Alig hiszi, hogy fél évszázad telt el azóta, hogy a Tüskevár főszereplőjének választották Seregi Zoltánt. Igaz, művészcsaládból származik, édesapja rendező volt, de őt nem érdekelte a színészet. Inkább olvasott, még az iskolai ünnepségeken sem mondott verset – írja a borsonline.
– Szerencsém volt – emlékszik vissza. – Édesapám egyik filmje készült, én meg ott lábatlankodtam a stáb környékén. Apám kollégája fedezett fel, és vitt el a próbafelvételre. Engem is meglepett, hogy rám esett a választás, hiszen városi aszfaltbetyárként leginkább a foci érde-kelt és hogy lóghassak a haverokkal.
Egy csapásra megváltozott a kis Seregi élete, ugyanis pár héttel később megkezdődött a forgatás a ráckevei Duna-ágban, pedig a történet a Kis-Balaton mellett játszódott.
– Izgalmasan teltek a napjaim a felvétel előtt: el kellett olvasnom a regényt, és nem utolsósorban meg kellett tanulnom a szöveget, ami nem volt kevés. Szerencsére Matula bácsi, akit Bánhidi Laci bácsi alakított, mindenben a segítségemre volt. Mondta is, senki sem született úgy, hogy tud pecázni, evezni, vagy éppen lőni. Laci bácsi viszont mindent tudott, és meg is tanított nekem. A mindig borostás, dohányszagú Matula még az őrzőangyalom is volt, máig sem tudom miért, de leginkább a rendezőtől óvott.
A filmet évtizedek óta láthatják a tévénézők, de a nagy siker ellenére sem készült folytatása, pedig a Téli berek forgatókönyvét Seregi Zoltán megírta.
– Sajnálom most is, azt gondolom, lehetett volna olyan népszerű, mint a Tüskevár.
Tutajos talán a forgatás hatására később jelentkezett a Színművészeti főiskolára, de nem vették fel, amit már nem is bán.
– A színház mindig izgatott, de inkább a rendezés. Már értem, miért féltett a rendezőtől Bánhidi Laci bácsi, bár azt nem tudhatta, hogy direktornak lenni sem leányálom. Most Békéscsabán dolgozom, és igazgatóként nemcsak a művészekért, hanem mindenkiért, aki a színházhoz tartozik, felelős vagyok. Az irodám ajtaja ezért mindig nyitva, nálam nem kell senkinek időpontot kérni.
A direktor kemény, céltudatos ember, csak akkor lehet kenyérre kenni, ha az unokáival találkozik. Az ujjuk köré tekerik a nagypapát, aki természetesen nagy szeretettel mesél nekik a Tüskevárról.
Címlapfotó: Jókai Színház