Litkey Farkas egy fogalom a vitorlás sportban. Olyan jól ismeri a Balatont, hogy ő a Kékszalag történetének legsikeresebb kormányosa 13 győzelmével. Ezen kívül négyszer nyerte meg a Balaton-kerülő szóló versenyt, a Soling hajóosztály háromszoros világbajnoka, egyszeres Európa-bajnoka, valamint sokszoros magyar bajnok. Mint mondja, az egyik legfontosabb dolog az életében a Balaton.
– Ezer szállal kötődöm hozzá. Ha máshol vitorlázom, az mindig szórakoztató és élvezetes, hiszen a tengereknek van egyfajta szépsége, amivel a Balaton nem rendelkezik. De jó ide visszajönni és mindig feltöltődöm, amikor itt versenyezhetek. Nagyon szeretem a színét, az illatát, a selymességét és a tájat körülötte. Gyerekkoromban vonattal jártunk le Budapestről, és amikor itt, az akarattyai alagútból kijött a vonat, és először megpillantottam a tavat, akkor örvendeztem, hogy ott a Balcsi, ott Balcsi!
Édesapjával zajlottak ezek a hétvégi utazások, Litkey Bence festőművész ugyanis olimpikon vitorlázó, többszörös magyar bajnok volt.
– Balatonfüreden, az akkori BKV Előrében vitorlázott, és ott töltöttük a meghatározó nyarakat gyerekként. A első horgászós, mezítlábas, úszni tanulós időszak akkor zajlott, és ennek része volt egy kis vitorláshajó is, ami úgymond járókaként működött, tehát nagy vitorlázás-tanulás nem zajlott. Aztán elkerültem Agárdra a Velencei tóra, hogy majd vitorlásversenyző lesz belőlem. Amit én tudtam, azt a többiek egy nap alatt bepótolták. Én magam is látom a vitorlás iskoláimban, hogy rendkívül gyorsan tanulják meg a gyerekek a hajózást, tehát beültetjük őket, elmondjuk nekik két mondatban, és már csinálják is. Másként tanul egy gyerek: nem az agyán, értelmén keresztül fogja fel a dolgokat, hanem valahogy ösztönösen közlekedik a hajóval.
Ha valaki azt gondolná, hogy Litkey Farkas minden energiáját elviszi a versenyzés, az téved. A többszörös világbajnok versenyeket rendez, vitorlákat tervez, vitorlás táboraiban, amelyeknek a balatonkenesei Marina Port ad otthont, gyermekek százaival szeretteti meg a sportot.
A Kékszalag viszont úgy tűnik, szent és sérthetetlen számára. Csapatával minden évben másfél-két hónapon át készül, edz, táblázatokat vezet, különleges, edzéseket tart, például külön gyakorolják, hogy mit kell tenni szélmentes időszakokban. Ha valaki, ő biztosan tudja, hogy milyen fordulatos körülmények fogadják a résztvevőket a tókerülőn. Hatalmas küzdelem zajlott az idei, jubileumi, 50. Kékszalagon, volt, hogy ők vezettek, de a Christophe Peclard kormányozta svájci Safram futott be elsőként a balatonfüredi célba, Litkey Farkas hajója, a PreVital a második lett.
– Nem jelent boldogságot a második hely, de megnyugtat az elvégzett munka és a versenyen nyújtott teljesítményünk. Jól vitorláztunk, felkészültünk, kihoztuk magunkból a maximumot, talán egy kicsit többet is. A hazai ellenfelekhez képest nagyobb különbséggel nyertünk, mint ami megszokott. Nagyon jó a hajónk, ami egy Svájcban kifejlesztett Decision 35-ös. Mögöttünk a 3-6-dik helyezettek mind nagyobbak voltak, és a vitorlázásban a nagyobb mindig jobb. De vannak kivételek, amikor a kisebb jobban van megtervezve.
Alig ért véget a legendás tókerülő, de a sportember már várja a következőt.
– Néha már szégyellem is magam ez ügyben, ismerjük a telhetetlenség bűnét… De annyira szórakoztat, és annyira élvezem, hogy már most komoly hiányérzet van bennem, hogy vége van annak a projektnek amit idáig vittünk, és már a következő éven gondolkodom.
Tavaly, 51 évesen megnyerte Soling világ- és Európa-bajnokságot is. A nyári otthonának tekinthető Kenese Marina Port klubépületében van egy hatalmas vitrin, ami tele van a trófeáival. A hatalmas vb-plakettet azonban már tudja, hogy vissza kell adni, mert ez egy vándordíj, amelyre minden győztes csapatnak rákerül a neve.
– Az idén novemberben Argentínában lesz a világbajnokság, de arra nincs büdzsé. A solingozást külön kezelem, nem akarok a katamarán-projektből arra költeni, de jövőre Franciaországban lesz a verseny, és akkor szeretnénk megvédeni a címet. 2013-ban nyertük az első világbajnokságot, minden második évben a tengerentúlon van a viadal, oda nem tudunk elutazni, de az európaiakat kétszer is sikerült megnyerni.
Jól bírom még a versenyzést. Fizikailag nem nekem kell erősnek lenni, arra vannak versenyzőtársaim. A szellemi terhek megvannak, de más komoly vitorlázók is tudnak idősebb korban is jól teljesíteni, nyilván fiatal legényég mellett.
Szöveg: Krausz Andrea
Fotók: Krausz Andrea, Litkey fotóalbum, Facebook-Litkey Farkas