végigvinni, és csak rajtad múlik a siker.
– Sok jót kaptam eddig is az élettől, és már nincs bennem megfelelni vágyás, önmagamat tudom adni. Jó érzés valami olyat a közönség elé vinni, ami csak én vagyok, ami az én munkám és felelősségem. Ez jó dolog, de egyben nehéz is, hiszen minden döntést magamnak kell meghozni. Ha egy projekt többemberes, akkor figyelem a másik fél reakcióit, meghallgatom a véleményét, átveszem az impulzusait. De ha szólóban lépek fel, akkor a zenészek legtöbbször azt teszik, amit kérek tőlük.
– A stúdiómunkák alatt nem hiányoztak a visszajelzések?
– Nem, mert most is volt egy „cinkostársam” Csicsák Norbi személyében. A zene egy részét saját stúdiómban vettük fel, de – például az éneket – Norbi stúdiójában rögzítettük. Benne nagyon jó alkotótársra találtam, sokat segített a hangszerelésben, őszintén megmondta a véleményét amikor arra volt szükségem. Mindenkinek kell visszajelzés, mert sokat kételkedik az ember, hogy most jó vagy sem, amin éppen dolgozik. Szükség van egy egészséges kontrollra, mert tényleg csak a határidő tud megálljt parancsolni a stúdiózásnak. Tulajdonképpen ez az album is három éve készül, de érdemes volt kivárni, hogy kiforrjon, mert a végeredmény valóban olyan, amire büszke lehetek.
– Mikor lesz elérhető az album a közönség számára?
– Két hét múlva jön ki a végleges album, de nem fog fizikálisan megjelenni, csak digitális formában lesz elérhető. Ennek vannak előnyei, és azt gondolom, ez a jövő, a közönség már nem nagyon keresi a cédét. Mindenki számára elérhető a digitális változat, még az anyukám számára is, aki 70 éves és nonstop a telefonján lóg, Facebookozik. Azt gondolom, nem lesz akadálya annak, hogy eljusson azokhoz, akik kedvelnek engem és a latin zenét.
Szöveg: Bólyi Alexandra
Fotók: Csordás Tibi
Még több sztárinterjút olvasnál? Kattints a képre a többi interjúért!