Szép Péter Keszthelyen él, három gyermek édesapja, végzettsége szerint pedig földmérő mérnök. Néhány éve azonban a fényképezés is érdekelni kezdte: ő áll a Keszthely DronPhoto nevű Facebook-oldal mögött, melyre folyamatosan tölti fel látványos felvételeit.
Szép Péter Fotó: Németh Lilla
– Mesélj egy kicsit magadról! Mivel foglalkozol a hétköznapokon?
– Végzettségem szerint földmérő mérnök vagyok, de jelenleg egy családi vállalkozás, egy faipari cég teljes gépészetével foglalkozom. Emellett kezdtem el fényképezni.
– Mióta fotózol?
– Két és fél éve. Először volt egy drónom, de föntről teljesen másképp látszanak a dolgok, mint a földről. Ezért amikor úgy gondoltam, hogy a drón már nem elég, szereztem egy tükörreflexes gépet és azzal kezdtem el fényképezni, a legjobb barátom tanácsait követve.
– Mindig is szerettél fényképezni?
– Nem mondanám, ez nekem inkább a drónozásból jött. Fényképezőgépem volt, meg persze telefonnal én is lőttem időnként képeket, de nem foglalkoztam soha komolyabban a fotózással.
– Hogyan jött a KeszthelyDronPhoto ötlete?
– Már fotóztam nagyjából egy éve, amikor úgy éreztem, most már eljött az idő, hogy ezeket a képeket megosszam az interneten. Szerettem volna a munkáimat megmutatni: nekünk, helyieknek a Balaton szinte természetes, de sokan az országban csak ritkán csodálhatják meg testközelből is. Ám előtte egy jó darabig fényképeztem csak, mert úgy gondolom, ha már valamit felteszek, akkor az képviseljen egy bizonyos minőséget.
Fotó: Keszthely DronPhoto
– Milyen mércét állítasz magad elé?
– Átlagosan napi egy-két képet töltök fel az oldalra – persze előfordul, hogy kevesebbet –, de valójában aznap akár száz képet is fotózhatok, amit nem fog látni senki, mert nem tartom őket feltöltésre érdemesnek. Igyekszem mindig olyan képeket feltenni, ami megállja a helyét. Hiába fényképeztem le egyszer egy gólyát, amint ácsorgott a fagyott földön, ha nem volt olyan minőségű a kép, hogy azt megosszam.
– Tanultál valaha fotózást?
– Nem, de a legjobb barátom nagyon régóta és elég komolyan fotózik. Az elején úgy ment, ha fényképeztem, felhívtam és kikértem a tanácsát a beállításról, hogy mit hogyan csináljak. Aztán előbb-utóbb belejöttem: ha az ember már sok képet fényképezett, egy idő után ráérez ezekre. Valamilyen szinten persze elszántság is kell hozzá, hogy például egy nyári viharban kiállj éjszaka a partra órákra.
– Mi mindent teszel meg egy jó képért?
– Kevesen gondolnak bele, de a fotózásban azért van rizikó. A nyáron készítettem két fotót a villámlásról: ehhez 2-3 órát kint álltam a viharban és vártam, hogy meglegyenek a képek, mert egyre nem lehet 30 villámot rátenni. Ahhoz 30 kép kell, ami úgy is sikerül, hogy érdemben használható.
Villámlás Keszthelyen Fotó: Facebook/Keszthely DronPhoto
– Mi a célod, munkaként is foglalkoznál ezzel a későbbiekben?
– Ez számomra inkább hobbi. Úgy gondolom, hogy munkaként elvesztené a jelentőségét, azt a mivoltát, ami miatt csinálom.
– Mit kedvelsz a leginkább benne?
– Azt, hogy a fotózás alatt teljesen ki tud kapcsolni az ember: nem foglalkozik semmivel, csak az adott témával illetve helyszínnel, közben pedig nyugodtan elmélkedhet.
– Milyen eszközökkel dolgozol?
– Van egy drónom és egy GoPro-m, valamint egy tükörreflexes fényképezőgépem, illetve ahhoz több objektívem is. De igazából az eszköztárat a végtelenségig lehet bővíteni: amikor úgy adódik, akkor próbálom fejleszteni én is.
– Az oldalad névjegyében ez áll: „Fényképek földről, vízből, levegőből.” Tudatosan törekszel arra, hogy minél több nézőpontból láttasd a témáidat?
–Igen, amikor lehet, akkor nemcsak a földről, hanem drónnal is, de vannak olyan időjárási helyzetek, amik kizárják ezt a lehetőséget. A vízből egy példa a közelmúltból, amire büszke vagyok: az 50. Kékszalagra fotósként sikerült eljutnom, ami hatalmas élmény volt. Megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívtak.
– Említetted a Kékszalagot. Milyen eredményei vannak a munkádnak?
– Megkeresett például a Nikon Magyarország Facebook-oldala is, hogy szívesen megosztanák az egyik villámos fotómat. A munkámat viszontlátni szintén nagy megtiszteltetés volt, ilyenkor érzi az ember, hogy érdemes kint állni a szakadó esőben 2-3 órát. Egyébként ezek a villámos képek meglepően nagy elérést hoznak: ekkora számokra, mint például 370 ezres elérésre 12 000 reakcióval sem most, sem a kezdetekkor nem számítottam volna.
– Melyek azok a témák, amik a legközelebb állnak a szívedhez?
–Mindent szeretek fotózni. Itt Keszthelyen a kikötő például nagyon érdekes téma, minden nap van valami változás: hajót emelnek be, hajó köt ki, meg hát maga a Balaton is rengeteg témát ad. Ehhez kell egy adag szerencse is: például ahhoz, hogy amikor leülsz a partra, odajöjjön egy hattyú és éppen előtted kezdje el csapkodni a szárnyait. Amióta fényképezek, mindössze egy ilyen képet sikerült csinálnom, pedig ez nem egy rossz téma.
Fotó: Keszthely DronPhoto
Ami még szintén vonz és nemcsak engem, hanem sok érdeklődőt is, azok a katasztrófák. Például amikor jött Keszthelyen tavasszal az a nagy felhőszakadás, amiről a felvételeim az interneten több helyütt is megjelentek, akkor jókor voltam jó helyen. Persze nézem az előrejelzéseket: ha tudom, hogy vihar jön és lehetőségem van rá, összepakolok és lejövök a partra. Van, hogy a vihar nagysága várakozáson alul marad, de ezt előre nem lehet tudni. A Balaton egyébként gyakori témám, de sokat járom az országot és készülhet fotó akár egy családi nyaralás alatt is.
– Van olyan ötleted, amit a jövőben nagyon szívesen megvalósítanál?
– Keszthelyről szeretnék még például egy zenés videót készíteni, amihez az elképzelés már megvan, csak idő kell hozzá. Továbbá elkezdtem egy sorozatot, melynek képein egy témát mind a négy évszakban megörökítek. Nemrég abba is belevágtam, hogy egy év során ugyanarról a pontról, ugyanolyan beállításokkal fotózom le a Balatont. Nem tudhatom, milyen lesz a végeredmény, de biztos, hogy megpróbálom.
– Hol fotóztál legutóbb és mire készülsz legközelebb?
– Legutóbb tegnap fényképeztem a gyerekeimet. De egy-két napon belül biztos, hogy itt a Balaton-parton is fogok készíteni néhány képet.
Nézegesse a fotós képeit:
Forrás: Németh Lilla, zaol.hu
