Négy éve már, hogy Zoltán a vendéglátós múltjából is adódóan ceremóniamesterként tevékenykedik. Mint elárulta, bár esküvőkön korábban is megfordult, a véletlen hozta erre a területre. Persze egyáltalán nem bánja, hogy így alakult, hiszen ezzel is adhat valamit másoknak.

Szabó Zoltán Fotó: a szerző

– Mi egy ceremóniamester feladata?

– Hasonló a feladata, mint a vőfélynek, de mégis más a kettő. Én úgy szoktam leegyszerűsítve mondani, hogy nem kalapos, hanem nyakkendős. A ceremóniamester az, aki megkomponálja és a háttérből levezényli az eseményt, ha pedig szükség van rá, közbeavatkozik. Egy visszafogottabb, meghittebb, elegánsabb irányvonalat képvisel.

– Mióta vállalsz esküvőket és hogyan indult?

– Idén már a negyedik éve, hogy elkezdtem ezt. Régóta a vendéglátásban dolgozom, így van tapasztalatom abban, milyen emberekkel foglalkozni. A ceremóniamesterség mellett szaunamester is vagyok, de borkóstoltatással, rendezvények felépítésével és koordinálásával is foglalkozom. Először egy unokatestvéremnek szerveztem meg a nagy napot.

– Mi történt az első felkérés után?

– Három éve az egyik szaunamester tanítványomnak felajánlottam, hogy segítek megszervezni az esküvőjüket, ami végül annyira jól sikerült, hogy az egyik vendégük megkeresett. Szép lassan jöttek a felkérések és a visszajelzések: most már ott tartok, hogy egy szálloda engem ajánl ki, mint a ház ceremóniamesterét, illetve elkezdtem együtt dolgozni egy helyi szertartásvezetővel is. Ajánlás útján kapom a legtöbb megbízást, nem hirdetem magam.

– Lehet ezt tanulni?

– Igen, Budapesten van ceremóniamester képzés, de ezt nem végeztem el, én az elmúlt több mint tíz évben gyűjtött rendezvényes tapasztalataimat vittem bele ebbe. Az a szerencsém, hogy már korábban is ilyen közegben edződtem. Nem volt akkora felelősség rajtam, hiszen valahol csak egy egyszerű pincérként dolgoztam az esküvőn, de a látottakat magamba szívhattam.

– Milyen egy jó ceremóniamester?

– Szerintem egy jó ceremóniamester visszafogott és profin kézben tart mindent, az alap a precíz időbeosztás. Az esküvő előtt egy hónappal már összeállítom a forgatókönyvet a párnak, a zenésznek, a fotósnak és a konyhának. Így mindenki tudja a dolgát és a helyszínen már csak össze kell fogni az egészet. A poénokat nem lehet megtervezni, ezért a lényeg számomra inkább a meghittség: például táncbetéteket rakok be, amihez előre elkészítem otthon a zenét. Minden apróságra gondolni kell, ha pedig váratlan dolog történik, arra azonnal reagálni.

Munka közben Fotó: Szabó Zoltán

– Hogyan zajlik a felkészülés folyamata?

– Először egy személyes találkozót beszélünk meg a párral, ahol kérdezgetek tőlük, majd megalkotunk egy időbeosztást, belekalkulálva például a fotózás vagy az utazás idejét is. Megvannak az úgynevezett keretidőpontok: hány órakor kezdődik az esküvő, hányra kell odaérni a lagzira, mikor kell érkeznie az ételnek stb. Ha van rá módom, előzetesen bejárom a helyszínt és fotókat is készítek, ami alapján kitalálom, mi hol legyen. Ha elfogadják a rendezvénytervet, akkor újra találkozunk és aláírjuk a szerződést. Szoktam hasznos tanácsokat is adni a nagy napra, ezeket szeretik.

– Milyen szerepet tölt be a ceremóniamesterség az életedben?

– Nevezhetjük hobbinak, de egyben az életem része is, ez az egyik legcsodálatosabb, ami jöhetett. Szép dolgokat lehet kihozni belőle: jó látni, amikor az emberek szórakoznak, elfelejtik a gondokat, a menyasszony pedig sír a boldogságtól. Hogy ezt az élményt át tudjam adni, ahhoz az kell, hogy a páron ne legyen semmi teher, azt nyugodtan rám pakolhatják.

– Mely eszközökkel tehető emlékezetessé a nap?

– Én nem kedvelem a klasszikus játékokat. Azt szoktam tenni például, hogy íratok egy e-mailt külön a menyasszonnyal és a vőlegénnyel arról, hogy miként ismerkedtek meg és mielőtt összejöttek, milyennek látták a másikat. Általában mondok köszöntőt, amibe beleszövöm a történetüket. Volt olyan is, hogy egy komplett mesét kaptak ajándékba, a lényeg, hogy minden róluk szóljon és személyes legyen. Persze alkalmazok szórakoztató feladatokat, de törekszem a kreativitásra: a közelmúltban is kigondoltam egy újat egy áprilisi esküvőre. A célom, hogy ne csak az a nap sikerüljön jól, hanem a pár visszagondolva is fel tudja idézni az emlékezetes pillanatokat.

– Fordultak hozzád különleges kéréssel?

– Felmerült az például, hogy amikor megérkezik a torta, álljon oda tíz-tíz vendég mindkét oldalra és tartsanak föl egy csillagszórót: itt ugye arra is kell figyelni, hogy addig a tűzjelző ki legyen kapcsolva. Vannak olyanok is, akik valamilyen meglepetéssel készülnek a násznépnek, de nagy extrémitásokba idáig nem futottam bele.

– Mit szeretsz a ceremóniamesterségben?

– Az tetszik benne, hogy valami olyat tehetek másoknak, amitől többek lesznek és jobban fogják érezni magukat, illetve, hogy maradandót alkothatok. Az motivál, hogy másnap úgy érezzék, ez volt életük legszebb napja. De ha csak egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor az adás örömét említeném.

Forrás: zaol.hu / Németh Lilla
Nyitókép: pixabay