Ahogy a mondás tartja, ahány ház, annyi szokás, így nem is vita tárgya, hogy a tél, és a vele járó fehér égi áldás mindenkinek mást jelent, más és más lehetőségeket nyújt például kikapcsolódásra vagy sportolásra. Ott a sífutás, a biatlon vagy az alpesi sí, amely a legelterjedtebb téli sport a világon. A szánkózás esetleg vetekedhetne vele, de annak is csak a közkedvelt, mindenki által ismert és kipróbált verziója – amikor némi testvéri, szülői vagy baráti segítséggel (taszítással) lecsúszunk egy nagyjából tízméteres domb oldalán –, nem pedig a versenyváltozata.

És ott a snowboard is – korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy valakinél ne a síelés legyen az első, és csak utána váltson át deszkára, ám manapság nem létezik efféle íratlan szabály.

– Lécen kezdtem én is – meséli a huszonhárom éves Gyarmati Anna, vagyis Panka, aki az előző évben világbajnoki hatodik helyezést ért el, ami a magyar snowboard történetének eddigi legjobb eredménye. – Gyerekkoromban rendszeresen jártunk síelni a családdal, háromévesen csúsztam először, aztán nagyjából tizenkettő lehettem, amikor kipróbáltam a snowboardot, és nagyon megtetszett, onnantól pedig egyre több időt töltöttem a deszkán. Manapság viszont már sokkal inkább az a jellemző, hogy kimarad a síelés, és a gyereket egyből boardozni tanítják meg. Bár a négyéves kort érdemes lehet megvárni, igazából nincs korhoz kötve, ha már tud állni, csúszhat is. Láttam már gyereket cumival a szájában deszkára állni. Kezdésnek a legcélszerűbb egy kötelet ráerősíteni a snowboardra, és azzal húzni, sőt már olyan is kapható, amelynek az alját úgy alakították ki, hogy parkettán is lehessen húzni, tehát akár otthon is el lehet kezdeni.

Az eleje persze nehéz, ezért akárcsak a sínél, a türelem itt is elengedhetetlen kelléke a tanulási folyamatnak.
– Az első néhány napban a szenvedésé a főszerep – teszi hozzá az egri lány. – Egymást követik az esések, a kéz, a fenék gyakrabban találkozik a talajjal, mint a deszka alja, ehhez pedig türelem, kitartás kell, nem szabad feladni. Az eleje ezért is nehéz, mert mindenkinek kell a sikerélmény, de ha az megvan, könnyen átlendül a kezdeti szakaszon, néhány nap után már élvezni lehet a csúszást. Fontos a jó mozgáskoordináció, ahogy a sportmúlt is előny, pláne, ha valaki korábban wakeboardozott vagy gördeszkázott. Azért különbség így is van, és nem csak a hó miatt. A gördeszkával ellentétben a snowboardon rögzítve van a cipő, vagyis a deszka nem old le esésnél, nem lehet elrúgni, mint a szárazföldön, sokaknak pedig az okoz stresszt, hogy a két láb össze van kötve a boardon, míg például a sínél két külön lécen csúszunk.

Nyilván már mindenki látja maga előtt a hófödte hegyvonulatokat, a gleccsereket, ahogy megcsillan rajtuk a nap ezernyi sugara, a több mint száz kilométer hosszú besnowboardozható zöld, kék, piros, fekete pályákat, a szaltókat, a forgásokat, a trükköket. Nos, a jó hír, hogy az alapok elsajátításához, nem is kell messzire menni.

– Itthon kezdtem én is – mondja Gyarmati Panka. – Eleinte, nagyjából egy évig beugráltam a pálya széléről, utána pedig rámentem a kis buckákra, majd felmentem a Kékesre, ahol nagyobb ugratók is voltak. Amikor elkezdtem, leginkább csak hátasokat dobtam, no nem a teljesítményemtől… De aztán elkezdtem komolyan venni, motivált voltam, rendszeresen jártam a Kékesre, Mátraszentistvánra, és egyre jobban ment. Az egész az elhivatottságon és a gyakorláson múlik. Persze nem könnyű itthon, de az alapokat meg lehet tanulni, ráadásul újra van diákolimpia, szóval kiindulásnak jó, nem kell egyből osztrák síparadicsomban kezdeni, ugyanakkor nem jutottam volna el idáig, ha nem járok ki Ausztriába, ott azért mégiscsak jobbak a lehetőségek.

Ez önmagában azonban kevés lett volna, ha Gyarmati Panka nem ennyire kitartó. A rengeteg edzés, csúszás nélkül aligha ért volna el világbajnoki hatodik helyezést slopestyle-ban, ahol ugratókkal, korlátokkal és más elemekkel felszerelt pályán kell különböző trükköket (szaltók, forgások, csúszások) bemutatni. Eredménye ugyanakkor nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is kiemelkedő, mivel óriási hátránnyal indult a vetélytársakkal szemben.

– Az amerikaiak, az osztrákok már gyerekként elkezdték, velük nehéz felvenni a versenyt, ráadásul az alapok is rosszak voltak – mondja a kiváló képességű versenyző. – Amikor elkezdtem, édesapám segítségével magamat képeztem, aztán tizenhat évesen kimentem Ausztriába, és nagyjából mindent újra kellett tanulnom. Nyilván más lett volna, ha az általános iskolában testnevelés órán tudok csúszni, de ezzel nem érdemes foglalkozni, pláne, hogy így is voltak sikereim, két év után már junior-világbajnok voltam. Nem könnyű tartani a lépést, erős a mezőny, mindenki folyamatosan fejlődik, a többiek a nyáron Ausztráliában edzettek, nekem ez kimaradt, ahogy sérülés miatt is nagyjából fél év. Várom a szezont, igaz, a sok utazás miatt eléggé megterhelő lesz: januárban egymást követő öt hétvégén megyek Ausztriába, Svájcba, Olaszországba, Kaliforniába és Kanadába. Bár ez jól hangzik, városnézésre ilyenkor nincs időm, csak a hegyeket látom. De már megszoktam, a célom különben is az, hogy kijussak az olimpiára, amire meg is van az esélyem.”
Az alighanem a sportágra is jó hatással lenne, és még többen kedvet kapnának a hódeszkázáshoz.

A memóriahabos gerincvédő sokat érhet

Esni tudni kell. És érdemes minél előbb megtanulni, miként a legjobb földet érni, hogyan lehet tompítani. Pontosan ez a helyzet a snowboardnál is, elég, ha a vártnál meredekebb az ugrató, hirtelen megváltozik a széljárás, lankad a koncentráció, elbaltázunk egy kanyart, és már kész is a baj, márpedig ilyen helyzetben nem mindig ment meg a tapasztalat, a gyors reakcióidő.
A sérülések megelőzésére persze fel lehet készülni, főleg a kezdőknek, akiknek nem kell tartaniuk az óriási sebességtől, a nagy ugratóktól, a kiaknázatlan területektől, a fás, bokros, sziklás tereptől vagy a szűz hó fedte meglepetésektől, így a rizikófaktor és a sérülésveszély is alacsonyabb – de azért nem árt óvatosnak lenni. Akárcsak a futballban, a védelem a snowboardban is nagyon fontos, a különbség csak annyi, hogy itt védőfelszerelésekkel segíthetünk magunkon.

Ha az ember hátrafelé esik, a fenekét biztosan beveri, úgyhogy a fenékvédő elengedhetetlen, ahogy térd- és a csuklóvédő is. Manapság már lehet neoprénből készült termo térdvédőt is kapni, ami melegen tartja a testrészt, és csökkenti a szalagszakadás esélyét. A gerinc megóvása is rendkívül fontos, érdemes memóriahabos gerincvédőt használni, amelyben a hab ütésre megkeményedik.
A legfontosabb azonban mégis a fejvédő, vagyis a bukósisak, amelyekből mindenfélét lehet kapni, akár olyat is, amelyben hangszóró van, tehát zenét is lehet hallgatni benne – persze az elsődleges funkciója a védelemnyújtás. A színe ugyanakkor rengeteget számít. Sokan szeretik a feketét, mert az visszafogott, de ebben az esetben ez éppen hátrány, mivel a színes (sárga, narancsszínű, neon) sisakok sokkal látványosabbak, feltűnőbbek, aminek köszönhetően elkerülhetőek a balesetek, és könnyebb is megtalálni, követni egymást nagyobb csoport esetén.

Az alig látható hajlítás is fontos

Aki azt hinné, hogy a snowboardozás a havon kezdődik el, az téved. Az első, egyben legfontosabb lépés természetesen a deszka kiválasztása, amelynek a hossza elsősorban a testsúlytól függ, de sokat számít a magasság és maga a stílus is, igaz, ez inkább a haladóknál tényező. A gyerekeknél azonban van még egy fontos szempont, méghozzá az életkor.
A board hossza mellett a szélessége is fontos, ami részben a snowboardbakancs méretétől is függ: például akinek nagy lába van, annak szélesebb deszkát kell választania, hogy a cipő orra a kanyarokban ne érjen a hóba, mert az gátolná a haladást. De nemcsak a méret a lényeg, hanem a keménység is számít.

– Ha valaki carvinghoz vagy ugratókhoz használja, arra a keményebb deszka az alkalmasabb, míg a korlátokon és a szűz hóban a puha a jobb – mondja Gyarmati Panka. – Korlátra, nagyobb ugratóra célszerűbb rövidebb boarddal menni, mert az stabilabb. Persze néhány centiről van szó, de a hajlítás is fontos, ami a kívülálló számára láthatatlan, mert minimális a különbség, mégis sokat számít, mert jóval nagyobbat lehet ugrani. A kötéssel hasonló a helyzet, igaz, a kemény kötés egyre ritkább, nem is kényelmes, főleg az alpesi szakágban használják.

A kiválasztásnál tehát lényeges a testalkat, a tudásszint és a stílus is, a kezdőknek érdemes puhább, rövidebb deszkán elsajátítani az alapokat. A cipő is sokat számít, minél közelebb van a talp a deszkához, annál stabilabban lehet rajta állni, tehát érdemes vékony talpút választani, ahogy az sem árt, ha kicsit szűkebb a sarka, mert az megakadályozza, hogy a láb kijárjon belőle.

FELNŐTTEKNÉL

GYEREKEKNÉL

Illusztrációk: unsplash, pexels
Forrás: Síelés (Nemzeti Sport kiadvány)