– Mikor és minek köszönhetően indult el iránta az utóbbi években az érdeklődés?
– A műkereskedelmi folyamatok a tág nemzetközi művészettörténeti jelenségek nélkül nem értelmezhetők. Az absztrakt művészet a nagy gazdasági és társadalmi krízisek után lett trend, az 1910-es években vagy az 1950-es években, amikor a társadalom maga is úgymond távolodni akart a megélt háborús eseményektől, a krízisélményektől vagy az emberábrázolástól (önmagától). Nem volt ez másképp a 2008-as gazdasági válság után sem, itthon viszont az avantgárddal szemben az 1960-as évek körüli nagy geometrikus generáció – a rendelkezésre álló nagy műtárgy anyag miatt is – került a középpontba. Lantos Ferenc is ennek a folyamatnak a része, előbb a pécsi EKF-kezdeményezések révén monográfiák jelentek meg róla, majd az acb Galéria és később a Zsdrál Art Galéria tevékenysége révén került fókuszba, az utóbbiakkal én is évek óta dolgozom Lantos nemzetközi elismertetésén. Lantos eredményei közül az elmúlt években elsőként az eddig főleg iparművészeti anyagként értékelt zománchasználat építészeti és képzőművészeti funkciója vált érdekessé. A hazai első könnyűszerkezetes építészet frízsorainak első megálmodójaként, vörös, kék, sárga, letisztult, könnyen befogadható, nonfiguratív formák mentén variálta ezeket a csillogó, óriási zománcelemeket.

Fotó: Rádóczy Bálint

– Vannak-e külföldi analógiái?
– A könyvem és a mostani Zsdrál Art Galériában megrendezett A kör végtelensége című kiállítás egyik új felvetése is, hogy Lantos egyik párhuzama az amerikai pop-art és minimalista generáció, pedig az analógiákat nem ismerhette. Lantos az 1960-es években, az elzárt szocialista magyar közegben még könyveken, kiállításon keresztül sem tudott a nyugati példákról. De a hasonló elgondolású Vasarelyvel is csak később találkozik. Éppen ezért is szenzáció a művészete, hogy mestere, Martyn Ferenc nemzetközisége és tehetsége révén magától jutott el az ismeretlen nemzetközi színvonalra. Erőteljes, vizuális energiái, izgalmas koloritjai s a végtelen technikai játék együttesen emeli a korabeli geometrikus mesterek szintjére. A másik analógia a pár évtizeddel korábban működő Bauhaus mestereihez, például Paul Kleehez köthető, azok színvilága, vizuális rendszere is tetten érhető a képeiben.

– Mennyire elérhetők Lantos munkái a műtárgypiacon?
– Lantos egy több ezer darabos életművet tud maga mögött, több galéria is foglalkozik a tevékenységével, így a Zsdrál Art is, azaz abszolút elérhető a piacon. Lantos technikai változatossága határtalan, még grafikai színvonala is a kevésbé befutott műfajt is felértékeli. De festményeit, zománcait is megtaláljuk a piacon, az elmúlt években jelentős hazai gyűjtemények mind vásároltak tőle.

Fotó: Rádóczy Bálint

– Melyik korszaka a legértékesebb?
– Lantos talán attól is izgalmas, hogy nem korszakolható abban az értelemben, hogy nem kronologikus, technikaalapú művészetet bontakoztatott ki. Nagyon hamar, a karrierje kezdetén meglelte érett vizuális nyelvét, és ezt bonyolította tovább, s ültette át újabb és újabb matériába, miközben mindig új problémák, tematikák jellemezték. Talán ez a meglelés időszaka az 1960-as évek vége és az 1970-es évek képezi a legértékesebb periódusát, amikor termékeny grafikai munkásság, land art kísérleteket folytat, és a tulipános művek meg a zománcozás jellemzi a munkásságát. A balatonfüredi Zsdrál Art Lantos kiállításán éppen ezért is ez az időszak került a középpontba a kulcstéma, a kör megragadásán keresztül.