Egy doboz vagy üveg sör felbontásakor a pisszenő hangot hallva, vagy a frissen csapolt nedű habját nézve biztosan kevesen gondolnak arra, hogy ennek az italnak is van patrónusa, pontosabban készítőinek. Ő Szent Flórián, aki a tűzoltókon és fazekasokon kívül a serfőzők védőszentje is.

Fódi Ákos atya áldotta meg a söröket, Fotó: Keszey Ágnes

– Az egyház sok mindent megáld, beemel a szakrális életbe. Magyarországon már a honfoglalás óta komoly hagyománya volt a sörfőzésnek. A városokba elsősorban a német telepesek révén már a török kor előtt is nagyon jelentős számban kezdtek működni kis sörfőzdék. A török hódítás vetett véget egy időre ezeknek a sörfőzdéknek és a liturgikus szertartásnak is. Buda felszabadulása után, az 1700-as években – ismét felerősödött ez a hagyomány – idézte fel Dóra Áron, a Család iskola tanára. Ezt követték az intézményben, ahol Fódi Ákos atya, az iskola lelki vezetője áldotta meg a söröket.

Szent Flórián a serfőzők védőszentje is, Fotó: Keszey Ágnes

– Szent Flórián, a római kori vértanú tisztelete is ez az esemény. Vízbe vetették, úgy halt meg. Kezdetben vízi védőszent volt: a hajósoké és utazóké, később a tűzzel foglalkozó szakmáknak is ő lett a védőszentje: kovácsoknak, pékeknek, kéményseprőknek, tűzoltóknak és a sörfőzőknek.
Több nagyvárosnak komoly bevételi forrás volt a sörfőzés, így több templomban van Flórián-oltár. Az 1940-es évek végétől a gyárak, a nagyipari sörtermelés szorította ki a kis üzemek hagyományát – részletezte Dóra Áron. Hozzátette, hogy a söráldás hagyományát néhány éve a fővárosban élesztették újjá. Emlékeztetett arra is, hogy Keszthely bírája az egykori sörfőző Reischl-család tagja volt.

Forrás: Keszey Ágnes, zaol.hu

Kiemelt kép: pixabay