Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek az állatok nélkülözhetetlenek a növények beporzásában. A magányos méhek a parkoktól a kerteken át a sokadik emelet magasáig ott vannak mindenütt, ahol virágokat találnak. A mindennapokban nem figyelünk fel rájuk, mert feltűnés nélkül repkednek, és nem támadékonyak.

Szép méhecskehotel
Fotó: MME

Ezek az állatok nem a házi méhekhez, darazsakhoz hasonló kolóniákban élnek, utódaik védelmét ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák. Partfalba, talajba, korhadó fába mélyítik bölcsőkamráikat, ahol nektárt, virágport, illetve megbénított hernyókat halmoznak fel, és ezekre petéznek. A bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztása után bebábozódik, majd kifejlett rovarként kirágja magát.

Ilyen lakókamrákat (méhecskehotelt, avagy darázsgarázst) bárki biztosíthat a szorgos rovaroknak – akár kertben, teraszon, ablakpárkányon. Egy 3–15 milliméter átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli, illetve különböző vastagságú nádszálak kötege is megteszi. A magukat nem zavartató rovarok jövés-menése így testközelből figyelhető meg, ráadásul a következő tavasz virágainak beporzásáért is sokat tehetünk.

Forrás: zaol.hu