Már jó előre nekiláttak a Szennai Skanzen munkatársai a libalakoma előkészítésének. Természetesen a legismertebb hagyomány, vagyis a libahús fogyasztás itt sem hiányozhatott a Márton-napi forgatag programjából.
– Szent Márton neve mára összefonódott a libával – magyarázta a sonline.hu munkatársának Román Árpád, tagintézmény-vezető. – A rómaiaknál november 11-e az ősz végét jelezte és a téli negyedév kezdő napja volt. Ekkorra már eléggé meghíztak a ludak, amelyeket levágtak. Ugyanis ilyenkor Mars istenségnek áldozták az Avis Martist. Ez annyit tesz: Mars madara.
Ezt fordították népiesen Márton madarára, s így kapcsolódhatott össze később Szent Márton legendája ezzel a szokással. A Márton napi lakomának több célja is volt, egyrészt jó alkalom volt, egy utolsó nagy evésre a karácsonyt megelőző negyven napos böjt előtt. Emellett ilyenkor már elkészült az újbor, amelyet meg lehetett kóstolni.
Erre a Szennai Skanzenben lehetőség volt, hiszen a szabadtéri múzeum több borászt is meghívott, akik legújabb nedűiket kóstoltatták. A kisebbeknek a szervezők verses-mesés előadással készültek Szent Márton életéről. Az egybegyűlteket a Juno Duó koncertje szórakoztatta, a program csúcspontjaként pedig megkóstolták a libasültet is. Amelynek csontjából megjósolták a téli időjárást. Mivel Márton nyerge, vagyis a liba mellcsontja barnás volt a sütés után, nem számíthatunk hideg, havas télre.
Szent Márton legendája
Szent Márton napja azért is különösen fontos hazánkban, mert Magyarország területén született a Pannónia Provinciában, a későbbi tours-i püspök. Ő volt a középkor legnépszerűbb szentje, a koldusok és katonák védőszentje lett. Már nagyon fiatalon rájött, hogy életét Istennek szenteli.
Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A legenda szerint, nagyon szerény ember volt és amikor megtudta a püspökké szentelést az érte jövő küldöttek elől a libaólba bújt. Csakhogy az állatok elárulták gágogásukkal, ám 371-ben mégis püspökké szentelték és haláláig a franciaországi Tours-ban szolgált.
