39 éve dinnyével foglalkozik a Veszprémben árusító őstermelő. A kajdacsi Kovács István őstermelő már 39. esztendeje foglalkozik dinnyével. A Veszprémben árusító családi gazdálkodónál nem is találhattunk volna szakértőbbet, hogy a dinnyéről beszélgessünk.
– Reggel 7-re vagyok a standnál Veszprémben, a Cholnoky úton. Még nincs mozgolódás, majd nem sokkal később Kovács úr és neje érkezik egy-egy megpakolt pickup-pal. Te jó ég, mekkora dinnyék, mondom magamban a friss árut látva. Meg az, hogy mennyi munka lehetett vele, míg ide, Veszprémbe, a vevőkhöz értek – kezdi Kovács István.
– Amikor felesleges van, akkor szoktam vinni Pestre. Az utóbbi időben már nem, mert inkább kevesebbet termelek. Két helyen már nem tudok lenni. Több dolog kell a jó dinnyéhez. Először is, jó termőterület. Ez nálunk megvan Kajdacson. Vallom, hogy Magyarországon a legjobb dinnye Kajdacson terem – vallja a kajdacsi dinnyetermelő.
Mi az a saját gyökerű dinnye?
Ehhez a földnek barna, humuszban gazdag talajnak kell lennie. Kovács István szerint a kötött talaj nem jó. Sőt, a talajnak melegnek is kell lennie. Meséli, hogy Kajdacson, anno a téeszben volt négy család, akik dinnyét termeltek, mindegyiküknek volt tizenöt hektárja. Ők a csányi dinnyések voltak, és amikor vége lett a téesznek, akkor nem jöttek többé. Majd hatan kezdtek bele, ám mára egyedüli dinnyés Kovács István. Azt is elmondja, hogy kell hozzá szakmai tudás és termelési tapasztalat is. Évek, mire az ember megtapasztalja a buktatókat is. Mert vannak, elég csak az időjárásra gondolni.
– Még egy nagyon fontos dolog, ami már szintén kihalóban van: a saját gyökerű dinnye. Amit az áruházakban látnak, annak a gyökere mindnek tök, mert tökre oltják a dinnyét. A különbség? A minőség olyan 20 százalékkal gyengébb. Viszont a termelése könnyebb, egyszerűbb, mert a tökre oltott dinnyét növény-egészségügyi szempontból sokkal könnyebb kezelni, mint a saját gyökerűt – részletezte az őstermelő.
A vásárlók minőséget kapnak
– Hozzám azért jönnek az emberek, mert minőséget kapnak. Ám azon az áron nem tudom adni, mint a multik, mert ők felvásárlási áron adják. Ez csak egy csali, amivel tönkretették a termelőket. Aki sok dinnyét fogyaszt, az idejön dinnyét venni, mert az tudja értékelni a kettő közötti különbséget, a minőséget – véli az őstermelő.
Magyarországon az évi átlagos dinnyefogyasztás 11 kilogramm körül van.
Régebben mindig egész dinnyét vittek az emberek. Az általa eladott dinnyének a kilencven százaléka egészben ment, most már a hatvan százaléka félben megy el.
Fotó: illusztráció/Shutterstock
A kajdacsi dinnye hatalmasra hízik
Kovács Istvánék farmján az első szedésnél nyolc kiló alatt nem volt egy sem.
Most se nagyon vannak, talán néhány kisebb lehet. Nem titkolja, egyeseknél a dinnye lassan már élvezeti cikknek számít, akkor vesznek, ha marad rá. Egyébként amikor a magyar dinnye megjelenik a piacon, akkor 600 forint körül mozog kilója. Majd lejjebb megy 500-ra, jelenleg pedig 400 forint.
Nem csoda az sem, hogy az is „betesz” a dinnyének, hogy nincs eső. Meséli, hogy szétsütötte a nap, és ha nem kap nedvességet, akkor tönkremegy.
– Öntözöm, de sok a munka, nagy a költség. Csepegtető szalaggal és talajtakaró fóliával óvjuk, amivel nem párolog el a víz, hasznosul szinte mind – magyarázza Kovács István. – Önmagában ez is kevés, mert a növénynek kellene a pára is. A legnagyobb baj most az, hogy éjszaka is 25 Celsius-fok van, nappal meg közel 38. Ellenben éjszaka 18 kellene, napközben meg 30-32.
Közben jönnek-mennek a vevők, mindenkihez van egy jó szava, tanácsa Istvánnak. Az is például, hogy ha valaki fél dinnyét visz, akkor egyértelműen hűtőben tárolja. Ha egészben viszi el a dinnyét, akkor, ha teheti, mindenképpen valamilyen hűvös helyen, a földön, ahol nem éri a nap.
A kajdacsi Kovács István szerint Magyarországon a legjobb dinnye Kajdacson terem
Fotó: veol.hu/Juhász-Léhi István
És a kopogtatás, az ér valamit?
– És a kopogtatás, az ér valamit? – kérdezem.
– A földön mindnek egyforma hangja van, ellenben itt az asztalon – mutatja. – Próbálja csak ki: amíg a deszkán van, más hangja van a második sornak – bíztat, és valóban.
– Meg lehet mondani azt, hogy ennek tök tömör a belseje, nincs semmi íze, mert olyan üveges hangja van. Ha kisebbek vannak, akkor picit könnyebb. Amelyiknek mélyebb a hangja kopogtatáskor, az a kásás.
– De mi van a régi idők lékelésével, ami után egy falatot is megízlelve lehetett meggyőződni a fentiekről?
– Most már nem nagyon lehet. Ráadásul akadtak olyan vevők, akik több dinnyét is meglékeltettek, de nem vitték el, ezért nem is csoda, hogy a termelők örültek neki, hogy nem kell lékelni – mondja az őstermelő.
:
Forrás: veol.hu
Nyitókép: illusztráció/Shutterstock
