Turisztikai sorozatunk nagyradai állomásán azt is megtudom, hogy a falu két fő tényezőre, a borturizmusra és a Kis-Balatonra épít. Azonban egyik fejlődése sem zavartalan, mint ahogy a Radai-rosseb nevű bor nem is létezik önmagában…
A bortermelés viszont országos hírűvé vált a nagyradai Szelemi-hegyen. Mindig is jó bort kínáltak a hegyháton az elmúlt évszázadok során, a téesz-világban elsőként épült borozó a környéken ezen a hegyháton, amit szívesen felkerestek a zalakarosi fürdő vendégei, de sokan jöttek Nagykanizsáról, Keszthelyről, vagy Hévízről is, hiszen Nagyrada közel van az említett idegenforgalmi központokhoz. A rendszerváltozás után pedig jött egy svéd magyar úr, nevezetesen Császár István, aki 2000-ben itt építette ki a borászatát. Ő lett a pécsi Cezar Winery pezsgőgyár tulajdonosa, s a nagyradai Szelemi-hegyen mintegy 100 hektár szőlőt telepített. Ezáltal lett a radai hegy a Zalai borút egyik állomása.
Szélesebb kitekintésben Nagyrada jelenleg a zalai borvidék központja, pontosabban 2008-tól a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsa a faluban székel. Kevesen tudják már, hogy a zalai hazánk legnagyobb magyar borvidéke volt egykor. 1860-ban például 34 ezer borházat és pincét számoltak össze a megyében. Történetisége szerint azonban ez a borvidék ősidők óta a balatonmelléki borvidékhez tartozott, s csak 2006 óta viseli ismét a Zalai Borvidék nevet. A Zalai Borvidéken jelenleg 2 hegyközség működik, a Zalaszentgróti Hegyközség és a Dél-Zalai Hegyközség, ez utóbbiba tartozik a radai hegyhát is.
Császár István szőlészete gépesített, errefelé ritkán látható kombájn szüretel, vagy metszi, permetezi a szőlőt, de nem kell szégyenkeznie Kovács Ottónak sem, aki szintén alkalmazza a modern technológiákat, viszont sok mindent megőrzött a hagyományokból is.
– Valami félreértésről lehet szó, mert Radai-rosseb borom nincs, viszont az összes borom „Gyógyír a Radai-rossebre” – mondja, amikor az ominózus „Radai-rosseb” bort keresem. – Ez egy marketing szlogen, egy jelmondat, amit a Szellemi Tulajdon Hivatala, 2012-ben vett Védjegylajstromba. Nagyrada a radai-rossebbről vált országos hírűvé a történelmünk során, az ország minden részében kicsúszik az emberek száján a káromkodás, például, hogy „Egye meg a radai-rosseb!” – magyarázza a házigazdánk. (A radai-rosseb eredetére több magyarázat is van. Az egyik: Nagy Lajos király nápolyi hadjáratának sebesültjeit helyezték el itt egy ispotályban, s ők hozták be a szifilisz fertőzést. A másik, hogy a törököktől ered ez a betegség, a harmadik pedig, hogy a törökök elől megbúvó magyarok lábát sebezte fel a sás és a nád, ami elfertőződött és nagyon nehezen gyógyult. Közülük az ispotály a legelképzelhetőbb, mivel a zalavári, majd később a zalaapáti apátságé volt a falu földjeinek nagy része, s ők gyógyítással is foglalkoztak.) Kovács Ottó pincéjében mindenestre a gyógyír szlogen megtalálható a puttonyon, s a korsókon is.
– Miként alakul a borturizmus? Az idősebb, egykor mulatós németek egyre inkább elmaradnak, de a borértékesítéssel nincs gond. A környéken élők, értem alatta Zala, Somogy megyét, elviszik a jó bort. S ami nagyon fontos, egyre több a magyar turista. Rosszabb év pedig ne legyen, mint az idei, akkor nem lesz probléma – összegez röviden Kovács Ottó.
A polgármester és Tulok Ferenc önkormányzati képviselő, aki évek óta fotózza a környéket, megmutatja a Szelemi-hegyhátat, amit igen jókedvében alkotott a teremtő, mert pazar kilátás nyílik innét a messzeségre. A Balaton irányába tekintve alattunk a falu páratlanul szép templomával, mögötte a Kis-Balaton nádasai barnállnak, és kék víztükrei csillannak meg az őszi napfényben, mígnem a kéklő messzeségben Badacsony, Szigliget, s a Keszthelyi-hegység tömbje zárja a látóhatárt. A másik oldalon a hullámzó dombok rozsdásodó erdői ejtenek ámulatba, néhány kisebb falu házai fehérlenek, de látni Pogányvár pincéit, az ellenkező végen pedig az újudvari tévétorony tör az égre a párában.
A hegyen csak elvétve találunk elhagyott szőlőt, viszont egymás mellett sorakoznak az új telepítések, s a ritka szép új épületek.
– Ha jól számolom, legalább harminc szőlő van külföldi kézben. Sok svéd épített minden kényelemmel felszerelt pincét, ez ugye Császár Istvánnak köszönhető, aki Svédországban élt, sok barátját elhozta ide, s nekik is megtetszett ez a vidék. A faluban is legalább hasonló számban vásároltak házakat külföldiek, de olyan is akad már, akitől magyar fiatalok veszik vissza az épületeket – tájékoztat Zsiga Zsolt.
– Most már az a baj, hogy azok a magyar fiatalok, akik korábban máshol próbáltak szerencsét, s akkor nem érdekelte őket a szőlő, s bár most már szeretnék, nem tudnak hova visszajönni, a hegyen kevés az eladó ingatlan. A faluban régi építésű ház alig található. Szerencsére kettő mívesebb is akad még, az egyiket már szépen felújították, a másik a miénk, amit mi is az eredeti állapotában szeretnénk helyreállítani – mondja Tulok Ferenc.
A történetiségnél, s a turisztikai látványosságnál maradva, a falu neogótikus, háromhajós temploma 1894-re készült el. A falu védőszentje Szent István, az oltárkép, melyet Vaszary János festett, István királyt ábrázolja, amint felajánlja a koronát Máriának és rábízza Magyarország gondviselését. A templomot olyan jól sikerült elhelyezni, hogy Nagyradán szinte mindenhonnan látni a tornyát, amint előtör az óriás vadgesztenyefák koronái közül. Korábban a falu nem itt, az országút mellett feküdt, hanem sokkal hátrébb, a hegy alatt.
Rada, bár iratokon való említése már 1019-ben megtalálható, többször is elnéptelenedett, viszont mindig talpra állt, még ha nem is éltek gazdagságban az emberek. Az 1800-as évek eleji birtokviszonyokra jellemző, hogy a Községi Legeltetési Társulatnak 416 holdja volt, a Pannonhalmi Szent Benedek rendnek 576 holdja, a további 242 gazda pedig 2206 holdon osztozott. 1849-ben nem akartak szőlődézsmát fizetni, katonaságot küldtek rájuk.
Most, a kertek aljáig ér a Kis-Balaton, amit az itt élők kisajátított földjén hoztak létre, korábban eddig soha sem ért el a vízi világ. De hasznuk nincs belőle, fokozottan védett természeti terület lett, s a partra nem is szabadna ellátogatni. A polgármester éppen azt újságolja, hogy feloszlatják a horgászegyesületet, mert még szabályozott keretek között sem engedik meg a horgászatot. (A szomszédos Garabonc kivételesen kiharcolta ezt a jogot.) Lemegyünk a partra, ahol elvadult területet látunk, sással, csalánnal, kóróval benőve.
– Gondoznánk a partmentét mi is. Nem építenénk semmit, csak szeretnénk horgászni, megfigyelni a madarakat, s leülni egy kulturált, parki környezetben, gyermekeket ide hozni, mint ahogy az a Kis-Balaton más partszakaszain lehetséges. Minden országgyűlési képviselőjelöltnél megválasztási feltételül szabtuk, hogy segítsen, de eddig senki nem tett semmit. Pedig, erre építve tudnánk iskolások számára táborokat szervezni, télen korcsolyázni, de egyelőre elzárkózásba ütközünk – mondja Zsiga Zsolt, hangsúlyozva, hogy turisztikai szempontból Nagyradán a bor mellett továbbra is a Kis-Balatonra kívánnak építeni.
Forrás: Győrffy István zaol.hu
