– A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi munkatársaként Balatonfüred történetét kutatja. Mikor és hogyan kezdődött ez az elköteleződés Balatonfüred és múltja iránt?
– A kezdet a gyermek- és ifjúkori balatoni nyarak, mint szinte mindenkinél. Ehhez társult, hogy elolvastam Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című kötetét, majd 1991 nyarának végén két hetet töltöttem a tó partján, Eötvös, azaz „a Vajda” nyomdokain haladva. Ekkor kezdtem meg történelem tanulmányaimat az ELTE BTK-n, ahol Kósa László professzor úr egyik órájának a tárgya a fürdőkultúra volt. Ezek eredményezték, hogy a szakdolgozatomat füredi témából írtam, az 1840-es és 1910-es évek között Füredre látogató vendégek társadalmi és lakóhely szerinti megoszlásából.
– Sok könyvet írt Balatonfüred történetéről, elsősorban a 19. századra fókuszálva. Melyek Füred történetének csomópontjai?
– Elvetem azt a megközelítést, amely szerint Füred esetében a nagy politikai korszakhatárok bizonyultak döntőnek. Tavaly volt a kiegyezés 150. évfordulója, joggal merült fel, milyen hatással volt e nagyszabású politikai történés a fürdőre? A válasz csalódást keltő, az adott évben semmilyennel. A kiegyezés egy összetett folyamatsor. A látványos ceremóniák (pl. Ferenc József megkoronázása) szimbolikusok voltak, amik mögött különféle szinteken meghozott döntések, megegyezések és a gyakorlatba átültetett cselekmények, reflexiók és interakciók roppant sűrű szövedékeke húzódik meg. Ennek dinamikája csak a folyamatot fürkészve ragadható meg, az okokra és okozatokra koncentrálva.
Egy fürdőhely esetében fontosabb az infrastruktúra fejlettsége, a fejlesztések nagysága, vagy a vendégek összetétele, száma, ami a reformkorban meg sem közelítette az 1860-as, 1870-es éveket. Füred kapcsán a reformkor nagyszerűségét azzal támasztják alá, hogy az utókor kánonja szerint kiemelkedőnek ítélt személyek jelen voltak (pl. Széchenyi, Kossuth). De ők töredékét tették ki a fürdővendégeknek, a fürdő állapotáról pedig ritkán voltak jó véleménnyel. 1848–1849 sem igazán befolyásolta a fürdő életét, a vendégek létszáma e két évben sem apadt, ahogy az 1850-es években sem, visszatérő vendégek is akadtak szép számmal. Ugyanazok, akik a forradalom előtt, a folytonosság megvolt, önkényuralom ide vagy oda.
Füreden az igazi fejlődés az 1860-as évek elején kezdődött. 1861-től a Déli Vasút Szántódig, majd Siófokig vitte Pestről az embereket, akiknek így csak a túlpartról kellett Füredre hajózni. 1861-től jelent meg Füred első újságja, a Balaton-Füredi Napló, ekkortól alakították tudatosan az Anna-bál szokásrendszerét, így 1862-től járt a bál szépének aranyalma. Ugyanakkor Simon Zsigmond 1865-1891 közötti időre eső tihanyi apátsága és Kruesz Krizosztom 1865–1885-ig tartó pannonhalmi főapátsága idején kiemelt fejlesztésekre került sor. 1865-1866-ban hozták létre a mai Tagore-sétány elődjét, új hidegfürdő épült, felújították az Új-fürdőházat. Elkészült az Új-fürdőházhoz toldva a mai Állami Kórház déli része. 1866-ban kezdődött a polgári fürdőtelep kiépülése, addig villák építésére nem volt engedély. 1878-1879-ben felépült a Kurszalon.
De az 1890-es évekre Füred elveszítette monopolhelyzetét a tóparti idegenforgalomban. A vezetőség az 1910-es évek elején kezdett újra fejlesztésbe, észlelve a lemaradást, ami újabb korszakhatár lett volna, de ezt a „szerepet” végül egy sokkal nagyobb horderejű esemény, az első világháború töltötte be.
Kilátás az egykori Papsoka település Szent Mihály-templomának romjaitól a Balaton felé. A felvétel 1894-ben készült. /Fortepan
– Professionatus spielerek, A magyar beau monde, Slachta Etelka naplója, Écsy László fürdőigazgató naplói – csupa érdekes kötet, publikáció, amely az Ön nevéhez kötődik. Mesélne ezekről?
– Füred a művelődés- és társadalomtörténet szempontjából nézve kiváló kísérleti terep, afféle laboratórium, ahol a reformkor, az önkényuralom és a Monarchia társadalmának kérdéseit, mint cseppben a tengert sajátos mintavétellel lehet vizsgálni. A fürdőn össze voltak szorítva egy szűk fizikai területre olyan társadalmi rétegek képviselői, amelyek közt amúgy nem igazán van átjárás. Itt azonban a súrlódások is jobban kijöttek, de az egymás közti csatornák is jobban kinyíltak.
A fürdőkön létezett az az idea, hogy minden vendég egyforma: a vezetőség arra törekedett, hogy a fizetővendég a pénzéért megkapja, amit elvár, ebből következett az egyenlő bánásmód elve. Ugyanakkor jóval komorabb árnyalatok színezik a palettát, mert e törekvés gyakorta csorbát szenvedett a gyakorlatban. Mégis kötődik egyfajta egyenlőségeszme, az „égalité” sajátságos és nagyon is törékeny, térben, időben, szellemiségben körülhatárolható felfogása Füredhez is. Az átalakulóban levő társadalmi rendszer(ek) működése, mindennapi korlátai, hibái, feszültségei egy helyre sűrűsödve jelennek meg, felkínálva a lehetőséget, hogy megpróbáljuk megérteni e folyamatokat. Ezért a feudális maradványokkal terhelt rendi társadalom polgári társadalomba való átmenetének vizsgálatához kiváló terep Füred.
Ennek szellemében az először említett két könyvben a XIX., esetenként XX. századi füredi mikrotársadalom sokszor kevésbé vizsgált figuráiról, hamiskártyásokról, kerítőkről, prostituáltakról is szó esik. Écsy László több mint fél évszázadon át volt fürdőigazgató, a végtelen kötelességtudó, szenvedélymentes életet élő, ma úgy mondanánk work-alcoholic férfi személye már csak ezért is roppant érdekes. Neki pedig pont ellentéte Slachta Etelka, a soproni úrilány, aki későbbi férjét Füreden ismeri meg, miután egész nyáron udvarlók hada között válogatott. De ez nem meglepő, naplóját nem véletlen nevezik az első magyarországi női erotikus naplónak, Etelka afféle „alfanőstényként” minden férfi rajongását kivívta, majd anélkül, hogy az uraknak bármit engedett volna, hárította további közeledésüket.
Slachta Etelka
– Részletes és alapos munkáiból úgy tűnik, talán már mindent tudunk a 19. századi Balatonfüred világáról. Akadnak még fehér foltok, akad még olyan terület, amiről kutatni, írni szeretne?
– Balatonfüred – főleg 19. századi – múltját máig ellepi a romantikus pátosszal átszőtt naiv elképzelések tömege, oly mértékig, hogy az a megszépített történelem iránt fogékony Magyarországon is meglepő. E port ideje volt lefújni Füred múltjáról: a történelem nem szorul rá arra, hogy szépítsék. Könyveimmel ehhez szeretnék hozzájárulni, elfogadva, hogy ha leszámolunk a múlt idealizálásával, óhatatlanul csalódást ér. Ám Balatonfüred valódi 19. századi történelme nem „csupán” az Anna-bál zenéje, Jókai Mór és Blaha Lujza villája.
Esterházy strand. Háttérben a Peremartoni-Mädy villa, fölötte a Baradlai villa. / Fortepan
Ne féljünk megismerni ezt a – mesékhez mérten – nem oly szép és tökéletes, ám végtelenül izgalmas, nagyon is emberi, esendőségekkel terhelt és nagyszerű dolgokkal gazdagított, karakteres egyéniségekkel benépesített, igen eleven világot. Félreértések elkerülése végett: nem gondolom azt, hogy a munkát, ami ehhez szükségeltetik, én el is végeztem. Bőven van tennivaló, magam csak nekikezdeni tudtam!
Szerző: Kovács Emőke
