Marton László színműve a covid-járvány idején játszódik. Főszereplője, Viktória, középiskolai tanárnő, aki a gimnázium színjátszó szakkörét vezeti. Az az ötlete támad, hogy amíg nem próbálhatnak színpadon, írjanak közösen egy drámát a legendás hírű színésznő, Jászai Mari életéről. Közben a magánéletére is fény derül. Lányát, Andit egyedül neveli. Andi nemrég elköltözött tőle, viszont megköveteli, hogy Viktória továbbra is támogassa. Andi az anyjától kapott pénzt a kutyájára és a macskájára költi, akiket a gyerekeinek tekint.

A közös színmű írása közben Viktória mindinkább azonosul Jászai Marival. Tanulmányozza fontosabb szerepeit. Különösen Jászai Mari Médeia-alakítása nyűgözi le. Megpróbálja felidézni, utánozni Médeiát, a nőiségében megalázott, becsapott asszonyt, ahogyan a régi nagy színésznő megjelenítette.

Ugyanakkor Viktória élete egyre inkább hasonlítani kezd Médeiáéhoz. A mű a nagy komédiák nyomdokaiban jár, a humor forrása nem szituációs humor, még csak nem is a figurateremtés által mulatságos. A humor a társadalmi problémák mély megéléséből, a tragikus helyzetek más szemléletű ábrázolásából táplálkozik, görbe tükröt tart elénk, eszünkbe juttatja Gogol szállóigévé vált mondatát A revizor sikerére reagálva: „Magatokon röhögtök.”

Nyitókép: Jászai Mariról szóló írás
Forrás: Képes Krónika, 1930. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)