– Nyáron megjelent egy szép könyv Lesencetomaj történetéről, melynek Ön a szerkesztője és egyik szerzője. Meséljen erről a kötetről: hogyan készült, kik vettek részt az alkotói folyamatban, miképpen állt össze ilyen szép kerek egésszé?
– Már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a lesencetomaji lakosok körében, hogy készüljön a gazdag múltú településről egy kiadvány. Ugyanis van mire büszkének lennünk: az alig több mint 1000 lelkes Balaton-melléki falu több, magasrangú állami és egyházi tisztviselőt, bátor katonát adott hazánknak. Lesencetomaji születésű volt Nedeczky Lajos honvéd főhadnagy, a szabadságharc lelkes támogatója, Deák Ferenc egyik leghívebb barátja. Itt működtette gazdaságát Deym Nándor gróf, akinek Monarchia-szerte híressé vált konyakját a Lesencevidék szőlőjéből állították elő. Élete utolsó éveit Lesencetomajon töltötte Károlyi József gróf, Károlyi Mihály miniszterelnök féltestvére. Ugyancsak a településhez kötődik Hertelendy Kálmán honvéd százados, Budavár 1849-es ostromának hőse.
A hírességek mellett fontos hangsúlyoznom azt is, hogy Lesencetomaj jól ismert település a régészek körében, hiszen közép-európai szinten egyedülálló lelőhelynek számít a Piroskereszt Keszthely-kultúrás temető. Környezeti értékei is jelentősek: a településen megtalálható a Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a fokozottan védett lisztes kankalin, melynek tövenkénti eszmei értéke negyedmillió forint. A község láprétjén csörgedező, egykor bővízű Lesence-patak – mely a település névadója – malomipari jelentőséggel bírt, vármegyeszerte szállítottak innen őrölt gabonát.
Az eredményes helytörténeti kutatáshoz tehát adott volt több kalandos életrajz, páratlan régészeti emlékek és környezeti értékek, könnyen hozzáférhető forrásanyagok és mindemellett a falu segítőkész idős lakói, akik továbbadták emlékeiket, féltve őrzött családi fényképeiket. A könyv elkészültében társszerzőként működött közre S. Perémi Ágota régész, Hangodi László múzeológus, valamint jómagam is. Mindemellett még egy fontos feladat is hárult rám: a kötet összeállítását koordináltam és a szerkesztésért feleltem.
– Miképpen folytak kutatásai, milyen forrásokat használt? Találkozott különlegességekkel?
– Aki Lesencetomaj helytörténetét szeretné kutatni, nem elég odautaznia. Lesencetomaj a vármegyerendszer felszámolásáig Zala megye része volt, így jelentős mennyiségű forrásanyag található Zalaegerszegen a levéltárban, a könyvtárban és a Göcseji Múzeumban. Sok-sok lesencetomaji régészeti lelet lelhető fel a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban és a keszthelyi Balatoni Múzeumban, de találkozhatunk Lesencetomajról származó római kori oltárkővel a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében is. Az 1848-49-es szabadságharcban részt vett lesencetomajiak katonai iratait a Hadtörténeti Múzeum és annak bécsi testvérmúzeuma őrzi. Meglepően jól dokumentáltak Lesencetomaj 20. századi történetének legsötétebb évei, a kommunista terror és a holokauszt időszaka egyaránt.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában lesencetomaji lakosokról készült ügynökaktákat vehettem kézbe, de itt bukkantam rá az egyetlen fotóra, amely Lesencetomaj 1956-os forradalmár hőséről, Góth Ferencről készült. Számos érdekesség található a tapolcai Wass Albert Könyvtárban, a több rendszerváltást megélt Tapolczai Lapokban, amelynek egyes számai csak mikrofilmen olvashatók. Mindemellett – a modern technikának köszönhetően – jelentős mennyiségű internetes forrást használtam fel, például a Hungaricanán egy jó minőségű reformkori községtérképre bukkantam, amely a könyv előzéke lett. Sokszor azonban nem a magányos kutatás, hanem egy-egy idős házaspárnál töltött bizalommal és könnyekkel teli beszélgetés vagy egy kávé melletti levéltári tapasztalatcsere volt az, ami újabb lendületet adott a munkához. Alkalmam adódott beszélgetni egy, az ötvenes években katonai szolgálatot teljesítő pilótával és egy, az ötvenhatos eseményekre visszaemlékező, ma már dédmama korú lesencetomaji VB-titkárral. Úgy vélem, a szemtanúként elbeszélt történelem gazdagítja, érdekesebbé teszi a kötetet, még ha az élő anyag szigorúbb forráskritikát is kíván.
– A Lesencetomaj kötet gazdag képanyagú. Milyen koncepció mentén válogatták ki a könyv illusztrációt?
Tapolcán születtem, pár éves kitérőket leszámítva azóta itt élek, és el sem tudom képzelni az életemet a Balatontól távol. Szenvedélyem a fotózás. Közhely, de igaz, hogy egy jó kép többet mond ezer szónál. Emiatt fektettünk nagy hangsúlyt arra, hogy igényes, jó minőségű fotókkal illusztráljuk a kötetet. Lesencetomaj szőlőhegyéről egyedülálló kilátás nyílik a Balatonra és a Tapolcai-medence hegyeire, amely már önmagában is remek fotótéma. Mi azonban a panorámaképektől egy lépéssel tovább mentünk: Török Zsolt tapolcai operatőr drónnal készített légifelvételeket a településről, így egy egészen új perspektívából örökíthettük meg a tájat és a település építészeti örökségét.
– Ön nem történész, hanem biológus és újságíró, de mégis nagy érdeklődéssel és szeretettel fordul e vidék és történetei felé. Milyen további kutatási témái, tervei vannak?
– Szeretnék megtudni többet a szülővárosom, Tapolca 20. századi múltjáról. Szívesen kipróbálnám magamat egy teljesen más műfajban, a regényírásban is. Szabadidőmben érlelődik bennem egy huszadik századi bűnügyi regény cselekménye, egy szabadon alakítható történet képzeletbeli szereplőkkel, de létező Balaton-parti helyszínekkel, valós történelmi eseményekkel a háttérben.
