Képzeljük el, hogy a Balaton egy élő ökoszisztéma, ahol különböző fajok élnek együtt. Mostanában új fajok, úgynevezett invazív kagylók érkeztek, mint a vándorkagyló és a kvagga kagyló. Ezek az újonnan érkező kagylók nagyon hasonlítanak az itt őshonos nagytestű kagylókra, de a két faj eltérő hatással van a környezetre.
Az invazív vándorkagylók híresek arról, hogy tömegesen telepszenek meg a nagyobb kagylók héjain, akadályozva azok mozgását és túlélését. Ezzel szemben a kvagga kagyló, bár ugyanúgy új jövevény, kicsit másképp viselkedik. Ő nem ragaszkodik annyira a többihez, és ha a hely, ahol él, nem tetszik neki, egyszerűen elúszik máshová. Ez azt jelenti, hogy kevésbé zavarja az őshonos kagylókat, mint a vándorkagyló.
A kutatók azt vizsgálják, hogyan befolyásolják ezek az új fajok az őshonos kagylókat, és hogyan változik ezáltal a Balaton élővilága. Ezek a kagylók hatással vannak a vízi ökoszisztémára, például a víz minőségére és az abban élő más fajokra is.
A kutatás
A külsőre és az életmódjukban is hasonló, betolakodó kagylófajok tehát nem egyformán veszélyesek az őshonos kagylókra. A megállapítás a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Toruni Egyetem (Lengyelország) munkatársainak közös kutatása alapján történt. A Balatonba behurcolt invazív vándor- és kvagga kagyló nagytestű kagylótársaikra gyakorolt ökológiai hatását elemző tanulmány a rangos Science of the Total Environment interdiszciplináris folyóiratban jelent meg.
A Balaton laza fenéküledékéről gyűjtött kagylócsomók
Világviszonylatban a legsikeresebb inváziós fajok közé tartoznak a Dreissena fajok – a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) és a kvagga kagyló (Dreissena r. bugensis) –, amelyek jelentős nyomást gyakorolnak az őshonos élővilágra.
Ezek a kisméretű kagylók tömegesen telepednek rá a nagytestű, többségében őshonos kagylók héjára, így meggátolják azok iszapba fúródását, mozgását, táplálékhoz jutását, emiatt sok esetben visszaszorulnak, olykor el is tűnnek egyes fajok.
Nagytestű kagylóra kitelepednek a dreissenák
A kutatók hosszú távú terepi adatsorok felhasználásával, a kvagga kagyló 2009-es megjelenésétől kezdődően tanulmányozták a dreissenák méretét, sűrűségét és azt, hogy milyen felületet választanak a megtelepedéshez (Unionida kagylóhéj vagy élettelen kő). Laboratóriumi kísérletekben vizsgálták a rekolonizáció és a letelepedés utáni mozgási viselkedést, s tisztázták a két kagylófaj eltérő felületválasztását. Igazolták, hogy a kvagga kagyló a vándorkagylóval ellentétben az iszapba süllyedő felületről gyakran leválik, ezáltal a nagytestű kagylókat kevésbé terheli.
Az iszap felszínén a kvagga kagyló csomókban kitelepedve kagylókolóniákat alkothat, élőhelyet szolgáltatva más élőlények számára. Azt is megfigyelték és megerősítették, hogy a Balatonban a nagytestű kagylók menedékként szolgálhatnak a vándorkagyló számára, amely más felületeken erőteljesen visszaszorult a kvagga kagyló megjelenése óta. Mindezek alapján az őshonos gazdafajokra nehezedő nyomás kisebb lehet azokon az élőhelyeken, ahol csak a kvagga kagyló jelenik meg, és várhatóan csökkenni fog azokon az élőhelyeken, ahol a korábban behurcolt vándorkagylót kiszorította az új betolakodó.
Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a dreissena kagylók táplálékkonkurensei az őshonos kagylóknak, mivel ezek az apró inváziós kagylók hatékony szűrésük révén kimeríthetik közös táplálékforrásukat, a fitoplanktont.
A dreissenák együttes összetételének folyamatos változása Európában és Észak-Amerikában mélyreható változásokat eredményezhet e kis kagylók környezetre gyakorolt hatásában és ezáltal az édesvízi közösségek működésében, hangsúlyozva, hogy a Dreissena fajok nem egyenértékűek bioszennyezőként (tömeges rátelepedés) és ökoszisztéma-mérnökként. Ez felveti a fajidentitás fontosságát a közösségek működésének megítélésében, mivel még a morfológiailag hasonló és látszólag egyenértékű fajok is jelentősen eltérhetnek tényleges hatásuk tekintetében.
Forrás: HUNREN
Nyitókép: illusztráció (DMA)
