A füredi emlékház hűen őrzi a nagy mesélő életének, örökségének fontos dokumentumait, tárgyait és ápolja a Jókai-hagyományt is. A kitüntetés apropójából érdemes egy kicsit körüljárni Jókai Mór és Balatonfüred évtizedes viszonyát.
Jókai Mór ugyanis huszonöt évet töltött nyaranta Füreden. E tartózkodás sarkallta balatoni vonatkozású témák megírására.
Először 1857-ben látogatott el a fürdőhelyre, a következő évben ezt örökítette meg a Vasárnapi Újságban A magyar Tempevölgy című regényes tájleírásában. Majd felesége, Laborfalvi Róza féltestvére révén érkezett meg a füredi fürdőorvoshoz, Huray Istvánhoz, kinél elhatalmasodó hörghurutját gyógyíttatta, sikerrel. Talán a gyógyulás eredményessége és a szép táj hatására hozta meg a döntést: 1867-ben vásárolta meg azt a telket, ahol a ma már az irodalmi múzeumként működő, hét helyiségből álló Jókai-villa áll, s 1870-től töltötte itt a nyarakat, leköltöztetvén az egész fővárosi személyzetet, s a madarakat, kutyákat, macskákat is. A füredi ház a János-dombon található, a Kerek-templom közelében.
Balatonfüred – Jókai villa Fotó: Fortepan
A környező nyaralóktól eltérően a kor fővárosi divatja szerint korai eklektikus stílusban készült és klasszicista formákat ötvöző stílusjegyeivel egyedülálló lett a korabeli füredi nyaralótelepen. A villában általában a nagy író csendben alkotott, hajnalban a kertben sétált, délelőtt írt, majd a délutáni csendespihenőt követően folytatta az alkotómunkát. Nagy háztartást vitt Róza asszony: gyakorta fogadtak vendégeket, pesti szakácsnőjük is velük tartott, de a háztartást valójában Jókai felesége irányította.
A korabeli Balatonfüred Fotó: Fortepan
Jókai hétköznapjai a füredi villában javarészt munkával teltek, de a szép környezet különös hajtórerőt jelentett számára, ahogy ezt Ács Anna, Jókai életművének egyik legnagyobb szakértője is megállapítja: „Az ízléses, nagy alapterületű, külön dolgozószobával berendezett villa, amelynek ablakaiba szinte behajoltak a saját ültetésű rózsák, a Balaton-parti „Senki szigetét“ jelentették Jókai számára. Felfrissült munkakedvét, írói munkásságának aranykorát olyan művek jelzik, mint Az arany ember, a Fekete gyémántok, a Damokosok, a llárom márványfej. Ezenkívül számtalan kisregénye, elbeszélése, hírlapi cikke jellemzi füredi korszakát.”
Az aranyember lírai képei a balatoni tél csodavilágába kalauzolják az olvasót, pedig állítólag Jókai a regény megírásakor még nem látta a Balaton jégtükrét. A leírás a Jég című fejezetben olvasható. Timár Mihály ugyanis feledni utazik a balatonparti nyaralóhelyére, ahol találkozik egy Galambos nevű halásszal. A halászok égi jelnek veszik Timár érkezését, hiszen napok óta nem tudják kifogni a „fogaskirályt”. Az igen búskomor és zaklatott Timár a befagyott Balatont és a halászok készülődését figyeli.
Jókai a téli, balatoni virradatot festői ecsettel öntötte szavakba: „Timár messze behaladt a jégtükrön. Most virradni kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínű kezdett lenni, mire az óriási jégtükör csodálatosan színt változtatott, mintha élesen kétfelé volna osztva: az egyik része violaszín és rézvörös színt vesz fel, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín éggel érintkező fele azúrkék marad. A tünemény pompája növekedik, amíg az ég egyre világosul; a skarlát, az aranyaz égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a téli nap fénytelen, ízzó gömbje feljön a látókör violabarna ködei közül, tűzszínű páráktól körülragyogva s letekint a ragyogó jéglapra, ilyen varázsképet semmiféle tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel két igazi égen.”
A Szegénység Útja (1874) című, majd az Asszonyt kísér, Istent kísért (1880) című kisregényében is feldolgozta a Balaton történetét. Saját lapjában, az Üstökösben szintén színes leírásokat közölt a füredi fürdőéletről. 1874-ben született A befagyott Balaton, az ölelkező várromok útirajza, egy év múlva jelent meg A Balaton vőlegényei című elbeszélése. De közreadott balatoni tárgyú cikkeket a Hon-ban és az Életképek-ben is. 1891-ben a Pesti Hírlapban látott napvilágot utolsó balatoni témájú műve, a Rémhalász című regénye.
Laborfalvi Róza, a szigorú feleség 1886. november 20-án hunyt el, ezt követően nemsokkal Jókai meg is vált, bútorostul a füredi villától. Michelin János veszprémi gabonakereskedő vásárolta meg 1889-ben. 1908-ban Jókai Ihász Miklós (az író bátyjának unokája) visszavásárolta a villát, de nemsokkal ezután bérlők kezébe került. 1950-től a Tejipari Egyesülés kezébe került, viszont 1954-től már Emlékmúzeumként működött. 2010-ben egy teljeskörű rekonstrukción, renováláson esett át, közelítve ezáltal az eredeti állapothoz.
A nagy villa már a maga korában is méltósággal állt Füred szívében. Dolgozó-, hálószoba, ebédlő, Jókai fogadott lányának, a kis Rózának szobája, vendégszoba, konyha és pincehelyiségek is akadtak benne. S hogy miképpen nézett ki a nyaraló a maga korában, arról Jókay Jolán, az író unokahúga emlékezett meg: „Róza néni már jó előre megvette a bútorokat kéz alatt vagy a Weisznétől az antik íróasztalt és szekrényt bátyám számára és tavasszal leküldték a bútorokat, melyeket Hurayné addig elrendezett, mire néni is lemehetett. A nagy üveges terászra édesapám készíttetett egy szép, gótikus formájú garnitúrát, kanapét és hozzá székeket, melynek ülése kukoricalevélből készült fonállal volt beszőve. Ezt édesapám öreg bérese és gazdája készítette, oly szép volt, hogy Hurayék is készíttettek egyet utána. Füredre elvitte bácsi nagy teleszkópját, az a villa teraszán volt felállítva és délben, mikor a gőzös látható volt a Balatonon, folyton szemlélte a gőzösön levő utasokat és megmondta, hogy kik jönnek…”
Ezt a miliőt idézi fel napjainkban is a Jókai Emlékház Balatonfüreden, ahol a nagy író egykori villáján kívül számos rendezvény, kulturális esemény, tematikus séták idézik fel a korszak nagy mesélőjének, a magyar Tempevölgy egykori lakójának tartalmas, hosszú és termékeny életét, balatoni nyarait.
Szöveg: Kovács Emőke
