A modern technológia világában egyre több helyen találkozunk megfigyelő kamerákkal, amelyek a biztonságot hivatottak növelni. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, milyen szabályok vonatkoznak ezekre a rendszerekre, és milyen jogaink vannak vendégként? Tudtad például, hogy a szállodákban, hajóállomásokon és más nyaralóhelyeken elhelyezett kamerákra az általános adatvédelmi rendelet, azaz a GDPR vonatkozik? Ez a rendelet biztosítja, hogy értesüljünk a megfigyelés tényéről, és lehetőségünk legyen élni a jogainkkal.
De mit jelent ez a gyakorlatban? Ha belépünk egy területre, ahol kamerák működnek, már előre tudnunk kell, hogy felvétel készül rólunk.
Ez azért fontos, mert csak így tudunk például kérni egy felvételt, amin szerepelünk, vagy kérni annak törlését. Képzeld el, hogy a szálloda parkolójában megsérül az autód – ha nem tudsz a kamerák létezéséről, esélyed sincs kideríteni, készült-e felvétel az esetről.
A kamerák üzemeltetőinek kötelessége részletes tájékoztatást adni arról, mi a céljuk a felvételekkel, meddig őrzik meg azokat, és kihez fordulhatunk kérdéseinkkel. Ez nemcsak a szállodákra, hanem a kisebb vendéglátóhelyekre is vonatkozik.
Miért is fontos mindez?
Az adataink védelme alapvető emberi jog, és különösen fontos, hogy nyaralás közben se adjunk lejjebb a magánszféránk védelméből. A kamerák jelenléte, bár biztonsági szempontból előnyös lehet, komoly visszaélésekhez is vezethet, ha nem megfelelően kezelik a rögzített adatokat. Személyes adataink, beleértve a képmásunkat is, értékesek, és jogunk van kontrollálni, ki és hogyan használhatja fel azokat.
Képzeljük el a következő helyzetet: egy strandon pihenünk, és egy biztonsági kamera felvételt készít rólunk, amint csapzottan, lenge öltözetben élvezzük a napot. Nem szeretnénk, ha ez a felvétel felkerülne valamelyik közösségi oldalra. Hasonlóan zavaró lenne, ha a serdülő lányunkról készült felvételt ugyanígy nyilvánosságra hoznák. Az ilyen esetek nemcsak kínosak lehetnek, hanem komolyan sérthetik a magánszféránkat és személyes adataink biztonságát.
Dr. Albert Ágota adatvédelmi szakjogász segít eligazodni a szabályok között, hogy nyugodtan élvezhessük a balatoni nyarat anélkül, hogy adataink veszélybe kerülnének.
1. Milyen szabályok vonatkoznak a nyaralóhelyeken elhelyezett megfigyelő kamerákra?
Magánterületek megfigyelésére, ideértve a közforgalom számára megnyitott helyeket, például szállodákat, élményparkokat, hajóállomásokat stb. alapvetően az általános adatvédelmi rendelet, azaz a GDPR vonatkozik. A GDPR minket, azaz az érintetteket védi és garantál számunkra számos jogot, amivel élhetünk a kamerás megfigyelések esetében is.
2. Mikor szükséges tájékoztatni a vendégeket a megfigyelő kamerák jelenlétéről?
Minden esetben. Különben hogyan tudnánk élni érintetti jogainkkal? Csak abban az esetben vagyunk képesek például elkérni egy felvételt, ha tudjuk, az adott területen készül felvétel. Ennek érdekében még a megfigyelt területre belépésünk előtt tájékoztatni kell minket, ott felvétel készül. És nemcsak arról, hogy felvétel készül, hanem például arról is, hogy a kamerák vesznek-e hangot, mi a célja a kameráknak, ki működteti azokat, meddig őrzik meg a felvételeket, hova fordulhatunk kérdéseinkkel-kéréseinkkel és hol találjuk meg a részletes tájékoztatót. És nem utolsó sorban, ha tudjuk, hogy megfigyelnek minket, a viselkedésünket, öltözetünket ehhez a körülményhez tudjuk igazítani, illetve eldönthetjük, egyáltalán be kívánunk-e lépni ilyen szinten megfigyelt területre.
3. Milyen jogok illetik meg a nyaralókat a megfigyelő kamerák használatával kapcsolatban?
A kamerarendszerrel kapcsolatos adatkezelési tájékoztatónak tartalmaznia kell, milyen jogaink vannak és azokat hogyan gyakorolhatjuk.
– A legfontosabb a tájékoztatásunkhoz való jogunk – ha nem kapunk tájékoztatást arról, hogy egy adott területen kamera működik, az összes többi jogunkkal képtelenek vagyunk élni. Ha tudunk arról, készül rólunk felvétel és ki határozza meg a kamerarendszer célját, azaz ki az adatkezelő, élhetünk a hozzáférési jogunkkal, azaz további információkat szerezhetünk atekintetben, ki és hogyan kezeli az adatainkat. Érintettként kikérhetjük azt a felvételt is, amin szerepelünk, az adatkezelőnek pedig el kell dönteni, milyen formában és hogyan adja ki azt nekünk. Például, ha a szálloda belső parkolójában megsérül az autónk, valószínűleg első dolgunk lesz megtudni, készült-e erről felvétel.
– Ezen kívül élhetünk például a törléshez való jogunkkal. Ebben az esetben az adatkezelőnek joga van mérlegelni, eleget tesz-e a kérésünknek, de hozzá kell tenni, ezt csak indokolt esetben tagadhatja meg. Bárkiről készülhet olyan felvétel, amit nagyon nem szeretne viszontlátni a TikTokon, és érezheti úgy, hogy ennek megelőzése érdekében jobb, ha ez a kínos felvétel örökre törlődik.
Például egy kellemetlen balesetet sem szeretnénk megosztani senkivel
Képünk illusztráció, forrás: DMA
4. Van-e különbség a nyilvános és a privát területek megfigyelése között?
A közterületeket csak jogszabályban meghatározott szervezetek figyelhetik meg, rájuk külön szabályrendszer vonatkozik.
Vannak olyan kamerarendszerek, amelyek kizárólag magáncélt szolgálnak, ilyen például az, amikor a nyaralónkban van ilyen rendszerünk és csakis a saját ingatlanunkat figyeljük, szigorúan a telekhatáron belül maradva. Amíg nem osztjuk meg a felvételt és csakis önmagunkat figyeljük meg, nem tartozunk a GDPR hatálya alá, ha viszont a kamera rálát az utcára, vagy a szomszéd úszómedencéjére, az általános adatvédelmi rendelet szabályai szerint kell eljárnunk. Az összes többi esetre alapvetően a GDPR vonatkozik, így bár lehetnek különbségek aközött, hogy egy nagy szálloda kamerarendszeréről beszélünk vagy egy kiskocsma kamerájáról, az alapelvek ugyanazok.
5. Mit lehet tenni, ha egy szomszéd kamerája „átlát” a saját nyaralónk területére?
A legcélravezetőbb megkérni a szomszédot, állítsa be úgy a kamerái látószögét, hogy ne azok ne lássanak be hozzánk, illetve folyamodhat maszkoláshoz, ekkor a kimaszkolt részen a rendszer nem készít felvételt. Amennyiben erre nem hajlandó, és ragaszkodik ahhoz, hogy a mi ingatlanunkról is készítsen felvételt, az adatvédelmi hatósághoz (NAIH) fordulhatunk, hogy ők kérjék meg ugyanerre.
6. Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy a kamerák megsértik a magánszféránkat?
Első lépésként keressük meg az adatkezelőt, azaz azt a személyt, akinek van ráhatása a kamerarendszer működésére. Mindenképpen legyen írásos nyoma a panaszunknak. Ha nem jutunk megegyezésre, azaz nem tudjuk érvényesíteni a jogainkat, vagy az adatkezelő vitatja azt, hogy nekünk egyáltalán lehet bármilyen jogunk is, az adatvédelmi hatóság az, aki segítséget tud nyújtani és rábírni a privát szféránkba jogtalanul behatolót, a továbbiakban tartózkodjon ettől. Természetesen lehetnek olyan esetek, amikor eleve reménytelennek ítéljük az egyezkedést az adatkezelővel, ekkor forduljunk közvetlenül a hatósághoz.
7. Milyen jelzésekkel kell ellátni azokat a területeket, ahol kamerák működnek?
Minden esetben fel kell hívni a figyelmünket, hogy az adott területen kamera működik. Erről tájékoztatást még a területre belépésünk előtt meg kell adni – méghozzá annak érdekében, hogy az információ alapján eldönthessük, így is belépünk oda vagy inkább nem –, illetve ha belépünk, a magatartásunkat ahhoz igazíthatjuk, hogy a kamera veszi minden lépésünket. Egy sima kamerás piktogram nem elegendő tájékoztatás, mert abból még nem tudjuk meg, milyen célból, milyen körülmények között készülnek felvételek, és azt sem, kihez és hogyan fordulhatunk a kérdéseinkkel.
8. Hogyan lehet azonosítani a megfigyelő kamerák tulajdonosát vagy üzemeltetőjét?
Amennyiben a GDPR-nak megfelelő a rendszer, már a területre belépésünk előtt tudjuk, hogy kihez fordulhatunk a kérdéseinkkel, ki határoz a megfigyelésről (azaz ki az adatkezelő) és ki az üzemeltető (például biztonsági szolgálat). Ha nincs kitéve megfelelő tájékoztatás, az adatkezelő valószínűleg az lesz, akinek az érdekében a kamera működik – például a terület tulajdonosa, bérlője.
9. Milyen technikai és jogi eszközökkel lehet megvédeni a magánterületet a nem kívánt megfigyeléstől?
Kevés eszközünk van arra, hogy megvédjük magunkat. Ha például a szomszéd figyel minket, az jelentősen akadályoz abban, hogy úgy nyaraljunk, ahogy szeretnénk. Nem biztos, hogy tudunk olyan fizikai akadályokat felállítani, amelyek kitakarnak minket, és valószínűleg nem is szeretnénk paraván meg álcaháló mögött tölteni a szabadságunkat. A szálláshelyek sem mindig veszik figyelembe a jogszabályi elvárásokat, és olyan helyeket figyelnek, amelyek indokolatlan megfigyelést eredményeznek és zavarnak minket. Ilyen lehet például a kávézó, vagy éppen a napozóterasz megfigyelése. Ezekben az esetekben csak panaszkodni tudunk és kérni, az adatkezelő hagyja abba. Vannak olyan esetek, amikor a rendőrséget is hívhatjuk, például szálláshelyen rejtett kamerát találunk, vagy ha észrevesszük, hogy gyermekünkről készít felvételeket valaki az engedélyünk nélkül.
Kamerarendszer használata helyett a medencénél lehet személyzet
Képünk illusztráció, forrás: DMA
10. Készíthetők-e megfigyelő kamerás felvételek a közös használatú területeken, mint például medencék vagy játszóterek?
Az adatkezelők érezhetik úgy, hogy jogos ezen területek megfigyelése, hiszen általában ezeken a területeken történnek balesetek, ők pedig nagyon szeretnék kizárni a felelősségüket. Hogyan másképp tudnák bizonyítani, a megsérült vendég részegen használta a medencét? A GDPR azonban elvárja, amíg van a privát szféránkba kevésbé behatoló mód az adott cél (jelen esetben a felelősségkizárás) elérésére, addig az adatkezelőnek (például a szállodának) azt kell alkalmaznia. Kamerarendszer használata helyett például a medencénél és a játszótéren legyen olyan személyzet, akik felügyelik a megfelelő használatot és tudnak intézkedni, ha a vendég „rendetlenkedik”.
11. Milyen jogi következményekkel járhat a kamerák engedély nélküli használata?
Több jogág szankciói is szóba höhetnek, elsősorban az adott jogsértés jellege alapján. Az adatvédelmi közigazgatási bírsággal fenyegetettség még a nagy szervezetek esetében is kikényszerítheti a jogszabályoknak megfelelő kamerarendszer működtetést, hiszen árbevételük akár 2-4 százaléka is lehet a bírság összege. A szervezetek mellett természetes személyek is lehetnek „elkövetők”, a NAIH magánszemélyeket is büntetett már meg szomszédfigyelés miatt. Olyan eset is előfordult, hogy egy nyilvános illemhelyen „kukkoló” adatvédelmi bírságot kapott (nem Magyarországon, de ugyanúgy a GDPR előírásainak megszegése miatt), mivel nem kért hozzájárulást az általa megfigyelt személytől.
(Az osztrák adatvédelmi hatóság 150 eurós bírságot szabott ki egy személyre, aki titokban okostelefonnal készített felvételt egy nőről, miközben az egy nyilvános illemhelyet használt. A férfi az okostelefonját a fülke válaszfal alá tolta, a telefon képernyője felfelé mutatott, és az előlapi kamera az egész folyamat során aktív volt. Miután a nő észrevette, hogy filmezik, szembeszállt kukkolóval és hívta a rendőrséget.)
Emellett büntetőjogi szankciók is elképzelhetőek, például személyes adattal visszaélés, vagy egyéb bűncselekmény elkövetése miatt. Ezen kívül polgári jogi igénnyel is felléphetünk, például sérelmi díjat követelve.
Nyitókép: illusztráció, DMA
