Idén a július 8-i hétfői nap egyben születésnap is lesz: akkor ünnepli 85 éves fennállását a balatoni (ma már minden tóra kiterjesztett) viharjelző rendszer, amelynek létrehozása az 1930-as években a vízi élet felélénkülése miatt egyre gyakoribb balesetekhez és egy 1931-es viharhoz köthető.

1931. szeptember 5-én a Balatonon végigsöprő 90-100 km/h-s orkán kárt tett a Légügyi Hivatalhoz tartozó vízirepülő iskola gépeiben is. Éppen a repülőgépeket ért károk hatására kérte fel Szentkeresztessy Henrik légügyi igazgató dr. Hille Alfréd légiforgalmi műszaki aligazgatót – királyi repülőezredest, meteorológust –, hogy dolgozza ki a balatoni viharjelző szolgálat kialakításának tervét.

Akkoriban egyébként a Magyar Vöröskereszt „Vízbőlmentő” és légiveszély-jelző szolgálata figyelmeztetett a készülő viharokra. Ez azonban nem volt elegendő, megfigyelőállomásra és pontos viharjelzésre volt szükség. Az előkészítés után végül 1934. június 8-án lépett üzembe a rendszer – írja a kezdetekről a Somogy Online viharjelző rendszerről készített – 2014-ben publikált – összeállítása.

Kosarak, rakéták, villogók

Először egyébként a bakonyi Kőris-hegyet szerették volna megtenni megfigyelőpontnak, de végül Siófok – a MAC-telep – mellett döntöttek. A jelzőrendszer átfogó kiépítésének eredményeként szirénák szólaltak meg, a mólón található jelzőkosarak, a tavon állomásozó mentőcsónakok figyelmeztették a fürdőzőket, hajósokat, vitorlázókat. Ha a mólón lévő kosarat felhúzták, közeledett a rossz idő, a nagy szél, mindemellett a rakéták kilövése is figyelmeztetésnek számított.

A magyar meteorológia történetéről szóló – a Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhető – anyagok szerint 1951-től az újjászervezett viharjelzés a Belügyminisztérium irányításával működött, viharágyúkkal és jelzőrakétákkal. 1956 végén, Zách Alfréd szervezőmunkájának eredményeként megépült a Siófoki Viharjelző és Balaton-kutató Obszervatórium. Vezetője évtizedeken át Böjti Béla volt, majd 1991-től Bartha Imre vette át az irányítást.

Az 1970-es években intenzív kutatómunka kezdődött a riasztási módszerek fejlesztésére. Az 1980-as évek elejétől új riasztó-jelző rendszert építettek ki a tó körül, amely a hangjelzések helyett a felvillanó fényjelzésen alapul. Ezzel egy időben helyezték üzembe a tó körül az automata meteorológiai állomáshálózatot is, ezt a munkát Mezősi Miklós felügyelte. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) anyagi gondjai miatt 1992-ben az Országos Rendőr-főkapitányság átvette a fényjelzőrendszer üzemeltetését. Az OMSZ feladata a viharjelzés folyamatos meteorológiai kiszolgálása és a riasztási parancs kiadása maradt.

A siófoki obszervatóriumban végzett tudományos kutatások célja az volt, hogy a lehető legpontosabban lehessen prognosztizálni a viharokat. Az obszervatórium kutatói (Böjti Béla, Bartha Imre, Horváth Ákos) különösen a frontális jellegű szélviharok helyi sajátosságaival foglalkoztak. A radar- és a számítógépes fejlesztések pedig lehetővé tették a konvektív aktivitásból (nem fronthelyzetből) származó erős és viharos szelek természetének vizsgálatát is, az úgynevezett instabilitási vonalak és a mezoléptékű konvektív folyamatok jobb felismerése és előrejelezhetősége szempontjából.

Informatikai szintlépés

Az OMSZ pedig többek között arról ír, hogy a balatoni viharjelzés színvonalas működtetése speciális meteorológiai infrastruktúrát igényel. „Fontos a Balaton közvetlen közelében zajló légáramlások ismerete, amelyről a tó körül elhelyezett automata szélmérők gondoskodnak. A nyári időszakban három speciális szélműszer is végez méréseket a Balaton közepén: a Keszthelyi-öbölben, Szigliget és Balatonmária kötött, és a keleti medence közepén, Siófok és Alsóörs között.

A viharjelzésben ugyancsak kulcsszerepet játszanak az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) egész országot lefedő, és több mint 100 automata állomásból álló felszíni mérőhálózatának adatai. A korszerű informatikának köszönhetően ezek az adatok 10 perces gyakorisággal állnak rendelkezésre. A nyári balatoni viharok leginkább a zivatarokhoz köthetőek, melyek fejlődése és áthelyeződése az időjárási radarok segítségével követhető” – derül ki az OMSZ anyagából.

Az OMSZ-es radarhálózat gondoskodik arról, hogy ne ismétlődhessen meg az 1961. július 13-i tragédia, amikor a Balatonra törő váratlan zivatarlánc emberéleteket követelt. Ugyancsak fontos információt szolgáltatnak a meteorológiai műholdak adatai és a vertikális szélprofilokat adó windprofilerek. Ezen információk az OMSZ által fejlesztett számítógépes meteorológiai munkaállomáson, a HAWK rendszeren jelennek meg a siófoki obszervatórium meteorológusai számára.

HAWK ábra – OMSZ

A szakemberek részletesen foglalkoznak a mezometeorológia szakterületével: a szélviharok és zivatarok kutatásával. A viharok helyzetének pontos behatárolása és mozgásuk leírása a meteorológia speciális területéhez, az úgynevezett nowcastinghoz tartozik. A nowcasting a gyakorlatban az ultrarövidtávú előrejelzést, így a veszélyes időjárási jelenségekre történő riasztások készítését is magába foglalja. Az obszervatóriumban sokféle meteorológiai mérés folyik, és az 1957-től folyamatosan rendelkezésre álló adatsor egyedülálló a Balatont is érintő klímaváltozás vizsgálatára. A viharjelzés alapvetően a balatoni nyaralók, horgászok és hajósok biztonságát szolgálja, azonban a szakemberek törekednek arra is, hogy a szükségesnél hosszabb ideig ne legyen kint a jelzés.

A szakmai fejlesztések eredményeként 2012 óta a Balatont a viharjelzések kiadásának szempontjából három medencére osztjuk: a Keszthelytől a Badacsony-Fonyód szorosig tartó nyugati medencére, a Fonyód és Tihany közötti középső medencére és a Tihanyi-félszigettől keletre lévő keleti medencére. Az egyes medencékben a viharjelzési fokozatok eltérőekis lehetnek, így például a keleti medencében lévő zivatar miatt a Keszthelyi-öbölben nem kell feltétlenül másodfokú jelzést kiadni, vagyis nem kell korlátozni a vízen tartózkodást.

Szelek, viharok, villogók

Ahogy korábban szó volt róla, ma már a Balaton mellett a többi tavon (Velencei-tó, Tisza-tó, Fertő tó) is működik viharjelző rendszer. A viharjelzéseket az időjárási körülményektől függően rendelik el.

Az OMSZ szerint az 1. fokú viharjelzés, amit a viharjelző lámpák percenkénti 45 felvillanása jelez, erős, (40-60 km/h-s) várható szélre figyelmeztet.

A 2. fokú viharjelzés, amelynél percenként 90-szer villannak a lámpák, viharos – 60 km/h-nál erősebb – szelet jelezhet előre.

A viharjelzésekről konkrét jogszabályok is rendelkeznek, többek között a vonatkozó minisztériumi rendeletben szereplő Hajózási Szabályzat, valamint az illetékes hatóság erről szóló rendelkezései, hirdetményei. A legfrissebb – idei évre – vonatkozó szabályok szerint a viharjelző rendszert az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság működteti.

A hajósok a viharjelzéssel kapcsolatos hibákat, észrevételeiket a rendszert működtető diszpécserszolgálatnak (RSOE Központi Diszpécser Szolgálat) jelenthetik be. Telefonon a 06 1 469 41 64-es számon vagy navinfo@rsoe.hu e-mail címre küldött levélben.

Térképen a villogók

Ahogy az alábbi térképen látszik, a Balatonon több tucat viharjelző villogó van, a Velencei-tavon három (Pákozd, Agárd, Velence), a Fertő tó magyar oldalán egy, az ausztriai oldalon további 10 villogó működik. A Tisza-tavon pedig 5 villogót (Abádszalók, Kunsági Főcsatorna, Újlőrincalva, Sarud, Poroszló) telepítettek.

Forrás: hunsail.hu