Nyár ide vagy oda, szerencsére a Balaton-parti könyvtárak ilyenkor is várják az olvasni vágyókat. Hogy a gyereknek a kötelező olvasmányok jutnak utoljára eszébe? Sebaj, próbálkozni muszáj.

Az olvasás szeretete könnyen elveszhet, ha olyan könyvek kerülnek a gyerek kezébe, melyek olvasása, értelmezése már túl könnyű, vagy még nehéz a számára.
Nehézzé teszi a szövegértést például, a gyerek számára túl sok ismeretlen jelentésű szó, nehezen kimondható furcsa név van a szövegben.

De hogyan derítsük ki, hogy megfelelő nehézségű-e a könyv olvasási és szövegértési szempontból? Jó megoldás, ha megkérjük néha, hogy egy-egy izgalmas részt olvasson fel nekünk belőle hangosan, mert „akkor nem unatkoznánk annyira”. Ezek a pár perces kis felolvasások a bensőséges beszélgetések alapja is lehet.

Az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek azonban nem csupán olvasni nem szeretnek, hangosan felolvasni még annyira sem, hiszen így mások is érzékelhetik a sikertelenségüket, az olvasási hibákat. Csináljunk mókát a dologból, olvassunk felváltva. Akár úgy is, hogy olyan szöveget választunk, ami tele van nehezen kiolvasható szavakkal, melyeket mi magunk is szinte csak szótagolva tudunk kiolvasni. A lényeg, hogy oldjuk a hibázás lehetősége miatti szorongást.

Az olvasás nem könnyű dolog, gyakorolni kell, hogy minél gördülékenyebb és tartalmasabb legyen. Az sem véletlen, hogy a különböző korosztályok számára más-más betűnagysággal, sortávval készülnek a könyvek.
Nagyon jópofa tördelési megoldást alkalmaznak például a Tea Stilton, illetve a Geronimo Stilton könyvek. Ezekben többféle betűtípus, betűnagyság, rengeteg kép, és keret osztja kisebb egységekre az olvasnivalót, így az olvasási gondokkal küzdő gyerekek számára sem tűnik olvashatatlan, egybefüggő szövegtengernek.

Az olvasás izgalmas voltát jelzi, ha elmeséljük, hogy bizony gyerekként villanyoltás után még elemlámpával olvastunk a paplan alatt. A gyerekek számára rendkívül vonzó, ha olyan dolgot tehetnek amit igazából nem lenne szabad, ráadásul azt apa, anya is csinálta annak idején.