Nagyon kemény, nagyon mozgalmas tíz év van mögöttünk, de minden perce megérte – vélekedik a Veszprémi Állatkert igazgatója, akivel a jeles évforduló kapcsán beszélgettünk, hiszen a népszerű turista látványosság augusztus elején ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. Török László 2008. január elsején vette át az irányítását.
– Sokat változott az elmúlt 10 évben a Veszprémi Állatkert?
– Az elmúlt hat évtizedben változott sokat. Egy állatkert egy folyamatosan fejlődő intézmény. Azért is, mert ismereteink mindig bővülnek az állatokról. Mindig próbáljuk javítani a tartást és takarmányozást, de változnak a látogatói igények is. Hat évtizeddel ezelőtt pusztán az állatok látványáért ment el valaki egy állatkertbe, ma ez teljesen máshogy néz ki. Természetesen az állatok a fő látványosság, de ugyanilyen fontos hangsúlyt kap az elhelyezésük is. 60 évvel ezelőtt egy viszonylag szűk ketrecben is bemutattak állatokat. Hála istennek ma ez már elképzelhetetlen. Hatalmas zöld kifutókon, természetközeli környezetben mutatjuk meg őket, hiszen az egyik cél az, hogy úgy menjenek haza a látogatók, hogy vaoh…itt jól éreztük magunkat, ide vissza fogunk jönni.
A korábbi 10 hektáros állatkert 30 hektárosra bővült. A hagyományos Fejes-völgyi terület mellett a Gulya-dombon, 20 hektáron, szinte egy új állatkertet sikerült létrehoznunk. Bár a Veszprémi Állatkert egyik jellemzője ez a gyönyörű természeti környezet, de a nagytestű állatok tartására már nem volt alkalmas, ezért dolgoztunk annyit a bővítésén. Tíz évvel ezelőtt az volt az egyik cél, hogy az állatkertet, amely akkor pár órás program volt, egy egész napos programmá bővítsük, mert az állatkerteknek egyre inkább önfenntartóvá kell válniuk. Egy két-három órás állatkertbe eljönnek a veszprémiek, a környékbeliek és nyáron, ha olyan az idő, akkor a Balatonpartról is. Viszont, ha egész napos programot nyújtunk, már 120-150 kilométerről is érkeznek vendégek.
– Hol tart ma a hazai állatkertek viszonylatában a Veszprémi Állatkert?
– Büszkén elmondhatjuk, hogy az élvonalban vagyunk. Mind az állatkert nagyságát, mind a szakmai programokat tekintve. Minden olyan egzotikus állatfaj megtalálható nálunk, amely egy klasszikus állatkerthez hozzátartozik: elefánt, zsiráf, orrszarvú, fóka és pingvin. Tíz évvel ezelőtt csak álmodni mertünk utóbbiakról, de meg tudtuk valósítani. Megépültek a kifutók, megérkeztek az állatok és ma már szinte természetes, hogy egy olyan állatkertbe jövünk be, amely akár Európa nyugati felén is megállná a helyét.
– Szerencsésnek érzi magát olyan szempontból, hogy abban az időszakban vezetheti az állatkertet, amikor a legnagyobb pályázati források érkeztek?
– Igen, de hozzá kell tenni, hogy e mögött nagyon sok munka is van. Ezt nem adják ingyen. Mi az első egy-két évben nagyon kemény munkával bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk a ránk bízott pályázati forrásokat felelősségteljesen felhasználni. Minden fejlesztésünk mind műszakilag, mind turisztikai attrakcióként olyan magas színvonalon készült el, hogy azt a látógatói létszám is tükrözte. A korábbi 220 ezres látogatói létszámunk fölment 300 ezer fölé, sőt volt olyan év, amikor az időjárás szinte minden hétvégén nekünk kedvezett, hogy meghaladtuk a 400 ezer fős látogatottságot. Ez egy 60 ezer fős város életében egyedülállónak számít Magyarországon.
– Menedzsernek, állatkerti szakembernek vagy jó vezetőnek kell-e inkább lennie manapság?
Mindegyiknek. Aki ma csak az állatokhoz ért, nem tudja olyan szinten vezetni az adott állatkertet, mint ahogy az elvárás lenne. Mindenhez kell érteni és igen, menedzserként kell egy állatkertet működtetni. Amellett, hogy a hagyományos értékekre alapozzuk a működésünket, bizony meg kell teremteni azokat a bevételi forrásokat, amelyből az éves működésünket finanszírozni tudjuk. A Veszprémi Állatkertben közel 60-an dolgoznak, többmint 600 állati védencünk van, akiknek minden nap biztosítani kell az ellátását. Gondoljunk csak bele, hogy például az 1100 négyzetméteres elefántház fűtéséről kell gondoskodni, vagy a fókák és pingvinek tiszta vízét komoly uszodatechnika biztosítja, nem beszélve arról, hogy csak tengeri halat esznek, amely Hollandiából érkezik.
– Vezetőként mi a hitvallása? Milyen szellemiség mentén vezeti a kertet?
– Próbáltunk elszakadni attól, hogy egy önkormányzati intézmény vagyunk. Szerintem a piacon, mint piaci szereplőnek kell az állatkertnek megállnia a helyét. Aki nem tud ennek az elvárásnak megfelelni a turisztikai szektorban, az előbb-utóbb az első sorból hátra szorul. Ez megmutatkozik a látogatók létszámán és a bevételeken is. Aki ma végig megy a Veszprémi Állatkerten az egy gyönyörű, tiszta, modern állatkerttel találkozik, ahová érdemes visszatérni. De ennek ára is van. Annak a közel 60 embernek, aki itt dolgozik, nagyon sok munkája van abban. hogy ezek a fejlesztések meg tudtak valósulni az elmúlt tíz évben, illetve, hogy nap-mint nap ezt a minőséget tudjuk biztosítani.
– Milyen a csapat, amely ön mögött áll?
Egy nagyon jó munkatársi kollektívát sikerült az elmúlt években összeverbuválni. A vezetőség, amióta itt vagyok, változatlan. Ez is mutatja, hogy mindenki elkötelezett és mindenkinek a szíve az állatkertért dobog, de ezt nem is lehet másként csinálni. A napi 12-14 óra miatt, amit itt töltünk, áldozatot kell hozni a magánéletben, a családi oldalról.
– Az állatok számára milyen élőhely a Veszprémi Állatkert?
– Úgy látom, hogy szerencsések azok az állatok, amelyek a Veszprémi Állatkertbe kerülnek, mert ezekben a magas műszaki színvonalú intézményekben öröm lakónak lenni. Nem tudnék olyan projektet mondani az elmúlt időszakban megvalósultak közül, amellyel ne felelnénk meg a lakóink minden elvárásának és ez a látogatók visszajelzéséből is látszik. Nem az a célunk, hogy minél több faj, minél több egyedét tartsuk. Be mertük vállalni, hogy inkább kevesebb faj egyedét tartjuk, de minél jobb körülmények között.
– A napi munka során mennyi időt tölt kint a terepen?
– Mindennap végig járom az állatkertet legalább egyszer. Hétvégeken kétszer-háromszor is, de ez hozzátartozik a munkánkhoz, különben az ember elveszíti a kapcsolatot a munkatársakkal, a látogatókkal, vagy az állatainkkal.
– A saját ötleteinek a megvalósítására mennyire van lehetősége?
– Van. Azt szoktam mondani, hogy egy jó vezetőnek kell, hogy legyen víziója és megfelelő ereje hozzá, hogy ezt meg is valósítsa, de ez nem könnyű. Az új Afrika Szavanna Játszótér tervezése is évekkel ezelőtt kezdődött és amikor először leültem a tervezőkkel és elmondtam az ötletet, még ők sem hittek benne. Mondtam nekik, hogy egy repülő ezzel a tematikával egy olyan egyedülálló turisztikai attrakció lesz a környéken, amelyre mindenki felkapja a fejét, mert ennek a repülőnek legendája van és szerettem volna egy hajót is, ahol el lehet játszani, hogy hogyan jöttek az első állatok Afrikából Veszprémbe. Az első napokban nem hittek benne még a tervezők sem. Egy hét múlva jöttek vissza, amikor „beleolvasták” magukat ebbe a történetbe és akkor már mondták, hogy mekkora ötlet, itt vagyunk és szeretnénk részt venni a megvalósításban.
– Vannak még új ötletei?
– Nagyon sok új ötletünk van, de be kell fejezni a most zajló projekteket. Ilyen nagyszabású fejlesztésre az elmúlt 60 évben nem volt példa. Amire külön büszkék vagyunk, hogy nemcsak turisztikai fejlesztések és új állatkifutók valósulnak meg, hanem olyan infrastrukturális fejlesztésekre is sor kerül a Modern Városok Program kapcsán, melyek saját erőből nem sikerültek volna. Ilyen az új operatív központ a Gulya-dombon, amely idén őszre készül el. Ez egy 1800 négyzetméteres épületkomplexum, ahol karantén, állatorvosi klinika, takarmánykonyha, szociális helyiségek valósulnak meg. Ez az, amit nem lát a látogató, de a napi működéshez, a hatályos jogszabályoknak és a szakmai elvárásoknak megfelelően már elengedhetetlen.
Forrás: veol.hu
