2018.11.11. 10:00

Nyáridéző felvételek a Balatonról

Még kényeztet minket az időjárás, mégis sokunknak már eszébe jutnak a nyári emlékek, a gyönyörű helyek, ahol pihentünk, szórakoztatunk, pancsoltunk. A Balaton örök és csodálatos tájait érdemes madártávlatból megtekinteni.

A Balaton Közép-Európa és egyben Magyarország legnagyobb tava. Északi oldalán a Bakony erdővel borított hegyei emelkednek. A tóban több halfaj él gazdag növényvilága, Európa jelentős vízimadár élőhelye. A növény és állatvilágot a Balaton-felvidéki Nemzeti Park óvja és felügyeli. A nyári üdülőturizmus egyik aktív helyszíne, strandolás, vitorlázás, hajókirándulás, túra utak és megannyi szórakoztató esemény, lehetőség várja a látogatókat.

Egy kis balatoni történelem

A Balaton már az őskorban jelentős szerepet játszhatott, azonban sem Hérodotosz, sem Sztrabón, sem Ptolemaiosz nem említi. A római írók már gyakrabban emlékeznek róla, mivel Ptolemaiosz kora után másfél évszázaddal Galerius császár azt (valószínűleg csak mocsaras partjait) lecsapoltatta, hogy területét művelés alá vehesse. A római írók Peiso és Pelso név alatt említik, mely nevet azonban a Fertőre is alkalmaztak.

A Balaton északi partján, a parttól néhány száz méternyire, olykor 1-2 kilométernyi távolságban húzódott egy római kori közlekedési útvonal, mely jelenleg is fontos szerepet tölt be az érintett települések közlekedésében. A Balaton ősi művelődési és halászati jelentőségét számos lelet bizonyítja: így a Vörs melletti pogányvár, a tihanyi csúcshegyi és óvári, valamint a zánkai pogányvárak, továbbá a zamárdi, a fajszi, az alsógulácsi a Keszthely és Szentmiklós közti, a kővágóörsi, a tihanyi és zánkai tumulusok, s számos őskori temető, köztük különösen a keszthelyi (dobogói) avar sírmező. Egy római felirat szerint pedig már hajózás is folyt rajta. Annyi bizonyos, hogy a tó a történelmi időben alakját változtatta.

A 19. század végéig a Balatonon élénkebb élet még nem fejlődött. Egyes fürdők és nyaralóhelyek (Balatonfüred, Siófok, Balatonalmádi, Révfülöp) ekkortájt virágzásnak indultak ugyan, de egészben véve – talán Füredet és Siófokot kivéve – sehol nem lehetett megtalálni a kor igényeinek megfelelő viszonyokat.

A Balaton parti nyaralóhelyek legnagyobb része a legszerényebb igényeket is alig elégítette ki; a szőlők elpusztultával kopárrá vált a vidék nagy része, erdő még Balatonfüreden is alig volt. Az egész parton nem fejlődött valamire való város s a páratlan pannóniai víztükör a közlekedés szempontjából teljesen parlagon hevert. 1847-től járt gőzhajó a Balatonon.

Egy 30-as cirkáló és mellette egy balatoni dingi 1935-ben (Fotó: fortepan)

Az 1880-as évek táján a Magyar Földrajzi Társaság keretében, id. Lóczy Lajos kezdeményezésére nagyszabású tudományos program indult a Balaton tanulmányozására. Az 1890-es években megindult a gőzhajó közlekedés a siófok-füredi vonalon kívül Badacsonytomajra, Almádira és Boglárról Révfülöpre, azonban élénkebb közlekedés nem volt, kereskedelmi forgalom pedig nem létezett. Ekkortájt a halászaton kívül egyedül a fürdőzés és nyaralás tekintetéből volt a Balatonnak némi jelentősége; turistaforgalom azonban a kedvezőtlen közlekedési viszonyoknál fogva nem fejlődött ki. A Balaton-vidéki három megye (Somogy, Veszprém, Zala) ugyan több ízben alakított Balaton-egyesületet, de teljesen eredménytelenül. Fő vasúti vonala a kevéssé érdekes déli partot futotta be, míg az északi partnak nem volt vasútja. A szőlőművelés pusztulásával a nép is egyik fő kereseti ágát vesztette el, s ipar és kereskedelem teljes híján mindinkább elszegényedett.

A Balaton környéke igazán a 20. században indult fejlődésnek, amiben az iparosodás is fontos szerepet játszott. Ekkor kezdtek megjelenni az első komolyabb magánvillák a part mentén és a korszerűbb nyaralók is. Megkezdődött a tó gáláns fürdőéletének fejlődése.

Nyitófotó: Varga György/MTI