Bólyi Alexandra | 2018.12.22. 07:00

Kiss Tibi: Jó egyedül is, ha harmóniában vagyunk önmagunkkal

A Quimby frontembere nem csak sármos és szuggesztív előadó, de sok mindenről komoly gondalatai és őszinte véleménye van. Karácsonyi beszélgetésnek indult a mostani interjú, de közben szóba kerültek a hazai kulturális élet hiányosságai is.

– November elején játszottatok Balatonbogláron, és december 22-én koncertet adtok Veszprémben, az Expresszóban. Egyre nagyobb erőfeszítéseket látni, hogy a Balatont négy évszakossá tegyék az ott levő vállalkozók. Mi a tapasztalatod, kulturálisan mennyire működik ez a kezdeményezés?
– A Quimby Teátrum műsort vittük le Boglárra, és bár kicsit szürreálisan hatott, hogy színházat játszunk egy csarnokban, de remek buli volt, a közönség is nagyon jól érezte magát. Az Expresszóban pedig egy kis karácsonyi rockkoncertet adunk. A tapasztalatom az, hogy a Balaton körül nincsenek igazán olyan helyek, ahol a szezonon kívül is megfelelően adottak lennének a lehetőségek különféle kulturális programok bemutatására. Itt nem csak zenei előadásokra gondolok, hanem táncra és sok másfajta művészeti irányzatra. Azt látni, hogy a gasztronómia fejlődik, de mellé lehetne több olyan nagyobb létesítményt építeni, amelyben más évszakokban is adottak a lehetőségek, nem csak nyáron. Nekem van ilyen látomásom, hogy egyszer megvalósul, amikor leülünk egy koncert turnét megtervezni a zenekarral, akkor nem csak 10-12 helyet tudunk az egész országban kijelölni, amelynek elég nagy a befogadóképessége ahhoz, hogy minőségben be tudjuk mutatni a produkciót. Veszprém egyébként a topkategóriába tartozik kulturális szempontból, mindig betervezzük a koncertjeinknél.

– Nyáron viszont már lefoglalták számotokra a június 7-ei dátumot, ahol kompkoncertet adtok. Ez is elég izgalmasnak hangzik.
– A kompkoncertek valóban különleges helyszínű bulik, és remélem, hogy nem lesz szúnyograjzás és az időjárás is kedvez.

– Volt rossz élményed a szúnyogokkal?
– Többször felléptem már kompon, például a Csík zenekarral, és kb. kétszáz szúnyog szállt rám éneklés közben, és amikor levegőt vettem, ebből rögtön harmincat azonnal le is nyeltem.

– Hogyan készültök a karácsonyra?
– A gyerekek körül forog a karácsony, mi a kiszolgáló személyzet vagyunk. Ilyenkor azért beiktatunk rokonlátogatásokat. December 23-án fellépek, és amikor éjjel hazamegyek, még feldíszítem a fát, hogy mire a gyerekek felébrednek, addig álljon a karácsonyfa. Elmentünk vásárolni plázába, de borzalmas volt, az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy óriási szemetesláda. Ez nem negatív hozzáállás, de azt érzem, hogy egy torz világban élünk, és a szeretet, a meghittség helyett sok fölösleges dolgot próbálunk beilleszteni a karácsonyba. Véleményem szerint nem erről kellene szólnia. A bosszankodások viszont eltörpülnek, amikor látjuk a csillogó gyerekszemeket, ahogy örülnek a karácsonynak, az elfeledtet mindent.

– A kislányod most lesz tavasszal 3 éves, neki talán ez az első éve, hogy felfogja a hó élményét, vagy a karácsony varázsát.
– Lucának ez újdonság, bár most is kimentünk szánkózni, hóembert építeni, de aztán szólt, hogy fázik, így nem sokáig tartott az öröm. Budapesten más megélni a telet, mint vidéken, mert itt hamar elolvad a hó, a nagyvárosokba kevésbé érezni a téli hangulatot. Imádom, amikor elmegyünk a gyerekekkel szánkóval oviba, bölcsibe, mert az nagyon hangulatos. De nekünk, felnőtteknek inkább bosszúság: kocsit, kutyát kell takarítani, mire a gyerekeket felöltöztetjük az sem kevés idő… Szóval több a vesződség, mint a szépség a télben.

– Mi volt a legemlékezetesebb karácsonyod?
– Talán furcsán hangzik, de két olyan karácsonyom is volt, amikor egyedül töltöttem a szent estét. Nem azért, mintha magányos lettem volna, hanem ez az én választásom volt. Életem egy olyan fázisába értem akkor, hogy csak magammal akartam foglalkozni, és ezt nagyon élveztem. Vannak olyan pillanatok, amikor az is lehet izgalmas, hogy egyszemélyes legyen a karácsony. Nekem ez nagyon emlékezetes maradt, gitároztam, vettem virslit és tök jól éreztem magam. Annyira jól sikerült, hogy a következő évben is megismételtem.

– A barátok, ismerősök általában nem értik ezt a helyzetet. Nem próbáltak eltéríteni a szándékodtól?
– Dehogynem! Sokan hívtak, hogy menjek el hozzájuk, töltsem velük az ünnepeket, de aztán meggyőztem őket, hogy ezt én tényleg így szeretném. Az is igaz, hogy egy ilyen választáshoz jóban és harmóniában kell lenni önmagunkkal, mert ha nem így van, akkor lehet szomorú is az egyedüllét. Nekem nagyon bejött. Most persze a családi összejövetel a fontos, más a hangulata, de a „magányos” karácsonyozás is emlékezetes maradt.