Kezdetben Lélek Ernővel, a területvezetővel együttműködve alakították ki Balatonfüred körzeteit. Az újságkézbesítés tervezése hónapokig tartott, figyelembe véve minden apró részletet annak érdekében, hogy hatékonyan és logikusan osszák fel a területeket. Ekkor még a kézbesítők szedték a kábeltévé előfizetési díjakat is, így a kettő munka segítségével tanulták meg a körzeteket, és ismerték meg jobban Füredet. Mátyás Zoltán és Lélek Ernő Veszprémben, a volt SZMT-székházban alakították ki az övezeteket.
Mátyás Zoltán olyanoknak ajánlja a munkát, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól; nem félnek a sötétben való munkavégzéstől; van kitartásuk és bátorságuk Fotó: Nagy Lajos/Napló
Beszélgetésünk alatt kihangsúlyozza, hogy szereti, hogy saját főnöke lehet, és reggelente a friss levegőn dolgozhat, miközben a város még alszik, így nyugodtan és csendben elmerülhet a gondolataiban. Negatívumnak a közbiztonságot említette, hiszen a sötétben dolgozik (nagyobb viharok után az utcai lámpák sem világítanak), így mindig óvatosnak kell lennie.
Katonaként is dolgozott, így számára nem volt nehéz hozzászokni a hajnali keléshez. Határvadászként hozzászoktatták ahhoz, hogyha jelez a rendszer, akkor nekik azonnal menni kell. Ennek köszönhetően a mai napig nagyon éberen alszik.
Sokan magányos munkaként tekintenek az újságkézbesítésre, azonban az újságkihordóknak fontos szerepe van az előfizetőkkel való kapcsolattartásban.
Mátyás Zoltán egyetért a fenti kijelentéssel, viszont beszámolt arról, hogy vannak olyanok, akik hozzá igazítják a napjukat (kézbe kézbesíti az újságot, mert az előfizető már a kapuban várja); díjszedéskor van aktív kapcsolata az ügyfelekkel: beszámolnak neki a hetükről/hónapjukról; mit olvastak az újságban. Ennek van árnyoldala is, mert olykor a kollégáiról is kap visszajelzéseket, akár jól, akár rosszul dolgozik az illető.
Nem érzi, hogy az online sajtó nagy hatással lenne munkájára, hiszen az idősebb generáció számára az újság olvasása továbbra is státusszimbólum.
Kitartása és elkötelezettsége nem ismer határokat, hiszen bármilyen időjárási körülmény között teljesít, legyen az nyári meleg, téli hideg vagy esős idő. Számára szinte mindegy, hogy milyen járművel végzi a feladatát (bicikli vagy motor, hiszen az autóknak nem tesz jót, ha körzetenként rövid távon vannak járatva és leállítva), bár a sok gyaloglás megviseli az ízületeket.
A nyomtatott sajtó kikerülhetetlen
Kicsit a beszélgetésben kitértünk a személyes tapasztalatokra is. Mátyás Zoltánnak a kedvenc rovata a sport – hiszen másodállásban fociedzőként dolgozik, fiatalabb korában pedig játszott is –, kedveli még a kulturális rovatot, azon belül az irodalmat (elmondása szerint ő is írt novellákat, manapság pedig Csopakon a házukban szoktak zenélni).
– A nyomtatott sajtó kikerülhetetlen – válaszolta arra a kérdésre, hogy milyennek látja a Napló szerepét egy közösségben. Mindig lesz olyan réteg, akinek jó érzés a reggeli kávé közben elolvasni a híreket, átbeszélni azt a szomszéddal vagy épp a családdal.
Az előfizetőktől általában pozitív visszajelzéseket kap, bár vannak, akik a motorja hangja miatt feljelentették, mert „a vendég nem tudott miatta aludni”. A helyi rendőrökkel is jó viszonyt ápol. Amikor pénzt szed be, rá szokott kérdezni, hogy elégedettek-e a munkájával és az újsággal. Mindig jó kritikákat szokott kapni. Úgy véli, hogy a munkáltatójával való kommunikáció javítása és rendszeres értékelési lehetőségek bevezetése hozzájárulna a munkakörülmények javításához.
Mátyás Zoltán olyanoknak ajánlja a munkát, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól; nem félnek a sötétben való munkavégzéstől; van kitartásuk és bátorságuk.
