„Akár az emberi alakban, akár a tájképben nem valami szentimentálisan melankolikus képet szeretné kifejezni, hanem mély szomorúságot”– írta művészetéről Van Gogh, mely különösen igaz rajzaira.
Dolgozó parasztok, vidéki mesteremberek, hágai szegények – emberalakok láthatóak, mély érzések tükröződnek az 1880-as évek elején készült rajzokon. „Igazabb a szó szerinti valóságnál”– Vincent van Gogh rajzművészete e címet kapta a tárlat, melyen 100 heliogravürt láthat a közönség. Erről a technikáról a megnyitón. Jancsikity József egyetemi docens, festő-, és grafikusművész szólt, a kiállítás rendezője, Kardos Laura a Helikon Kastélymúzeum művészettörténészének köszöntője után.
A heliogravür egy reprodukciós, sokszorosító eljárás: a fotográfia és az aquatinta, azaz a foltmaratás ötvözése. Vincent van Gogh műveit úgy mutatta be: a képek tanulmányrajzok festményeihez, de mindegyik teljes értékű művészi teljesítmény.
– Rajzait nézve az embernek az az érzése, hogy semmi nem kerüli el a figyelmét. A legapróbb részletek, a mozdulatok pontos megfigyelése, az arckifejezések pontos visszaadása, embernek és környezetének eleven egységben való megjelenítése intenzív jelenlétről tanúskodnak. Bizonyos részletekkel való birkózása, olykor már kicsit groteszkbe hajazó figuraarányai ugyanakkor valamiféle naivitást is kölcsönöznek rajzainak. Azonban ez az idézőjelbe tett naivitás a valósághoz való szinte gyermekien őszinte viszonyról szól – részletezte Jancsikity József.
A tárlatot Thomas Emmerling műgyűjtő, a képek tulajdonosa mutatta be. Szavaiból kiérződött az általa a modern művészet atyjának hívott művész iránti tisztelet és alkotásai iránti rajongása.
– Hogyha Van Goghra gondolunk, először az erős, harsány színekre gondolunk: sárgára, kékre, narancsra. De itt feketét és fehéret látunk. Úgy gondolom, hogy meg kell érteni ahhoz Van Gogh rajzait, hogy igazából megérthessük festményeit. És a rajzokon keresztül egészen más Van Gogh lép elénk: egy finoman érző, érzékeny ember.
A festményeken a színek, a harmónia tükröződik, a posztimpresszionizmus jegyében. Amit itt látunk, az a hétköznapok világa, sokszor keserűséggel vegyítve – és érzelmek – mutatta be a szeptember 22-ig látogatható tárlatot Thomas Emmerling.
S mi jellemezhetné legjobban a a művészt és világát, mint maga Vincent van Gogh: „Egy ásó ember alakja, néhány barázdányi felszántott föld, egy kis homok, tenger és ég, ezek komoly témák, és olyan nehezek, de olyan szépek is, hogy bőven megéri a fáradtságot, hogy az ember az életét a bennük rejlő szépség ábrázolásának szentelje.”
Forrás: Keszey Ágnes, zaol.hu