„Fél órával ezelőtt Dr. Bajzik Gábor horgásztársunk a fonyódi-akadón süllőzés közben egy rendkívül jó kondícióban lévő, 28 cm-es, csodaszép menyhalat fogott! A rövid, nyeletést mellőző kapás után szájszélbe akadva került a csónakba. A hal gyors fotózás után ment is vissza a Balatonba. Gratulálok Doktor úrnak, azt hiszem, történelmi pillanatot élt meg, mi pedig nagyon örülünk, hogy lehet, lesz eredménye e titokzatos, őshonos halunk visszahonosításának! Ave Pelso! Köszönet Gábornak az azonnali híradásért, ha valamire, hát erre a pillanatra nagyon vártam!” – írta lelkesen a közösségi oldalon Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHN) vezérigazgatója. Az öröm nem véletlen, hiszen a valamikor őshonos halfajt, 1965 óta nem fogtak ki a tóból és évtizedekig visszatelepíteni sem lehetett.

– A menyhal balatoni állományát az 1965-ös nagy balatoni halpusztulás lényegében tönkretette, a megmaradt, utolsó példányok pedig az angolnáknak estek áldozatául – mondta Szári Zsolt.

– Addig, amíg az angolna állománya nem csökkent egy kritikus érték alá, értelmetlen is lett volna próbálkozni a telepítéssel. 2015-ben tettük vízbe az első példányokat és 2016-2017-ben is folytattuk ezt a munkát, több korosztállyal és különböző méretű menyhalakkal: 2-4 centis és 8-10 centis halak kerültek a Balatonba. Igaz, nálunk évtizedek óta nem, de a folyóvizeinkben máig megtalálható volt, mi is hazai állományból, a Dunából kifogott anyahalak ivadékaival tudtuk újra telepíteni. Kifejlett példányai a hideg égövben méteresre is megnőnek, de mifelénk ritkán haladják meg az 50–60 centimétert és az egy-két kilogrammot. Ez a mostani 28 centis példány igazi boldogság, azt bizonyítja, eredményes volt az az erőfeszítésünk, hogy újra megtelepedjen a Balatonban.

Amikor még sok volt, a menyhal, a téli horgászat komoly célpontjának számított, Szári Zsolt emlékszik olyan késő őszre, télre a 60-as évekből, amikor a nagyapja kétkilós menyhalakkal tért haza, nem is eggyel. Húsa fehér, ízletes, szálkamentes, nagyon különleges ízű, az egyetlen édesvízi tőkehal-féle és nagyméretű mája igazi gasztronómiai különlegességnek számít.

Bajzik Gábor, kaposvári radiológus évtizedek óta horgászik, ez a fogás biztosan az egyik büszkesége lesz.

Ha te is fognál egy csodás menyhalat, fotózd le, és a képet, no meg a sztorit küldd el nekünk is! (info@likebalaton.hu) Aztán persze azonnal engedd vissza a halat, hiszen a menyhal megtartása egész évben tilos a Balatonon.

A menyhal kifejlett példányai a hideg égövben méteresre is megnőnek, de mifelénk ritkán haladják meg az 50–60 centimétert
Illusztráció: shutterstock

A menyhal téli horgászatáról, annak trükkjeiről sok évvel ezelőtt Hankó Attilával készített kisfilmet az MTV. Érdemes megnézni és megismerkedni az ugráló trágyagilisztával is. 🙂

2013-ban az Év hala volt a menyhal

Természettudósaink hajdan a folyóvizek menyétjének nevezték a menyhalat, amelynek karcsúsága, hajlékonysága és fürgesége valóban emlékeztet a kisragadozóra. Testalkata leginkább a harcsáéhoz hasonló, de amíg annak csupán egyetlen hátúszója van, a menyhalnak kettő, melyek közül a második egészen a farokúszóig húzódik. Másként helyezkedik el a hasúszója is, a toroktájékon. További szembetűnő különbség, hogy a harcsát jellemző hosszú bajuszszálak a menyhalról hiányoznak. Utóbbinak csupán egyetlen kisebb bajusz díszeleg az állán, hasonlóan a rokonságához tartozó tőkehalakhoz. Alaposan szemügyre véve még az is kiderül, hogy a harcsa csupasz bőrével szemben a menyhal testét pikkelyek fedik, még ha olyan aprók is, hogy alig észrevehetők. A menyhalat téliharcsának is nevezik, mert – ellentétben a téli nyugalomra visszahúzódó valódi harcsával – az évnek ebben az időszakában mozog aktívan, leginkább ekkor fogható.

2013-ban a Magyar Haltani Társaság, az Év halának választotta, éppen azért, hogy felhívja a figyelmet a ritka, de egykor őshonos magyar halfajtákra.

Szöveg: Fábos Erika
Nyitókép: shutterstock