– Közel negyven éve tevékenykedik a veszprémi színházi életben. Hogyan emlékszik vissza a város kulturális életére ennyi év távlatából?
– 1961-ben alakult meg a Veszprémi Színház önálló társulata. Már a középiskolai éveim alatt is nyomon követtem a munkájukat és rengeteget tanultam. Fiatalkori tapasztalásaim a hatvanas években Németh László és Illyés Gyula, valamint olyan magyar szerzők színházi alkotásaiból erednek, amelyeket akkoriban máshol nem lehetett látni. Az az irodalmi igényesség, amelyet akkoriban a színházban láttam, kellő indíttatást jelentett számomra. Középiskolás koromban, a versmondó karrierem idején Végvári Tamás színművész és Siklós Olga dramaturg patronáltak. Színházi munkásságom idején kilenc évig igazgattam is a színházat, majd ezt követően 2001-ben alapítottam meg a Pannon Várszínházat, amellyel immár a huszonnegyedik évadunkat indítjuk.
– Színházi rendezőként, színészként és igazgatóként működik, ráadásul Veszprém a szülővárosa is egyben. Mit jelent önnek a veszprémisége?
– A város minden rezdülése természetes számomra. Örömmel sétálok át a viadukton, a Veszprémvölgyön és a váron, s még ma is rácsodálkozom, hogy mindez mennyire gyönyörű. A Jeruzsálemhegyen, a Szél utcában születtem, bába hozott a világra. A veszprémi gyökerek rendkívül mélyen élnek bennem.
– Véget ért a nyári szezon, de a veszprémi, balatoni régió ilyenkor is csodálatos. Mit ajánlana a látogatóknak ősszel-télen?
– Érdemes kihasználni a balatoni régió adottságait nyáron is. De ősszel, amikor kevesebb a zaj a tónál és csillapodik a kánikula, akkor is csodálatos a természet. Ilyenkor igazán festői a Veszprémvölgy és persze az óvárosi rész a téglaházas-macskaköves részeivel is kihagyhatatlan. Ismét nyitva áll és hívogat gyerekkorom emblematikus helyszíne, a Kiskuti Csárda is. (mosolyog)
– Az EKF-programban mint a város művészeti tanácsának tagja vett részt. Milyen hatását érzékeli napjainkban a kulturális főváros-projektnek Veszprém és a régió életében?
– Elképesztő programkínálat jellemezte Veszprémet és a kulturális sokszínűség ma sem veszített az erejéből. A kulturális évad történelmi pillanat volt a város életében, amely arra sarkall, hogy nem csak a látogatóknak, hanem a lakóknak is érdemes újra felfedezni Veszprém értékeit.
– Az öröm a mottója a Pannon Várszínház 2024/2025-ös évadának. Miért?
– Az öröm bonyolult kategória, hiszen a bánat is egyfajta öröm. Megélni az életet, túlélni a konfliktusokat és levonni a következtetéseket: ez is egyfajta öröm forrás. Derűs évadra készülünk, hiszen a komédia lesz a meghatározó műfaj. De ha a Shakespeare-i vagy az Arisztophanészi vígjátékokra gondolunk, látjuk, hogy milyen mértékben tudják megforgatni az emberi lelket, mire eljutunk a történetben a felszabadult kacagásig. Évadunk premierjei azt sugallják, hogy élni jól és élni szép. Arra buzdítanak, hogy igyekezzünk az életünket érzelmileg, lelkileg, élményekben minél gazdagabbá tenni.
– Az első bemutató a Pablo és Picasso, avagy az állatok karneválja ifjúsági előadás, amelyben a szereplők közös élménye a hiány: a szeretet, az elfogadás képességének hiánya. Hogyan lesz örömteli a végkifejlet?
– Az ember minden napja valamilyen hiánnyal kezdődik és ezt az űrt vágyik megtölteni a nap folyamán. A Pablo és Picasso igazán fényes előadás, amely derűt sugároz, és ezzel tölti meg a közönség lelkét. Az öröm, a játék és a fantázia diadalát hirdeti.
– Mit üzen az előadás a különböző generációknak?
– Olyan ez a darab, mint A Padlás, A dzsungel könyve vagy A Pál utcai fiúk. A nagymama és az unoka is megtalálja benne az üzenet számára jelentős rétegét. A mondatok, a zeneiség, a szituációk túlmutatnak a cselekményen és az élet, a létezés egészéről szólnak.
– Január 18-án lesz a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról premierje, amelyet országosan több helyszínen is láthat a közönség. (A Veszprém Arénában is bemutatásra kerül.) Nagyszabású produkció az 1973-as bemutató óta. Milyen érzésekkel dolgozik ezen a kortalan darabon?
– Az első magyar rockmusical olyan kérdéseket vet fel, amelyek máig nem évültek el. Déry Tibor, az alapmű szerzője ráérzett a létezés gyökereire és alapvető konflikusaira – ez maga a zsenialitás. Több évtizede rendeztem először, és még ma is kihívást jelent számomra. Elgondolkodtat, hogy mitől vagyok hiteles rendező és 2024-ben hogyan tudom megfogalmazni a válaszokat a színpadon a darab által felvetett kérdésekre.
– Molnár Ferenc: Játék a kastélyban a színházi évad utolsó premierje 2025. április 4-én, amelynek ön rendezője és főszereplője is egyben. Ez talán a legösszetettebb feladat. Mitől izgalmas ez az ön számára?
– A komédiás vérem szólít. (nevet) A színpadon színészként létezni, játszani szeretnék, rendezőként pedig megmutatni azt, amit a történetről gondolok. De vajon tudok-e egyszerre bent és kint is lenni? Tudok-e megfelelő energiát és örömet sugározni a színésztársaim felé ebben a játékban? Lubickolás lesz számomra, nagyon várom és remélem, hogy minden mondat eszembe jut majd a megfelelő időben. (nevet)
Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója a Játék a kastélyban című darabban színészként
Fotó: Pannon Várszínház
– Ha a fiatal Vándorfi Lacika kamaszként választhatna a Pannon Várszínház premierjei közül, milyen darabra ülne be?
– Ami még nem bizonyított, azaz mindig következő premier az igazán izgalmas. Így tehát a fiatal Vándori László a Bestseller című vígjátékot, a Kulcskeresőket és a Jászai Mari feltámasztását is megnézné.
Nyitókép: Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója
Fotó: Pannon Várszínház
