Vajon miért éppen a kecskére esett a választásuk? Mitől olyan különleges a kecskefagyi és az általuk készített kecskesajt? Miben rejlik a titok, hogy még a marketing sem igazán hiányzott, mert az elégedett vásárlók szájról szájra vitték gazdaságuk jó hírét. A kezdetei lépésektől egészen a jelen állapotig rengeteg munka árán jutottak el. Igaz, sokszor kevésnek bizonyul a napi huszonnégy óra, s a szezonban minden alvással töltött perc aranyat ér, mégis, mivel szeretik, amit csinálnak, boldogan ébrednek reggelente az idilli környezetben.
Tiborék merész álma, hogy mindenféle előképzettség nélkül belevágjanak a kecsketartásba, a sajt- és fagylaltkészítésbe, elég utópisztikusnak tűnhetett az elején. A jelen tükrében mégis azt kell mondani, helyesen érezte a zsigereiben, hogy ez az ő és családja útja. Megvalósult elképzeléseikről vele beszélgettem.
– A farm előtt feleségemmel közösen ékszerüzletet működtettünk Balatonalmádiban tizenegy éven át. Míg Kriszti ötvösként dolgozott, én az egyéb teendőket intéztem a vállalkozás körül. A hosszú évek monotonitása és az egyre inkább eluralkodó napi stressz hatására azonban eljött a pillanat, amikor megálljt parancsoltunk magunknak. Eldöntöttük, életmódváltásra lesz szükségünk. A történethez hozzátartozik, hogy 1988 táján édesanyámmal költöztem Nyíregyházáról a varázslatos északi partra. Gyermekkorom emlékképei még őrizték azt, hogy Szabolcs községben milyen volt egy-egy falusi gazdálkodás, illetve hogy a háztáji csirke húsa egy napon sem volt említhető a boltiéval.
Az állatokat is mindig szerettem, így érettségi után beiratkoztam a keszthelyi agráregyetemre, de három hónap után, amint beleláttam a nagyüzemi állattartásba, elment tőle a kedvem. Otthagytam az iskolát, és a vidéki életforma utáni vágyakozást a sarokba állítottam hosszú évekre – emlékezett.
Amikor mégis a vidéki lét mellett tették le a voksukat, abból indultak ki, hogy Tibor édesanyja önellátóként tyúk- és csirketartással foglalkozott. Így számukra adott volt a hús, a házi tojás, érezték a minőségi táplálék értékét. Csak a tej hiányzott. De miért pont a kecsketej? – Egyszerű a magyarázat, a tehén túl nagynak tűnt. A kecskét emberközelinek gondoltuk, már csak a méretéből kifolyólag is, és a terület adta helyi adottságokról sem feledkezhettünk meg. Három kecskével indultunk, Barnus volt az első tejadónk – jegyezte meg félmosollyal az arcán Tibor, és elmesélte az első fejések humoros próbálkozásait, melyek hónapokig feleségével közös koprodukcióban zajlottak. Miközben egyik kezével az állat szarvát fogta, a másikkal simogatta a jószágot, hogy Kriszti teljes biztonságban a fejésre tudjon összpontosítani.
– Barnust idővel kiismertük, és azután már könnyebb lett. Most már a nézésükből, a fülük tartásából tudjuk, mit akarnak, hogyan érzik magukat. Az embernek ha van egy kis affinitása, nagyon hamar ösztönösen tudja, mit miért és hogyan tegyen. A sajtkészítéshez mindössze egy könyvet vettünk. Nem volt egyszerű tanulmányozni, inkább a lelkesedésünk, a megfelelő ízharmónia megalkotása doppingolt minket. 2011 nyarán nyitottunk, az első vásárlók visszajelzéséből úgy tűnt, hogy hamar az az ízvilág és minőség kerekedett ki, amire utaltak a mesterek a sorok között.
Ösztönösen jött, nem volt rálátásunk a sajtkészítésre, így előre kőbe vésett szabályok nélkül nagyobb esélyünk volt arra, hogy valami újszerűt, egyedit teremtsünk – jegyezte meg a családfő. Az elején a sajtokkal párhuzamosan előrukkoltak egy kuriózumnak számító finomsággal is. Elkészítették az adalékanyag-mentes, kecsketejből és tejszínből, házi tojás hozzáadásával többféle ízpárban kreált fagylaltjukat. – Egy elrettentő citromfagyi kóstolása okán éreztük, ennél lejjebb már nem mehet a minőség. Arra gondoltunk, mivel az értékes alapanyagunk megvan, készítsük el magunknak a fagyit, amelynek szinte a kezdetektől töretlen a népszerűsége – mondta Tibor. Erre ékes bizonyítékként szolgált, hogy az interjú alatt portájukat a kulináris finomságokért egyre többen látogatták. A farm nem egyemberes elfoglaltságot, hanem egy nagyon összetartó családi összmunkát jelent. A pozitív visszajelzések extra motivációs erőt jelentenek Tiborék számára. Mára már szép számban, 12 hektáron legelészik kecskehaduk. Az emberi személyiségjeggyel megáldott állatok mindegyikét a nevükön szólítják.
– Nem mindenkihez való a kecske, hiszen sokszor az őrületbe próbálja kergetni az embert. Ám ha sikerül megfejteni a jószág jellemét, és ellenállni annak, hogy az ember fejére nőjön, onnantól egyszerűbb a történet. Gyermekünk, Bendegúz 12 éves, egész nyáron a segítségünkre van. Ő ebbe a létbe született bele. Úgy tűnik, már most érzi az életmódunk lényegét – zárta gondolatait Tibor. Bendegúz minden kétséget kizáróan olyan komplex értékcsomagot kap szüleitől nap mint nap, amely egész életén át elkíséri.
Forrás: veol.hu
Fotók: Borsos Renáta
