Főszezon, forróság, turisták. Minden helyi vállalkozó álma. Zeliska Orsolya, a kézműves pékség tulajdonosa azonban nem az a klasszikus vállalkozó forma. Nem azért, mert mosolyog, és mindenkihez van egy jó szava. Talán sokkal inkább azért, mert nyugodtan teszi mindezt.
– A férjemtől kaptam egy malmot – ennek 4 éve –, éppen életmódváltásban voltunk – meséli a Zeliska Orsolya. – Minden bajunk volt a bolti kenyértől, tejet sem ittunk, hanem vettünk növényi tejkészítő gépet. És akkor a férjem meglepett születésnapomra egy malommal! Nem voltam házi tündér, addig azt sem tudtam, hogy mi az a házi malom.
Orsolya elkezdett kenyeret sütni, de ugye – magyarázza – a frissen őrölt lisztből kenyeret sütni elég durva dolog.
– Az a világ legnehezebb dolga, csak akkor én ezt még nem tudtam! – mondja mosolyogva. – Úgyhogy sütöttem-sütöttem, százszor nekiálltam, megpróbáltam, és akkor utána volt egy pont, ahol már emberi fogyasztásra alkalmas kenyeret sütöttem. Kenyeret sütni nagyon nehéz dolog, ezt addig az ember nem is tudja, amíg neki nem áll. Például, miként kell kenyeret dagasztani kézzel…
Egy idő után Orsolya minden szabadidejét ez töltötte ki. Új receptekkel próbálkozott, külföldi szakirodalmat olvasott, mindenféle könyvet rendelt, tanult és aztán végre sikerült.
– Nagyon boldog voltam, vittem a családnak, kollegáknak – teszi hozzá a volt marketingvezető.
Hogy mikor jött el az a pillanat, amikor kikristályosodott, hogy feladja korábbi életét, és ezzel akar foglalkozni?
– Folyamatosan álltam át erre. Amikor már minden gondolatomat az töltötte ki a család, a kisgyerek, meg munka mellett: hogy mit süssek, hogy süssek? Egyfolytában ezen agyaltam – magyarázza Zeliska Orsolya. – Volt egy pont, amikor már szétfeszített a régi életem. Hogy ezt már így nem lehet, és inkább ezzel szeretnék foglalkozni, ebből akarok élni.
Orsi a fedélzeten
Orsolyától megtudom, hogy igazi pesti lány, egészen pontosan óbudai. Ott nőtt fel, és csak az utolsó hét évben költözött ki a férjével Leányfalura, mert „Budapest már kicsit sok volt”.
– Onnan meg a 2 és fél órás ingázás volt sok – mondja. – A régi élet szét kellett, hogy robbanjon minden értelemben.
Kiderül: amikor a férje megvette és átadta neki a malmot, az nem csak úgy ajándék volt, hanem egy olyan ötlet, amivel vállalkozni tudnak.
– A férjem is nagyon sikeres multi alkalmazott volt. Húsz évvel a háta mögött, egy komoly cégnek volt a négyországos vezérigazgatója. Éjjel-nappal utazott, ám ő ebből korábban kiszállt, mint én – mondja őszintén Orsolya. – Visszatérve a kérdésre: igen, volt egy pont, ami szétfeszített, de az már a végén volt, amikor már tudtuk, hogy vége lesz. Akkor a blogom már nagyon sikeres volt, mert én erről a változásról írtam. A nehézségekről, a szépségeiről, az összes kísérletezésemről.
Zeliska Orsolya azt viszont nem tudja, hogy miért éppen Balatonfüred. Annyi bizonyos, hogy tavalyelőtt októberben elkezdett füredi hirdetéseket nézegetni.
– Nem tudom honnan jött Füred. Igaz, minden nyáron ide jöttünk, sétáltunk, és sokszor beugrott, hogy de jó lehet itt élni… – mondja. – Van egy 5 éves kislányunk és fontos volt, hogy jó környezetben nőjön fel. Leányfalun sem volt rossz, de ott elképzelhetetlen volt, hogy kiengedjem egyedül őt biciklizni. Itt fel-alá járkál a többi gyerekkel.
Közbevettem: a családban is osztatlan sikert aratott a váltás? Férjének, Csabának a váltása miatt volt szájhúzás, de biztosak voltak magukban, terveikben.
– Az a küldetésünk, hogy normális élelmiszert vagy olyan szaktudást adjunk az emberek kezébe, hogy otthon sütve, vagy ha megvásárolják az én kenyeremet az jó legyen – fogalmaz Orsolya, aki kiemeli, hogy ők hagyományos pékség, hagyományos termékekkel, ám ettől függetlenül új dolgokat csinálnak szívvel, lélekkel.
Kép és szöveg: JLI
