2019.05.09. 14:38
Napi 12 óra ülés után 221 kilométert futnak
Azért dolgoznak, hogy ne legyen komolyabb áramszünet a fővárosban és környékén. Annyi időt töltenek összezárva, hogy szinte mindent tudnak egymásról, így nem kellett sokat gondolkodni, hogy ki fussa a nehezebb, dimbes-dombos szakaszokat, és ki teljesítsen a laposabb déli parton a 221 kilométeres, 13. Ultrabalaton futóversenyen.

Öt fiatalember, akik 12 órás váltószolgálatban dolgoznak, méghozzá ülőmunkát végeznek. A legfiatalabb 27 éves a legidősebb 49. Tavaly ősszel úgy döntöttek, hogy jelentkeznek a 2019-es Ultrabalatonra. Bár maratont már mindannyian futottak, a 221 kilométeres táv csak Aranyinak ismerős, ő tavaly már részt vett Ultrabalatonon.

Elmondásuk szerint laza, de rendszeres a felkészülésük, hetente háromszor futnak, ebből kettő 7-8-9 kilométeres futást, és hétvégén egy hosszabb, 10-15 -20 kilométeres távot teljesítenek. Ha valakinek ez még mindig laza edzésnek tűnik, akkor számoljuk össze. Ez az októberi jelentkezéstől összesen több mint 5 ezer kilométert jelent.

Mivel a csapatból ketten éppen a főváros és környékének áramellátását felügyelik, nélkülük kell beszélgetnünk a hétvégi versenyről.

ELMŰ Hálózatirányítás Ultrabalaton csapata

A csapat tagjai
Aranyi András (27)
Barabás József (39)
Székely Attila (40)
Horváth Balázs (45)
Mocsári András (49)

Amikor arról kérdezem őket, hogy miért kezdtek futni, egyszerre válaszolták, hogy az egészségük miatt. Horváth Balázs például a vérnyomását normalizálta így. Épp öt éve kezdett komolyan a futásba, mert az orvosok úgy döntöttek, túl magas a vérnyomása, és gyógyszert kellene szednie. Bogyók helyett ő inkább a hosszútávfutást választotta. Joe (Barabás József) sokat fogyott, szereti a futás adta szabadságot, és bevallása szerint komoly önbizalmat ad a tudat is, hogy szinte bármilyen távot képes lefutni .

Annyi kell, hogy legyen nálam víz, és akkor le tudok futni akár 40 kilométert is. Ez egyfajta magabiztosságot jelent az élet minden területén. Egyébként meg jóízűen elfárad az ember, aztán másnap feltöltődik. Ennyi.

‒ Szellemi kikapcsolódást is ad a futás. Egész nap készenlétben vagyunk a központban, figyelni kell és azonnal jól reagálni, ha baj van. Ja, és végig ülünk. A futás minden szempontból kiegészíti a napjainkat. A feleségem szerint sokkal nyugisabb lettem amióta futok. Ma már nem kapom fel a vizet hirtelen ‒ teszi hozzá nevetve a 45 éves Balázs.

Aranyi (Aranyi András) szerint a fölösleges aggódást még nem sikerült kiűznie a futásnak a kollégából. Nevetve hecceli kollégáját.

‒ Balázs mindig azon aggódik, hogy mi lesz, ha megáll, aztán két óra múlva újra futnia kell. Mi lenne? Semmi. Arra fog koncentrálni, hogy az ő szakasza jön és futni kell.

‒ Mi lesz, mi lesz? Kitesszük a kocsiból, és otthagyjuk. Valahogy jönnie kell ‒ csatlakozik Aranyihoz Joe is. Komoly sportemberek, felelős munkát végző villamosmérnökök, és úgy húzzák egymást, mint a kamaszok.

Bár ez lesz az első közös versenyük, mindent tudnak egymásról. Szinte egymás szavába vágva sorolják a többiek erősségeit, például hogy azért Barabás József lesz az első futó, mert ő egészen biztosan bírni fogja az északi part emelkedőit is, és ő fut a leggyorsabban. Azt gondolnám, ez lelkileg elég nagy teher lehet neki: hiszen mindenki számít rá, hogy ő lesz a húzóember, tehát minden körülmények között teljesítenie kell. De nem így van.

‒ Nem, nem jelent gondot, szerintem ez az egész egy móka lesz. Egy jó kis 20 órás móka. Nem biztos, hogy minden könnyű lesz, de megoldjuk. Én futottam először maratont, 2015-ben, aztán jött Balázs, majd Arany és Mocsi ‒ mondja mosolyogva teljes nyugalommal, mintha nem is 221 kilométernyi futásról beszélnénk, hanem hogy hétvégén leugranak pecázni egyet a Balcsira.

Ez az első pillanat, amikor nem értenek egyet. A társaság legfiatalabb tagja, Aranyi azonnal kijavítja Joe-t.

‒ Mocsi már 93-94-ben is futott!

‒ Persze, de az olyan régen volt, hogy nem is emlékszem már ‒ nevet újra a nyugalmából kizökkenthetetlen Joe.

‒ Mióta együtt dolgozunk, Joe futotta közülünk a legtöbb maratont, spartant ‒ teszi hozzá Balázs.

‒ Úgy állítottuk be az időket, hogy az a 20 óra teljesíthető legyen (20 óra alatt akarják lefutni a 221 kilométer – a szerk), de mindenkinek a saját lehetőségeihez képest terveztünk. Idén már akár 13-an is lehetnek egy csapatban. Mi csak öten leszünk, de ez is komoly logisztikát jelent. Ha csak azt a részt nézem, hogy amikor lefutottad a saját szakaszodat, érkezés után beülsz a kocsiba, elmész a következő váltóponthoz, ott megpróbálsz valahol leparkolni, aki futott nyújt, lazít, a következő bemelegít az új szakaszra, próbálod az étkezést is beilleszteni… Nem lesz egyszerű, már csak azért sem, mert bár szakaszosan megy az indítás, mégiscsak 13 ezer induló lesz ‒ magyarázza Aranyi.

Joe gyakorlott maratonista, de azt mondja, ez más.

‒ 2015-ben futottam először maratont, szoktam spartanozni is (spartan: 5–8 kilométeres futás saras, poros, és legalább 20 akadállyal nehezített pályán – a szerk.), de itt nemcsak arról van szó, hogy kicsivel többet futsz, mint egy maraton, hanem szakaszonként kell teljesíteni. Megállsz, pihensz, de aztán újra és újra el kell indulni. Szerencsére én kaptam az induló szakaszokat, aminek nagyon örülök, mert én reggel szoktam futni, Balázs meg este. Persze nem ez volt a beosztás alapja.

‒ A vége már nem lesz nehéz, ott már arra gondolsz, hogy mindjárt túl leszel rajta. Mindjárt vége ‒ teszi hozzá az Ultrabalatont egyszer már lefutó Aranyi. ‒Persze addig még lesz egy-két próbatétel. Fontos, hogy ne legyen meleg, és ne tűzzön a nap. Tavaly 25 fokban kellett lefutnom a hegyes részeket. No, az kihívás volt. A legnehezebb azonban az éjszaka. Nem ismered a környéket ahol futnod kell, nem biztos, hogy lesznek a környékeden más futók, figyelned kell az útvonalra, aggódsz, hogy jó helyen vagy-e… Nem arról van szó, hogy félsz, inkább arra koncentrálsz, hogy fuss, hogy futnod kell, hogy jó felé menj ‒ meséli a tavalyi tapasztalatait Aranyi.

‒ Az éjszakai futás tényleg nehéz. A bioritmusod szerint már rég aludnod kellene, sötét van, egyedül vagy… Ha tudjuk tartani a terveket, akkor ráadásul hajnali négyes beérkezésre számítunk ‒ tette hozzá Balázs.

‒ Én találkoztam már esti futás közben vaddisznóval. Na, akkor azért kicsit féltem. Nem futottam tovább. Hátra arc, és visszafelé. Én amiatt aggódom, vagy inkább csak azon gondolkodom, hogy ez alatt a 20 óra alatt hogyan tudom beosztani az erőmet, hogyan tudom tartani a sebességet, és hogyan leszek képes frissíteni magamat. Szerintem ez lesz a kulcs ‒ magyarázza Joe.

‒ Van, aki bolondnak néz minket, mások viszont nagyon büszkék ránk. A főnökünk is támogat minket, a beosztásokat is úgy alakítja, hogy fel tudjunk készülni a futóversenyre. Kaptunk egy autót is, hogy együtt tudjunk lemenni az Ultrabalatonra, és az ELMŰ balatoni vitorlástelepén szállásunk is lesz ‒ teszi hozzá Balázs.

A szurkoláshoz jól jön, ha tudjuk, hogy hívják az előttünk elhaladó fiatalembert 🙂

Dezslik Magdolna

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva