– Te vagy a kilencedik, akit ide beengedek – tessékelt be kis műhelyébe Ivácson Attila sajtkészítő. Nem tudakozódtam az első nyolc kiléte felől, azonnal büszke voltam friss top 10-es tagságomra (főleg, ha a családtagokat is beleszámította), komoly sikernek éreztem, hogy elsőre, ismeretlenül a bizalmába fogadott. A sajtkészítés is bizalmi dolog, de erről később.
A másik megtiszteltetés az volt, hogy munka közben beszélgethettem vele, azaz az elmondottakat rögtön a gyakorlatban is megfigyelhettem.
Ivácson Attila – szülei segítségével – kistermelői gazdaságot vezet, mondhatnánk, hogy Veszprém belvárosában, hiszen a műhelye és az ahhoz illő, szintén kicsiny értékesítési hely a Pajta utcában bújik meg, de az alapanyagot szolgáltató tehenek természetesen nem a kertben, hanem a megyeszékhely környéki mezőkön legelnek.
– Az egyik barátom kitanulta a kályhakészítést, azt mondta, szeretne a saját két kezével létrehozni valamit, mert az milyen frankó. Én akkor műszaki informatikusi végzettséggel az autóiparban dolgoztam, és úgy éreztem, hogy nekem is szükségem van ilyesmire. Egy olyan produktum létrehozására, amelyet az ember megnéz, használ, esetleg megeszi azt. Először a borászatban gondolkodtam, de gyorsan elvetettem a dolgot. Aztán láttam a tévében egy Borbás Marcsi- interjút Sándor Tamás sajtkészítővel, aki azt mondta a kezdetekről, volt egy tízliteres fazeka, és így lett profi. Megkérdeztem anyámat, hogy mekkora a legnagyobb fazekunk. Nyolcliteres, válaszolt. Hát, akkor profi még nem leszek, gondoltam, de belevágtam – emlékezett vissza kérdésünkre Attila, aki saját bevallása szerint zéró tudással, interneten és másutt fellelhető információk felhasználásával készítette első sajtját Török Ignác utcai társasházuk konyhájában.
– Fogyasztható volt – mondta róla, így aztán egyenes út vezetett egy sajtkészítő tanfolyamra.
– Körösladányban tanultam, ahol az első sajtom jó lett, a második viszont nem, és nem tudtam, hogy miért. Ekkor eredeti szakmám alapelveihez nyúltam, jegyzeteltem, pontos feljegyzéseket készítettem, és ezek alapján sikerült megtalálnom újra a jó irányt.
Ahogyan Attila fogalmaz, a sajt voltaképpen tej, amelyből kivonjuk a vizet. Eredete a Közel-Keletre vezethető vissza, egy arab törzs állati gyomorból készült tárolóban szállította lóháton a tejet. A gyomor egy alvasztóenzimet tartalmazott, ez az enzim, a meleg és a lovaglásból eredő mozgás pedig átváltoztatta a tejet savóvá, valamint egy szilárd, rögös halmazállapotú „valamivé”. Rájöttek, hogy ez a valami sokkal tartósabb, mint a tej.
Attila műhelyében meg is mutatta, hogyan működik ez a folyamat. Nagy kondérokban melegített tejet, amelynek hőmérsékletét és pH-értékét folyamatosan mérte. Amikor a folyadék elérte a megfelelő fokot, jöhetett az úgynevezett savanyítás. A sajtkészítő ilyenkor tejsavbaktériumot ad a tejhez, ezáltal a cukor lebomlik, és megváltozik a tej pH-ja. Majd a következő folyamat, az oltás révén a fehérjéről (kazeinekről) leválik a cukor, és a megmaradó parakazeinek a kalciumokon keresztül összetapadnak.
A halmazállapot egyre szilárdabb lett, az anyagot Attila speciális eszközzel, az úgynevezett sajthárfával felvágta a fazékban. Ezután olyan műveletek következtek, amelyekre tényleg illik az utóbbi időben egyébként nem kicsit elkoptatott kézműves kifejezés. A sajtkészítő valódi eszközként használja kezét és karját, amelyet természetesen – mint műtétnél az orvos – alaposan fertőtlenít előtte. A savó eltávolítása, a sajt formába szedése nem egyszerű feladat a folyamatban, amelynek zárásaként a sózás és érlelés következik. Utóbbit pincében végzik, és egy héttől egészen három évig eltarthat.
– Apró dolgokon múlik a siker. Ha valami félremegy, lehet korrigálni, de érteni kell hozzá – jegyezte meg a veszprémi sajtkészítő, aki sokféle terméket állít elő. Például a gomolyához hasonló csíki sajtot, aztán parenyicát, ritkábban mozzarellát (egyelőre tehéntejből, mert nemrég vásárolt bivalyai még nem adtak tejet), valamint félkemény és kemény sajtokat. Utóbbiak közül a martini típus az egyetlen volt, amely az érlelt kemény sajtok kategóriájában aranyérmet kapott a tavalyi sajtmustrán. Nem mellesleg van nála még vaj, joghurt, tejföl, zsendice és orda is.
– Nagy igény van rá, sokan szeretik a házi készítményeket, és az éttermek is szívesen vásárolnak. Egyre többen vagyunk, de még mindig nem gyártunk eleget belőle. Másrészt aggaszt is a sajtkészítők elszaporodása, mert sok közöttük az önjelölt. Akadnak olyanok, akik megnéznek egy youtube-videót, csinálnak valamit és eladják. Ez nem jó, szigorúbb szabályozásra lenne szükség – állítja Attila, aki tíz magyar szakmabelivel együtt Svájcban vett részt oktatáson, emellett több külföldi tanulmányúton is járt már.
Attila – szülei segítségével – kistermelői gazdaságot vezet, a műhelye és az értékesítési hely a veszprémi Pajta utcában található Fotó: Penovác Károly
Beszélgetésünk során akadt olyan kérdés, amelynek válaszán meglepődtem. Igen, Attila szívesen eszik bolti (nem feltétlenül ipari az, ami bolti) sajtot is, szeret mindent kipróbálni, kíváncsi az új ízekre. Persze, csak, ha sajtról van szó, mert ami adalékot és/vagy növényi zsírt tartalmaz, az már nem tartozik ebbe a kategóriába.
– A sajt bizalmi történet. Készítésénél alapvető a tisztaság, ebből nem lehet engedni. Az állatok tartási körülményei szintén nagyon fontosak, nálunk nem kapnak különböző injekciókat a tehenek és a bivalyok, kinn tartjuk őket, nincsenek betegségek. A lényeg, hogy olyan terméket állítsunk elő, amit magunk is szívesen fogyasztunk. Emellett meg kell találni a saját ízlésnek megfelelő terméket. Az sem mindegy, hogy melyik fajtát mikor, mihez esszük, sajnos Magyarországon például rossz megrögződés, hogy a trappista mindenhez felhasználható.
RENGETEGFÉLE SAJT KÉSZÜL
A sajtoknak számtalan fajtája van, hiszen a készítési módszer változatossága nagy teret ad a termelőknek. A sajt készülhet tehén-, kecske-, juh- vagy bivalytejből, nem mindegy, hogy mekkora a zsír- és víztartalma, hogy milyen oltóanyaggal, baktériumtenyészettel kezelik. Változatos a fűszerezés és az érlelés módja, valamint ideje. A ma már nálunk is komoly kínálatból nem könnyű választani, ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy mikor és mivel fogyasztjuk az adott sajtot.
A könnyű, lágy sajtoktól az egészen érett fajtákig széles a paletta. Az biztos, hogy a sajt – megfelelő, tudatos fogyasztás esetén – egészséges élelmiszer, hiszen a kalcium mellett A- és B-vitamint is tartalmaz. Ha valakinek tejallergiája van vagy laktózérzékeny, annak csak kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem ajánlott a sajtfogyasztás.
Forrás: Horváth Gábor/veol.hu
