A világon a vitorlásversenyek kezdetei 1661-re nyúlnak vissza. Ekkor a holland állam egy vitorlás hajót adott II. Károly angol királynak, aki kedvet kapott a hajózáshoz, és unokaöccsét, a yorki herceget versenyre hívta ki.
Az első vitorlásklubot I. Péter cár alapította 1718-ban, aki rögtön 141 jachtot ajándékozott a klub tagjainak.
A XIX. században megjelenő gőzhajó a század végére kiszorította a közlekedésből és az áruszállításból a vitorlásokat, és a vitorlázást a sport irányába terelte.
Magyarországon a Festeticsek 1753-ban sószállító hajót építtettek, amivel 12 szekérnyi sót tudtak egyszerre Keszthelyre szállítani. 1797-ben Festetics György építtette a szintén sószállító, de már luxusjachtként is használt Phönix nevű vitorlását, amin királyi, főúri vendégeit is hajóztatta a Balatonon. A Phönix hatalmas hajó volt, 16 evezős, 31,5 méter hosszú, 50 fős legénység működtette.
1866-ban egy hír indítja be a balatoni vitorlázást. A Sürgöny című kormánylapban megjelenik, hogy Erzsébet királyné a nyár egy részét Balatonfüreden fogja tölteni. Ez a hír megmozgatja a kor főurait: Ranolder püspök Csopakon kastélyt építtet, Siófokon felújítják a vasútállomást, a Balaton környéki főurak pedig hajókat hozatnak a Balatonra, hogy ha jön Erzsébet, biztosíthassák a szabadidő eltöltéséhez a hátteret.
Ilyen előzményekkel alakul meg a Balaton-Füredi Yacht Egylet, melyet hivatalosan is Erzsébet királyné pártfogol.
A 17 alapító nagyrészt főúri családok sarja: Aczél Péter, Batthyány Ödön gróf, Birly István, Festetics Pál gróf, Frankovich Lajos, Kardos Kálmán, Károlyi Gyula gróf, Mihalovics János, Rosti Pál, Semsey Lajos, Széchenyi Béla gróf, Széchenyi Ödön gróf, Teasdale Vilmos, Todesco Lajos, Waldestein János gróf, Wenkheim – Czindery Béla báró, Wodiáner Albert báró.
Vitorlázás szempontjából az egylet alapítói közül a legfontosabb Batthyány Ödön gróf, akit az első nemzetközi szintű sportolóként említenek, mert már az 1860-as évek elején jelentős eredményei vannak a vitorlássportban. Egy angol klub tagjaként Szárnyaló felhő nevű 75 tonnás vitorlásával sorra veri a nála esélyesebb angol jachtokat. Segítői a klubalapításban a Széchenyi testvérek, Béla, a geológus, Kelet-Ázsia-kutató, és Ödön, a tűzpasa, a fővárosi tűzoltóság létrehozója.
Az egylet alapító okirata Fotó: Sági Ági, BYC
A vitorlásélet fellendülése azonban rövid távúnak bizonyul, Erzsébet nem jön a Balatonra, és egy év alatt sorra eltűnnek a hajók is a vízről. Batthyány Ödön, a parancsnok is visszaviteti hajóját Angliába és ott folytatja a versenyzést, de egy hazai klubbal a háta mögött már saját zászló alatt, magyar színekben versenyezhet. 1969-ig Batthyány Ödön 14 angliai versenyen indult el és 13-szor nyerni tudott.
A vitorlássportban a következő fontos név Némethy Ernőé. A füredi születésű győri főügyész nyaranta visszajárt a Balatonhoz és felfigyelt Széchenyi Béla partra tett hajójára. Írt a főúrnak és elkérte a hajót. Cserébe 200 forintot ajánlott jótékony célra, mert a 200 forint akkoriban sok pénznek számított, de messze volt a hajó értékétől.
Széchenyi gróf elfogadta az ajánlatot, a pénzt a nagycenki elemi iskola kapta, a Hableány jacht pedig ismét vízre került. Némethy Ernő barátaival, Endrődi Sándorral és Mihálkovics Tivadarral gyakran vitorlázott a tavon. Ők szervezték az első balatoni vitorlásversenyt is 1882 augusztusában. Ezen három nagytestű vitorlás indult: a Királynő, a Hercegnő és a Mariska, utóbbi Richard Young angol hajóépítő vitorlása volt.
Richard Young három évvel korábban, 1778-ban a budapesti angol főkonzul Audley Gosling hívására érkezett Magyarországra. Az Európai gazdasági válság időszakában jó lehetőségnek tűnhetett az üres Balatonon a hajóépítés. 1879-től angol és magyar hajóácsokkal ő indította el a balatoni vitorláskészítést.
1884-ben alakult meg a Stefánia Yacht Egylet, amit Rudolf trónörökös feleségéről neveztek el. Stefánia főhercegnő kétszer is járt Füreden, Krúdy Gyula is megörökítette novellájában. Az 1880-as években már 70 különböző méretű vitorlás volt a tavon, 1912-ben az Egylet Magyar Yacht Club néven, majd rá egy évre a Magyar Királyi Yacht Club néven működött tovább.
Balatoni vitorlázás 1911 Fotó: Fortepan
A második világháború a vitorlázás történetében is jelentős pusztítást végzett: a hajóállomány és az infrastruktúra is nagy károkat szenvedett, a kommunizmus pedig felszámolta a vitorlázás addigi társadalmi közegét. 1948-ban a Balatoni Hajózási Munkás Sport Egyesületben folyt tovább a munka. 1951-ben az egyesület neve Balatonfüredi Vasas SC lett. Egyre bővülő taglétszámmal, versenyek szervezésével lassan újjáéledt a balatoni vitorlássport is.
1985-ben megalakult a Ganz Hajó Balatonfüredi Sport Egyesület. 1964-ben elkészült a régi „belső hajógyár” helyén a 3 szintes új klubház, és így az akkor már MHD Vasas nevet viselő egyesület a Hauszman Alajos tervezte klubházból oda átköltözött.
1990. április 22-én az egyesület közgyűlése új alapszabályt és új nevet szavazott meg, megalakult a Balatonfüredi Sport Club (BSC), amelynek hat szakosztálya volt. 1996-ban a sporttörvény a sportingatlanok egy meghatározott részét a kezelők tulajdonába adta. Ennek a törvénynek köszönhetően a BSC pályázatot nyújtott be és így lett tulajdonosa többek között a mai vitorlástelepnek. Hosszú előkészítő tárgyalások után, a vízi túrázókkal együtt, a vitorlázók kiváltak a BSC-ből és megalapították a Balatonfüredi Yacht Club közhasznú szervezetet.
2007-ben a régi klubház helyére elkészült az új klubház, 2011-ben a belső kikötőt újították fel, 2014-ben a főépület, a hangár és a történelmi sólyatér újult meg.
