A lelkük, a festészetről alkotott hitvallásuk hasonlít, a megjelenítésük viszont különbözik. Oláh Kati és Boda Balázs valahol konzervatív festők, akik a maguk útját járják. A képeik nem modernek, de nem is idejétmúltak, azok a rend és a harmónia jegyében születnek. Számukra a festészet nyelv, kifejezési eszköz, amivel szólhatnak hozzánk.
Boda Balázs nosztalgikus alkat, a képen Hegyek között, völgyek között című alkotása
Oláh Kati tanulmányait az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban, majd a budapesti Pető Intézetben végezte, ahol 1984-ben konduktori diplomát szerzett. A nyolcvanas évek végétől foglalkozik festészettel. Olajképein a pannon táj, a Balaton-felvidék motívumvilága jelenik meg. 2009 óta tagja a Veszprémi Művész Céhnek.
– Férjemmel, Balázzsal 1986-ban Budapestről Paloznakra, az ő szülői házába a költöztünk. Négy évvel később Óbudavárra, ahol létrehoztuk a Képíró Műhelyt. Aztán a sors úgy hozta, hogy 2007-ben visszatértünk Paloznakra, ahol egy galériát is működtetünk. A festészetet autodidakta módon tanultam, Balázs volt a mentorom. Mindig is vonzott ez a fajta művészet, Balázs képei adtak erőt és hitet, hogy megtanuljak festeni. Huszonöt éven keresztül csak a festészettel foglalkoztam. Három évvel ezelőtt egy új anyag, a porcelán vált a megmunkálás eszközévé. Azóta csak a porcelán ékszerek készítésével foglalkozom, antik, törött darabokkal dolgozom, nagyon nagy örömöt lelve benne – kezdi a beszélgetést Oláh Kati, aki szerényen a hobbijáról nem tesz említést, holott fotóit a legnépszerűbb közösségi oldalon nagyon sokan megcsodálják. Mint mondja, a fotózás egy parázsló szenvedély benne, nem tud elmenni semmi mellett, amiben meglátja a szépet. Több tízezres archívuma van.
Három évvel ezelőtt egy új anyag, a porcelán vált a megmunkálás eszközévé. Azóta csak a porcelán ékszerek készítésével foglalkozik, nagy örömöt lelve benne – mondta Oláh Kati
Boda Balázs a diákéveit Győrben és a fővárosban töltötte, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően a Filmgyárban helyezkedett el, ahol szakirányú képzésben elvégezte a berendező szakot, de útkereséseinek állomásaiként kipróbálta magát az Operaházban mint színpadi díszítő, és a Magyar Televíziónál díszletfestőként is. Később aranyművességet tanult, majd a nyolcvanas évektől végképp a festészet mellett állapodott meg. 2000 óta tagja a Veszprémi Művész Céhnek. 2014-ben felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Néhány évvel ezelőtt pedig elkezdett szobrokat is alkotni. Balázs ezer szállal kötődik Paloznakhoz.
– Bár Devecserben születtem, de elmondhatom, hogy az 1850-es évektől kezdve mind apai, mind anyai ágon a Boda és a Pongrácz család paloznaki volt, ráadásul szomszédok. Ezen a gyönyörű településen nőttem fel, a nyarakat itt töltöttem, ezért is volt számomra fontos, hogy visszatérjek a gyökerekhez. Mesteremnek Simon András grafikust tekintem, tőle nagyon sokat tanultam.
Oláh Kati és Boda Balázs valahol konzervatív festők,akik a maguk útját járják
Rengeteg kiállítást tartottak már, közösen és önállóan is. A Veszprém Megyei Könyvtárban négy évvel ezelőtt Veszeli Lajos festőművész a következőket mondta a házaspárról: Kati munkái meggondoltabbak és visszafogottabbak, Balázséi ellenben csapongóak. Kati meghitt, rá jellemző tájképeit áthatja a pára. Finom festési stílust alakított ki, kompozíciós rendjében a lelke is ott van. Balázs nosztalgikusabb alkat, a képei egy másféle világot jelenítenek meg.
A művészpár megtalálta lelki békéjét, festészetükön ez köszön vissza. Időnként megmutatják magukat, aztán visszavonulnak a lírai, polgári létbe, mert ezután is a valóság képét írják. Aki nem hiszi, járjon utána, Paloznakon, a galériájukban.
Forrás: veol.hu
