A keszthelyi Balatoni Múzeum érdekes és ismeretterjesztő játékot hirdet: „Gyere és ismerd meg a Balaton madárvilágát!” címmel.

Vedd fel a fülhallgatót és láss hozzá a madarak felderítésének. Válaszd ki, hogy fényképezőgépeddel merre indulsz: a Kis-Balaton vizei fele, vagy az erdők irányába. A játék során a feladatod, hogy megtaláld az erdőben, nádasok közt bujkáló madarakat, és fényképezőgépeddel fotót készíts róluk.

Mindig azt a madarat keresd, aminek épp a hangját hallod. A tájékozódásban segít, hogy a madár hangja felerősödik, ahogy a jó megoldás felé közelítesz! A madarak a madár lesből, szabad szemmel gyakran nehezen felismerhetők, de távcsővel, vagy akár a fényképeződ keresőjén keresztül közelebb hozhatod őket. Ha sikerül megtalálnod azt a madarat, aminek a hangját hallod elkészítheted a fotód, ami aztán bekerül az albumodba.

Miután összegyűjtötted 5 madár fotóját, fényképeződ keresőjén keresztül, az elkészült albumodat megoszthatod barátaiddal akár a múzeum honlapján keresztül is.

A múzeum weboldalán találsz a madarakról részletes leírásokat és fotót, hogy könnyebben felismerd őket. Ezekből válogattunk:

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Nagyon kicsi, kurta farkú izgő-mozgó madárka. Görög eredetű tudományos nevének jelentése: „üreglakó”. Súlya mindössze 8 – 9 gramm, de még így sem ő a legkisebb európai madár. Az 5 grammos sárgafejű és az ugyanakkora tüzesfejű királyka még nála is kisebb. Vagy a zárt építésű üreg alakú fészkére, vagy arra a tulajdonságára utal, hogy táplálékkeresés közben gyakran surran be szűk üregekbe, néha még egérlyukakba is. Ének tiszta, dallamos és a madárka apró termetét figyelembe véve, meglepően erőteljes. Télen elhagyja erdei fészkelőhelyét és nádasokban, kertekben bukkan fel.

Énekes rigó (Turdus philomelos)

Alkonyatkor és kora hajnalban, egy fa legmagasabb ágán ülve hallatja dallamos énekét az énekes rigó. Latin eredetü fajneve: „philomelos”, szó szerinti fordításban énekszeretőt jelent. Dala könnyen felismerhető arról, hogy abban a motívumokat többször egymás után megismétli. Az énekes rigó bokrokba, illetve alacsonyan álló faágakra építi fészkét, amelyet jellegzetes módon tapaszt ki belülről. A tapasztáshoz pudvás fát használ, amelyet csőrével péppé morzsol. Ezzel a kiváló hőszigetelő képességű anyaggal keni ki belülről a fészek csészéjét. Gyakran fogyaszt csigákat is, amelyeket egy alkalmas kőhöz ütögetve szabadít meg kemény mészvázuktól. Az ilyen köveket hosszú ideig használja, ezért ezeknél a „rigóműhelyeknél” tetemes mennyiségű összetört csigaház halmozódik fel.

Kakukk (Cuculus canorus)

Jellegzetes „kakukkolása” hamar elárulja jelenlétét. Magyar és latin neve is hangutánzó, a fajnév: „canorus” énekest jelent. Röpülés közben ragadozó madárra emlékeztet, talán ezért is hitték az ókorban, hogy ez a madár télire karvallyá változik. Közismert fészekparazita. Tojásait egyenként énekesmadarak fészkébe csempészi, miközben onnan egyet elemel. A kikelő kakukkfióka élete első óráiban kitúrja mostohatestvéreit a fészekből, így nemsokára egyedül marad, mostohaszülei pedig sajátjukként felnevelik. Erdei élőhelyeken a vörösbegy, ökörszem, és barátposzáta a leggyakoribb „kakukkgazda”.

Egerészölyv (Buteo buteo)